Minden az Övé

 

A

z első feladatban elbukott Saul, a vizsga nem sikerült (1Sám 15,1-35). A türelem vizsgáját bukta el, nem várta meg Sámuelt, hanem engedett a félelemnek, és a nép akaratának. Maga mutatott be áldozatot. Isten jelezte, elveti őt, nem lesz király. Azonban Isten könyörülő Úr, és ad még egy esélyt neki.  Pótvizsgára jelentkezhet, aminek a tárgya, az Úr szava iránti feltétlen engedelmesség. Mint király nemcsak neki kell engedelmeskednie, hanem a néptől is számon kell kérni. Saul Izráel királya, ő a felelős, hogy a nép is komolyan vegye Isten parancsát.

Isten maga mondja meg a prófétán keresztül a vizsga anyagot. Amálékot kell kiirtani. Semmit nem vehetnek el hadizsákmányként. Azonban ez  nem egyszerű feladat.  Majdnem teljesítik, a hadsereg legyőzése megy, de a királyt már életben hagyja, és a legnagyobb problémát a zsákmány jelenti. A szép állatok, a rengeteg kincs megsemmisítése már nem megy. Bizony gyakran az anyagiakon bukik az engedelmesség. Sátán jól ismer minket, és tudja, hogy az anyagi javaknak mekkora hatása van ránk. Ott állnak a sok értékkel szemben, és megszólal egy hang, csak a hitványt add Istennek, Neki az is jó lesz. A szépet és a jót tartsd meg magadnak. Isten is megérti, meg nem is szólhat semmit, Neki is adunk, áldozatot mutatunk be. Így azután már nem Isten szava volt a döntő, már nincs engedelmesség, mert a szívük a javaké lett. Kié a szívem? Mit teszek hasonló helyzetben? Mit választok az Úr szavának való engedelmességet, vagy a szemek kívánságát elégítem ki?

Bizony nagy kísértés, hogy mi is selejtezünk. Ami nekünk már nem megfelelő, amit nem tudunk már hová tenni azt odaadjuk másnak. A hitvány jó lesz szolgálatra, az jó a szegénynek, Isten gyermekének a szolgáló testvérnek. A jó, az értékes az engem illett.

Saul úgy gondolja minden rendben. A nép is megelégedett, és Isten akaratát is végrehajtotta. Most látszik meg, mennyire eltávolodott a szíve Istentől, már nem Istent dicsőíti. Nem Isten tetteit jeleníti meg az utókor számára. Magának állít emlékoszlopot. Hadd tudja mindenki mit tett Saul, hogyan szabadította meg Izráelt. Korábban olvastuk, Sámuel Istenről nevezett el emlékkövet. Az hirdette, Isten segített meg. Jónátán is Isten szabadításáról beszélt, Saul nem Istenről beszél. Magának tulajdonítja a győzelmet. Aki Isten gyermeke, az semmit nem tulajdonít magának, annak a szíve hálás. Az az ember tudja, mindent az Úrtól kapott. Egyetlen vágya, hogy Isten nevét dicsérje, és megismertesse másokkal. A hívő ember nem magának szerez dicsőséget, hanem az Úrnak. Az árulja el szívünk tartalmát, ahogyan tetteinkről beszélünk. A hívő nem magáról, hanem az Úrról beszél, mindent Neki tulajdonít. Mert a szánk azt szólja, amivel tele van a szív. Ha magammal van tele, akkor mindig magamról beszél a szám.

