A Tanító

 

M

eglátjuk igénkből, hogy ha nincs igazi bűnbánat, és nem bízom magam szívből az Úrra, akkor nincs életváltozás (1Sám 27,1-12). Igazi megtérés nélkül minden marad változatlan. A királyi könnyek sem jelentenek semmit.  Hiába sírt Saul, de mivel bánata nem szívből jött, és nem az Úr előtt sírt, nem változott meg.  Az érzelmi hullámzás nem  azonos a szívbéli bánattal, és az életváltozással. Hiába fogadkozott Saul, és hívta haza Dávidot, a szíve nem változott.  Továbbra is üldözi az Úr elhívottját.  Ne engedjük magunkat megtéveszteni érzelmeink által.  Nem az érzelmek kitörése jelzi, a megtérést, nem is egy imádság elmondása, vagy az, hogy előremegyünk, amikor a megtérőket az igehirdető hívja. Ezek csupán látványelemek.  A megtérést mindig az életvitelünk, a magatartásunk és gondolkodásunk megváltozása mutatja.  Amikor Jézusnak átadom az életemet Ő lesz az Úr életem felett. Leszálltam a trónról, és kimondom, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te, Uram. És innentől kezdve azt teszem, amit mond, engedelmeskedem az én Uramnak, úgy ahogyan a rabszolga engedelmeskedik Ura szavának. Saulnál nincs változás, marad minden a régiben, továbbra is gyűlöli Dávidot, és nem azt teszi, amit az Úr mond neki.

Dávid nem bízik Saulban, látja, hogy mindaz, amit elmondott, nem őszinte.  És most úgy tűnik belefáradt a bujdosásba.  Valószínűleg azt várta, a királyt meggyőzi a két eset a szándékairól. Végre felismeri, hogy Dávid nem akarja bántani, nem tör az életére, de nem így történt. És elcsüggedt. Levette szemét az Úrról, és úgy látja, hogy mégis meg fogja Saul őt ölni. Mégis el kell vesznem Saul keze miatt, csüggedés a javából. Hogyan? A Góliátverő elcsügged? Igen! Miért? Mert nem Istenre emeli tekintetét, és megfeledkezik elhívásáról, és felkenetéséről. Nem arra gondol, ha kétszer megmentett az Úr, meg fog harmadjára, és negyedjére is menteni.  Az ígéret áll, és nem halok meg addig, amíg el nem végzem az Úrtól rám bízott szolgálatot.

Mivel Dávidot ismét a félelem irányítja, és nem az Úr szava, maga akarja megmenteni az életét.  Megtervezi, hogyan szabadulhat meg.  Talán úgy gondolkodtak, mint oly sokan. Segíts magadon és az Isten is megsegít.  Azonban pont Dávid életében látjuk mennyire nem igaz ez a mondás. Az ördög súgja, hogy segíts magadon. A Biblia azt üzeni, Isten azt kéri: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak” (Zsolt 50,15)! Mennyire más ez, mint a mondásunk, és ez az igei, ez a valóság. Isten nem azt mondja, segíts magadon, mert ha magunkon segíteni tudnánk, Neki nem kellene beavatkozni. Akkor az Úr Jézus nem hal meg a kereszten.  Ő azt mondja, hívj engem, és én, megsegítelek. Mindig ez a biblikus útmutatás. Bajban vagyok, félek, hívjam Őt, mégpedig elsőre. Ne csak azután, amikor magam próbálkoztam, vagy elkészítettem a tervet. Forduljak az Úrhoz azonnal.

Dávid most nem így tett. Emberileg jónak tűnik. Mit lehet tenni, külföldre megyek, az a megoldás. Azonban Isten gyermeke, egy zsidó ember, egy jövendő király, ne az ellenségnél keressen oltalmat. Ez rossz bizonyságtétel. Azt üzeni, Isten nem képes ott segíteni rajtam, ahol vagyok.  Amikor a világtól kérjük és várjuk a segítséget az rossz bizonyságtétel. Isten gyermeke, és az egyház, mindig az Urat várja. Az legyen a jellemző ránk, hogy az utolsó pillanatig Rá várunk.

Amikor   magunk választotta segítség szerint élünk mindig bajba kerülünk. Alakoskodni, hazudni kell. Mert ez a  világ módszere.  Dávid gyilkol és hazudik. Rossz irányba halad, nem a filiszteusok veszik át Dávid szokásait, hanem ő igazodik hozzájuk. Úgy él és cselekszik, mint a filiszteusok.  Ezért jobb mindig Istentől várni a szabadítást. Saját ötleteink nem mindig visznek jó irányba.

Pál elmondja, ő Isten csodálatos, titkos bölcsességét szólja (1Kor 2,6-16). Azt, amit a Szentlélek kijelentett neki Krisztusról, és az Ő munkájáról. Fontos, hogy ő azért ismeri Isten titkos bölcsességét, mert a Lélek jelentette ki. És akik nem voltak Istennel élő kapcsolatban, akik nem ismerték meg az Ő kegyelmét, azok előtt rejtve maradt.  Iste olyat készített az Őt szeretőknek, amit az ember szíve meg sem gondolt.  Tehát nem az ember teszi jóvá a világot, Istennek van terve egy jobbra, és ez a jobb az új teremtés. Benne van ebben, hogy az igét, és Isten akaratát csakis a Szentlélek által érthetjük meg.

Aki Krisztusban van, az Isten Lelkét kapja, és általa megismerhetjük Isten dolgait és ajándékait. Pál kitér arra is, aki nem lelki ember nem fogadja el Isten dolgait, mert nem érti.  A Szentlélek nélkül nem értjük mit is akar az Úr velünk, és nem látjuk a világgal való tervét sem. Ezért nem elég az igét csupán emberi képességekkel tanulmányozni, mert csak Isten Lelke képes feltárni annak mélységeit. A Szentlélek nélkül csak a felszínt kapirgáljuk.  Ha nem Ő vezet és tárja fel a titkokat, rossz következtetéseket kapunk.  Lélek munkája nélkül megtéveszthetők vagyunk.  Mert Isten Lelke ad világosságot, ezért amikor olvassuk, tanulmányozzuk, figyeljünk a Szentlélekre.  Az ige szerint a hívő ember tanítója a Szentlélek.  Ő tanít meg minket arra, amit tudnunk és hirdetnünk kell. Eszünkbe juttatja az igét, Isten üzenetét. Ezért fontos, hogy mindig a Lélekre figyeljünk. Minden emberi tanácsot, véleményt rendeljünk alá a Szentlélek útmutatásának. A Szentlélek tankönyve a Szentírás.

 

 

 

Jövel, ó áldott Szentlélek

 

 

Jövel, ó áldott Szentlélek! Gerjeszd fel híveidet,

:/: És szent munkájukban vélek Közöld

kegyelmeidet, Hogy szívük egyenesen

Az Úrra függesztessen.

 

 

Isten áldásával.