|
D |
ávid menekülésben van, közben nehéz helyzetbe került, Saul bekerítette őt (1Sám 24,1-44). Talán úgy gondolta semmi nem lesz Isten ígéretéből, Saul fog győzedelmeskedni, de ekkor az Úr megmutatta, Ő nem hagyja az övéit magára. Dávid bizonyságot nyert Isten hatalmáról, megmentő kegyelméről. Isten az eseményeknek is Ura. A legkilátástalanabb helyzetben is tud megoldást adni, meg tud menteni. Amikor senki nem gondolja, hogy másképp is történhetnek a dolgok, mint ahogy azt emberileg el lehet képzelni, Isten cselekszik. Hírt kap Saul, a filiszteusok betörtek az országba. Most muszáj mennie, és meg kell védenie az országot. Dávid megmenekült, el is nevezik a helyet: „megmenekülés sziklájának.” Az elnevezés Istenre mutat, Ő mentette meg Dávidot és csapatát. Ma is Őreá mutat, nemcsak a hely, hanem elsősorban az ige. Ő ment meg ma is. Ő emelhet ki kilátástalannak tűnő helyzetből. Üzeni az ige, ne keseredjünk el, és ne adjuk fel! Bízzunk teljes szívből az Úrban, Ő meg tud menteni. Az ellenséget el tudja irányítani az életünktől. A csapda az Úrban való hit által kinyílik.
Saul azonban nem mond le Dávidról, fontosabb neki, mint a filiszteusok. Annyira ragaszkodik a trónhoz, hogy inkább gyilkol, mintsem lemondjon róla. Dávid a veje, mégsem engedi el bosszúvágyát? Miért? Mert nem akarja elfogadni Isten akaratát. Másrészt úgy véli, ha Dávidot megöli keresztül húzza Isten tervét. Saul Isten ellen harcol, azonban ember nem szállhat Istennel harcba. A király elvakult, nem látja, hogy mindennek saját engedetlensége az oka. Nem Isten szakított vele, hanem ő fordult el Istentől. Hányszor nem látjuk jól az életünket, Istent okoljuk, pedig mi vagyunk a felelősek. Saul még mindig meggondolhatja, bűnbánatot tarthat, de nem teszi.
Végül ebből a találkozásból egy gyönyörű, újszövetségi magasságú történet kerekedik ki. Mert, amit Dávid tesz, az már előremutat Krisztusra és az újszövetségre. Mielőtt ezt megnéznénk azt is komolyan kell vennünk, mennyire tanítja őt az Úr. Egy nagyon fontos leckét old meg, legyőzi saját magát, bosszúvágyát. A legnagyobb győzelem a magunk feletti győzelem. Bűnös természetünk nagy erővel zúdul ránk. Ha még aztán a környezettől is támogatást kap, nagyon nehéz szembefordulni vele. Amikor Dávid Saulra talál, az emberei is azt mondják, éljen az alkalommal, ölje meg a királyt. Mindenki támogatja ebben, és amikor mindenki azt súgja, igazad van, és ezt még Isten akaratával is megtetézik, nagyon nehéz tisztán látni. Dávid kiállja a próbát, mert Isten akaratára tekint. Saulban Isten felkentjét látja. Addig az Úr felkentje, amíg a trónon ül, amíg Isten el nem távolítja onnan. Dávid is felkent, de ő tudja, hogy ez nem jogosítja fel arra, hogy önmaga érdekében gyilkoljon. Az elhívatás, az Úr áldása nem jogosít fel, hogy önmagunk érdekében lépjünk fel. Isten erejét, hatalmát az Úr Jézus nem mások ellen használta, és nem vette igénybe a maga megmentésére.
Dávid nem állt bosszút ellenségén, nem fizetett a rosszért rosszal, hanem jót tett vele. Maga Saul is elismeri ezt. Egyszerűen meg kell látnia mennyire más Dávid, mint ő. Dávid bizonyságtétellé vált. Mert nem az igék vég nélküli sorolása a bizonyságtétel, hanem ez a magatartás. Amikor megtehetném, hogy visszaadom a kölcsönt, de nem teszem meg, mert az Úrra nézek. Nem állok bosszút, mert Jézustól mást látok, és én Őt követem. Igazam van, mások is támogatnak, még igét is találok a bosszúra, de nem teszem, mert nekem Jézus a minta. Jézusnak az élet volt a fontos, és Ő azt tanította, tegyünk jót ellenségünkkel. Tulajdonképpen az ilyen szituáció mutatja meg, mennyire vagyunk tanítványok. Az Úr Jézus azt mondta, ebben kell, hogy különbözzön az életünk másokétól, hogy jót teszünk azokkal, akik velünk rosszat tettek. Dávid jól megoldotta a feladatot.
Pál apostol levele végén is rámutat, a keresztyén élet, növekedés (Rm 16,17-27). Nem állhatnak meg, hanem folyamatosan előbbre kell jutniuk. El kell a hívő embernek jutnia az Úrban a különféle tanítások, igei üzenetek megítélésére. Nemcsak azt kell látni, hogy szép egy alkalom, vagy esetleg nagyon nem tetszik, hanem a tartalmában kell meglátnunk, egyezik-e Isten akaratával. Hogyan? Mi azt gondoltuk, minden igehirdetés, minden bibliai tanítás jó. Pál azonban elmondja, nem, van hamis tanítás, és vannak hamis tanítók. Természetesen ezt csak akkor látjuk meg, ha ismerjük az Urat és az igét. A hamis tanítás fő jellegzetessége, hogy azt mondja, amit hallani akarnak az emberek. Miért? Mert ebből előnye származik. Hasonlók az udvari prófétákhoz. Mindig jót prófétáltak, mert a király asztaláról éltek.
Tehát bölcsnek lenni a jóban azt is jelenti, felismerem mi a rossz tanítás, és azt elutasítom. Nem fogadok el mindent, amit hallok, hanem összevetem az igével. Soha ne csak azt nézzük kitől halljuk, olvassuk az üzenetet, hanem mindig vessük össze az igével, és az Úr Jézus életével, tanításával.
Csodálatos üzenetet, bátorítást mond az apostol. Az Úr Jézus összetöri a sátánt a lábuk alatt. Sátán munkálkodik, állandóan akcióban van, de ne rá figyeljünk, hanem az Úrra. Jézus legyőzte a kereszten, és legyőzi most is, amikor az övéit le akarja téríteni az igazság útjáról. Mindig csak Jézusra nézzünk. Ne engedjük a világ által befolyásolni magunkat. Sátán gyakran úgy áll elénk, amint tette azt Góliát Izráel seregével. Hatalmasnak, legyőzhetetlennek tűnt. Dávid azonban az Úrra nézett, és tudta, hogy Góliát a vesztes. Még Góliát is elhitte, hogy győzni fog, pedig már elvégeztetett a bukása. Ezért mi mindig az igébe kapaszkodjunk, mert az ige ment meg.
Erős vár a mi Istenünk
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, :/: Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr
a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere;
Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; :/: De küzd értünk a hős vezér,
Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és
föld Ura, Ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, :/: Minket meg nem rémítene, Mirajtunk
nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige por-
ba dönti.
4. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; :/: Velünk az Úr táborba száll,
Szent Lelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez
őnekik? Miénk a menny örökre.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése