Igen, Uram!

M

ielőtt Jákób elindul ősei földjére, Izsák megáldja fiát (1Móz 28,1-22). Az áldás középpontja a Mindenható Isten. Nem Izsák ad valamit Jákóbnak, hanem Istent kéri, hogy adja neki ezt a földet, és adjon neki utódokat. Izsák tudja, hogy minden Istené, és amink csak van, minden az Ő ajándéka. Jákóbnak is tudatosítani kell, hogy a valódi áldást, és mindazt, amit az áldás magában foglal, nem lehet megszerezni. Be lehet Ézsaút és Izsákot is csapni, és a mai napig becsaphatja egyik ember a másikat. Elragadhatjuk a másik elől a jobb munkát, a több pénzt, és bármit, de az áldást, Isten életünkben való jelenlétét így nem vehetjük birtokba. Istent nem téveszthetjük meg, Elé csak alázattal járulhatunk. Akkor lesz a miénk az áldás, amit már az Úr Jézusban kínál nekünk, ha megalázzuk magunkat, megvalljuk bűneinket, méltatlanságunkat, és kérünk. Istentől kérni lehet, Jézus nevében. Követelni, elragadni nem lehet. Mert amihez így jutunk, azon nincs áldás. Jákób is megtapasztalja ezt. Sok mindenen keresztülmegy, mire átéli, hogy Isten áldása munkálkodik. Az áldás ajándék, amit csak hálás szívvel elfogadni lehet.

Jákób elindult, de Isten vele ment. Nem hagyta őt magára, akkor sem, ha még az ő szíve nem volt az Úré. Jelezte neki, hogy ő a kiválasztott, ő viszi tovább Ábrahám áldását, a neki adott ígéretek benne fognak beteljesedni. Még nem az Jákób, akivé majd lesz. Még teljes mértékben a régi ember, de az Úr ilyen kegyelmes, hogy nem hagyja őt bizonytalanságban. Jelez neki, Ő az Istene, akkor is, ha még ezt nem igazán tudja. Isten megszólítja Jákóbot álomban, és azt ígéri, hogy nem hagyja el, hanem vele lesz, akárhová megy. Ez azért lényeges, mert Jákób megtudja: Isten hatalma nem csak Kánaán földjén van jelen, hanem kiterjed erre az egész földre. Minden Istené. Minden Általa lett! Arról is szól az ígéret, hogy Isten visszahozza erre a földre, mert ez az övé, ezt adta Ábrahámnak, és neki itt kell élnie. Itt lesz nagy néppé. Visszahozza akkor is, ha neki már nem akaródzik visszajönni.

 Isten még az ígéret földjén jelenik meg Jákóbnak, így az is benne van, hogy vissza is fordulhat. Mert ez az út tulajdonképpen menekülés, védi az életét Ézsautól. Visszafordulhatsz, mert otthon is veled vagyok. Az én jelenlétem nem a helytől, hanem a kapcsolattól függ. Ha enyém a szíved, és kapcsolatban vagy velem, akkor átéled jelenlétem. Megtapasztalod, hogy én otthon is meg tudlak oltalmazni. Nem kell félned Ézsaútól, mert amit ígértem, azt megkapod. Isten ígérte a Megváltót, és eljött, és aki kéri az Ő kegyelmét és általa Isten országának áldását, az megkapja.

Jákób azonban még bizonytalan, szívét még nem az Úr foglalta el. Egyéni ambíciók vannak benne. Még meg akarja mutatni, hogy ő valaki. Mi van a szívemben? Az Úr foglalta el, vagy még mindig az énem a főszereplő? Bízom már Benne teljes szívből, vagy még mindig csak feltételes módban van a hitem?

Jákób, miután átéli, hogy Isten jelen van, fogadást tesz. Azonban ebből kiderül, hogy még nem bízik teljes szívvel, mindaz, amit mond, tele van „ha”-val. Ez egy ha-sorozat, majd akkor lesz az Istenem, ha megteszi mindazt, amit mondok. Feltételeket szab. Sok ember ma is így van, majd ha Isten megteszi, amit mondok, ha jelet ad, akkor hiszek. Az Úr Jézus arról beszélt, hogy nem mi választjuk Őt, hanem Ő választ ki magának. És erre mondhatunk igent. Ez a ha-sorozat azt jelzi, hogy Jákób még a saját útján akar járni. Te melyik úton jársz? Az Ő útján, a keskenyen, vagy még mindig a sajátodon? Bizony, még távol van Jákób szíve az Úrtól. Még nagy átalakuláson kell keresztülmennie, mire Izráel lesz belőle. Ezt az átalakítást maga az Úr végzi el. Hol tartunk? Átalakult már a szívem, az életem? Kimondtam már feltételek nélkül: Te vagy az én Uram, Istenem?

