Ne csüggedj el!

 

D

ávid a harctéren, de még nem, mint katona (1Sám 17,26-58). Ő csupán élelmet visz a testvéreinek, de amikor látja és hallja Góliátot, és szembesül Saul és katonái tehetetlenségével megmozdul benne valami. Képtelen elviselni ezt a megaláztatást. Isten népét kigúnyolják, és ő csak áll és retteg. Ismeri Istent, tudja, hogy hatalmasabb a filiszteusoknál, ezért érdeklődik, beszélget. Várja, hogy valaki majd csak kiáll párviadalra. Valakinek majd csak fáj ez a tehetetlenség, és az, hogy az ellenség lenézi, megveti Istent. Az ellenség Isten népének a magatartásán keresztül látja Istent. Ha tehetetlenek vagyunk, úgy gondolja, Isten is az.

Dávid találkozik a testvéreivel, a daliás vitézekkel, és most ők sem vitézek. Dávidot letámadják, ebben hősök, de Góliáttal szemben csendesek. Mennyire jellemző ez ránk is. Olyan könnyű a másikat letorkollni, megmondani neki a tutit, de amikor a gonosz támad, amikor a bőrünkről van szó, hallgatunk. Isten ügye mellett, az Ő nevében nem tudnak megszólalni. Valószínűleg a tehetetlenségük jelenik meg a beszédükben. Bennük él még, különösen Eliábba, hogy Sámuel benne látta az ideális királyt. És most Ő is felsült, ott toporog gyáván, eltűri, hogy az Urat gyalázzák.

Jó látni, Dávid mennyire telve van hittel. Nem kesereg, nem is bántódik meg, hanem ő bátorítja és vigasztalja a királyt. Tegyük hozzá, az egy fejjel a többi közül kimagasló Saul sem mer kiállni Góliáttal. Senki se csüggedjen el emiatt, a te szolgád elmegy és megvív. Hihetetlen? Nem, mert Dávid nem Góliátra néz. Az ellenség szuper katonája is csak ember előtte. Ő Izráel Istenére tekint, és így nem fél. Aki Istenre figyel az nem fél. A megvetett juhpásztor kész megvívni a filiszteus hőssel. A legyőzhetetlen bajnokkal szemben kiáll egy serdülő ifjú. Honnan veszi a bátorságot? Eddigi tapasztalataiból merít. Már eddig is a munkájában is Istenre támaszkodott. Veszélyek idején Tőle kért segítséget. Oroszlánt és medvét is legyőzött hite által.

Olyan jó tudni, hogy az Úr Jézus is így állt az Atya elé, amikor látta az ember elveszett voltát. Látta, senki nem tud magán segíteni, és nagy a baj, Jézus azt mondta, én elmegyek és megvívok Góliáttal. Az ember legnagyobb Góliátja nem a másik ember, hanem a bűn és a sátán. Ezekkel szemben mi nem boldogulunk. A bennünk lévő bűnt sem tudjuk legyőzni. Szívünket képtelenek vagyunk újjá tenni, de eljött az Úr, hogy megvívjon a gonosszal, és felszabadítson. Ne félj, és ne csüggedj! Ne add fel, hanem nézz Dávidra, nézz az Úr Jézusra, Ő győz! Hívd segítségül nevét, és ő győzelmet ad. Az Úr Jézus a mi Dávidunk.

Dávid az Istentől kapott fegyverekkel arat diadalt. Saul fegyverzete nem jó neki, ezért leveti. Nagy figyelmeztetés, ne a saját fegyvereivel vonuljunk Góliát ellen, ne a világ módszereit, és eszközeit használjuk. Azok nem vezetnek eredményre. A kardhoz, dárdához Góliát jobban ért. Akkor mit használjunk, Az ige azt mondja, nem erővel, sem nem hatalommal, hanem az én Lelkem által. Isten Lelkével, a Vele való élő kapcsolat által indulhatunk harcba. A Lélek kardot is ad a kezünkbe, ez pedig Isten igéje. Hatalmas győzelmet aratott az Úr már a pusztában is, amikor Isten szavát alkalmazta sátánnal szemben. A mi fegyverünk az ima és az ige. Nincs ezeknél hathatósabb eszköz. Hogyan is lehetne Isten szavánál hatékonyabb fegyver, amikor Ő szava által teremtette a világot? Ne feledjük tehát, nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr, tehát nem ennek a világnak a fegyverzeteivel. Az egyház nem használhatja a világ eszközeit. Nem azzal szabadít meg, ad megoldást, amit a világ is használ. A Belé vetett hit által élhetjük meg, hogy Ő megszabadít, kezünkbe adja Góliátot. Az Úr neve ma is hatalmas! Az Úr nevébe vetett hit által van üdvösségünk, kapunk bűnbocsánatot, szabadítást, gyógyulást, új életet.

A hívő és a gyülekezet is benne él egy adott társadalomban, ahol annak a rendje szerint éli az életét (Rm 13,1-7).  A hívő beleéli a világosságot a maga környezetébe. Nem külső eszközökkel akar változtatni, hanem belülről, az embereken keresztül. Hirdetjük az igét és az majd, akiben gyökeret ver, meghozza a termést is. Az Úr elsősorban minket változtat meg, és tesz minőségi emberré. Ez azt jelenti, hogy a hívő is teljesíti polgári kötelességeit. Azonban ezt az igét olvasva, vigyáznunk is kell, mert mindez nem azt jelenti, különösen a teljes Írás fényében, hogy az egyház kiszolgálja az államot. Ez viszont nagy kísértés. Ha olyan társadalomban élünk, amelyik nem üldözi a hívőket, könnyen áteshetünk a ló túloldalára. Mindent megteszünk, amit az állam parancsol. Azonban azt ne feledjük, a tanítvány Gazdája az Úr Jézus Krisztus. Neki engedelmeskedünk, az Ő katonái vagyunk. Az a feladatunk, hogy akaratát teljesítsük.

Isten népe elsősorban az Úr Krisztustól függ. Ő a fő, mi pedig a test tagjai. A tagok a főnek engednek. Mindez azt is jelzi, ha olyat várnak el, ami az Úr akaratával ellentétes, ott megszűnik az engedelmesség. Engedelmeskedjetek a felettes hatalomnak, nem azt jelenti, hogy mindent szó nélkül meg kell tenni. Azt jelenti ez, hogy amíg nem ütközik az igébe, megtesszük, de amikor Isten mást kér, nemet mondunk. Az első keresztyének idejében is, amíg a császár nem kérte, hogy imádják őt, addig nem volt probléma, de amikor istenként kellett leborulni előtte, ezt megtagadták. Számukra mindig Jézus az Úr. Ami azt hozza magával, hogy az életvezetésüket, szokásaikat is Jézushoz igazítják. Amikor a világ elvárja, hogy hit nélkül, Isten törvényét félretéve éljünk, azt elutasítjuk. Mindenben Isten szavához igazodunk. Így van ez?

Pál azt hangsúlyozza, amit az Úr Jézus mondott, adjuk meg a császárnak ami az övé, és Istennek is ami az Övé. Mi az Istené? Az életünk, ezért Őt imádjuk és szolgáljuk.

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.