Nagy dolgokat mond el Sámuel Istenről, megtudjuk, Ő az engedelmességet mindennél jobban szereti, és el is várja. Az engedelmesség mindennél többet ér, és nem lehet kiváltani ajándékkal, vallásos cselekedetekkel. Isten nem elégszik áldozattal, néhány centtel, amit a perselybe dobunk, de nagyobb összeg sem hatja meg, Ő engedelmességet vár. Azt kéri, hogy, amit mond, amit az igéjében világosan kijelentett. Igen, az igét adta ide, és amit abban megmondott, azt el is várja. Engedelmesség, ige szerinti élet helyett nem adhatunk mást. Isten nincs rászorulva ajándékainkra. Ő a szívünket kéri. Azt akarja, hogy népének az élete legyen bizonyságtétel. Azt akarja, hogy a szókeresztyénségtől eljussunk a cselekvő, az engedelmes tanítványságig.

Fontos figyelmeztetés a mai ige. Saul elbukott a pótvizsgán, mert megvetette Isten szavát. Megvetette az igét. Isten számon tartja, hogyan viszonyulunk az igéjéhez. Nem arra kíváncsi hányszor olvastuk el, hanem arra, mennyit valósítunk meg belőle. Istent az érdekli, hogy a hétköznapi dolgainkban mennyit nyom a latban az, amit Ő mond.

Az Úr elvetette Sault, de Sámuel bánkódik miatta. Sámuel továbbra is hordozza az Úr előtt. Akik elfordultak az Úrtól, és csak egy darabig jártak a keskeny úton mi is hordozzuk imádságban. Ahogyan Pál is tusakodott a zsidókért, ezért küzdjünk mi is azokért, akik még nem engedelmeskednek Istennek.

Pál apostol csodálatosan dicsőíti az Urat (Rm 11,25-35). Micsoda magasztalás tör elő a szívéből, amint végiggondolja az Úr művét.  Aki nyitott szívvel olvassa az igét, és látja az Úr munkáját, csak magasztalni tudja az Urat. Magasztalja, mert Isten csodálatosan munkálkodik. Nem mond le senkiről, lehetőséget ad zsidónak és pogánynak egyaránt.  Istennek nem kell tanácsadó, és nincs szüksége arra, hogy kisegítsük. Isten semmiben sem szorul ránk.  Minden az Övé, ezért a hívők sem szorulnak rá a világ támogatására. Mi nem kormányok kedvező döntéseitől függünk, hanem Isten kegyelmétől. Isten az Ország Királya, és Ő törődik népével. Tőle függünk minden tekintetben. Isten nem tartozik senkinek, nincs szüksége előlegre, mi vagyunk az adósai. Ő adta ide a legnagyobb értéket, a Fiát. Így mi vagyunk az adósok. Mivel tudjuk rendezni a tartozást, ha egész életünket az Úr Jézusnak szenteljük.

Nagyon fontos, hogy mindig az igén tájékozódjunk, mert egyébként túlértékeljük magunkat. Nem arról van szó, hogy a zsidókkal Isten befejezte, és most már a nem zsidókról szól az élet, és Isten országa. Istennek terve van a zsidókkal is, amint ezt már láttuk. Most rámutat, ők is kapnak még lehetőséget. És a népek ideje sem végtelen. Le fog járni a megtérésre adott idő. Amikor a pogányok teljes számban bemennek. Eljön az idő, amikor meglesz a létszám. Nem tudjuk mikor, de ez azt jelzi, ne halogassunk, ne mondjuk, ráérünk, hanem most ragadjuk meg a lehetőséget.

Isten üdvözíteni fogja Izráelt. Felragyog előttük a Krisztus. Ez csodálatos, ők is megismerik a Megváltót. Olyan jó, hogy Isten nem bánja meg korábbi döntését, és Ábrahámért megkönyörül ószövetségi népén. Nagyon megerősítő, amit az apostol ír, Isten ajándékai megbánhatatlanok. Nem bánja meg, hogy nekünk és értünk adta az Úr Jézust. Nem vonja vissza kegyelmét. Krisztus a miénk, és Általa egy új élet lehetősége is. Isten minden gazdagságát Krisztusban adja nekünk. Akié a Fiú, azé az élet. Jézusban igazi nagybetűs életet kapunk.

 

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.