Az a megdöbbentő, hogy Jákóbnak nem elég a szó. Nem elég Isten szava. Pedig személyesen szólt hozzá. De neked elég a szó, elég Isten igéje? Elég, amit mond Isten, és ráépítek, vagy plusz bizonyosságra várok? Milyen jó is volt látni a kaparneumi századost, neki elég volt egy szó Jézustól, és arra építette hitét és tetteit. Ilyen hitet adj, Uram, énnekem!

Megrendítő ez a két vak, nyomába szegődnek az Úr Jézusnak (Mt 9,27-38). Vakon mennek Utána, mert hiszik, hogy Ő ad nekik látást. Jézus nem gyógyítja meg őket azonnal, nem várja meg őket. Miért? Mert ez a hitük próbája. Ha mennek Utána úgy, hogy még semmi sem változott, az jelzi: nekik Jézus kell. Készek akkor is követni, ha nem azonnal megy végbe a gyógyulás.

Amikor bemennek a házba, az Úr megkérdezi: hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni?Te hiszed-e, hogy amit kérsz, azt Ő meg tudja tenni? Meg tud szabadítani a bűneidből, abból a megkötözöttségből, amit nincs lehetőséged leoldani magadról. Csak Ő tud meggyógyítani, látást adni. Nélküle maradunk sötétségben.

Ezek az emberek határozottan megvallják: Igen, Uram! Igen, Uram, hiszem, hogy meg tudod tenni. Mindent meg tudsz tenni! Ez a hit lényeges, mert az Úr a hitüket lépteti érvénybe. Úgy lesz, ahogyan hiszik. Ha nem hiszik, továbbra is vakok maradnak. Hit nélkül nem tapasztalhatjuk meg az Úr hatalmát. Hit nélkül nincs változás. Hit nélkül a lényeg változatlan marad. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy Jézusban való hitről van szó. Hiszem, hogy Jézus Isten Fia, és ezért hiszem, hogy mindent meg tud cselekedni.

Az Úr bejárta annak a vidéknek városait és falvait, hirdette Isten országának evangéliumát, és közben megtapasztalták az evangélium gyógyító erejét. Az evangélium és a gyógyulás összekapcsolódik. Igehirdetés nélkül nincs gyógyulás. Jézus nem a test orvosa, hanem az egész ember megmentője. Örök életre ment meg kegyelme által. Az aratni való sok, a munkás kevés, mondja az Úr, és azt kéri, hogy imádkozzunk munkásokért. Olyan emberekért, akiket Ő küld, akik vállalják, hogy viszik a jó hírt. Nem azt mondta, hogy jelentkezzünk valamelyik teológiára, hanem azt, hogy engedjük, hogy Ő küldjön. Ézsaiás azt mondta: „itt vagyok én, küldj el engem” (Ézs 6,8)! De ennek van előzménye. Mi? Bűnbánat és megtisztítás. Az Úr megtisztította bűneitől Ézsaiást. Ezt a megtisztulást semmilyen képzés nem pótolhatja. Akit az Úr megtisztít, elhív és küld, az válik alkalmassá.

Hívtál, Uram...

Hívtál, Uram, hallottam jól.

Hangod keres, szívemhez szól.

Színed elé hogyan vigyem

Megfáradt életem?

Igen, Uram, ezt felelem,

Lelked ha hív, megyek.

Igen, Uram, ezt felelem,

És átadom az életem.

Szerelmed legyőzte szívemet.

Ujjongva dicsérem áldott neved.

Igen, Uram, ezt felelem, és elindulok veled.

Uram, eléd leroskadok.

Bűnöm elől hozzád futok.

Olyan nehéz a küzdelem,

Győzelmet adj nekem!

Igen, Uram ...

Uram, hitet Te adj nekem!

Békéd, erőd enyém legyen!

Szívem Benned nyugtot talált,

Örökre Téged áld.

Igen, Uram ...

Isten áldásával.