|
F |
olytatódik a következő király, az Isten harcosa felkészítése (1Sám 22,1-23). Mert Dávid az Úr harcosa lesz. Az Ő ügyét tartja szem előtt, és Neki engedelmeskedik. Azonban addig kiképzésben kell részesülnie. Ez megy most végbe. Menekül, de az Úr vele van, és a különböző élethelyzetek által egyre jobb eszközzé formálja őt. Dávid személye vonzó, sokan ismerik, halottak Góliát feletti diadaláról és eredményes katonai szolgálatáról. Magához vonzza és reményt ad azoknak, akik elveszítették reménységüket, nehéz helyzetbe kerültek. Így jött el az Úr Jézus is. Reményt kínál az elveszett, megvetett, mélybe sodródott embernek. Annak, akinek a társadalma már nem ad reményt és segítséget. Mennyi kivetett, halálra ítélt ember talált Jézusnál életet és oltalmat. Így jöhetünk mi is Hozzá. Ha már sehol nem találunk megoldást, Ő nem fog elküldeni, Ő megkönyörül, ha segítségül hívjuk. Dávid élete rámutat, a hívő ember a nyomorultak, reményvesztettetek mentsvára. Az egyháznak vonzania kell azokat, akik nem találják az élet értelmét, azokat, akik keresik Istent, akik szabadulni szeretnének bűneiktől, megkötözöttségeiktől.
Az Úr Jézus is elsősorban olyan embereket keresett, és hívott el, akik másoknak nem igazán voltak fontosak. Őket nem vették számításba a településük, és országuk ügyeinek intézésében. Velük nem számolt a király, és senki. De Jézus igen! Ő ilyen emberekre bízta országát, annak titkait. Őrájuk bízta az evangéliumot. Ezek az emberek nem a kor legkiválóbb iskoláiból, hanem a mindennapi életből érkeztek. Így hívogat ma is az Úr. Ne keseredj el, ha nem találod magad nagyon kiválónak, és úgy látod rád nincs szüksége senkinek. Ne csüggedj, figyelj Jézusra, és lásd meg, Veled is terve van. Beépít országába és nagykövetévé tesz. Isten drága országát képviselheted, az Ő transzparense lehetsz. Nagy megtiszteltetés és nehéz feladat, de az Úr képessé tesz rá. Megadja, hogy Róla szóljon az életed.
Az Úr prófétát is ad Dávid mellé. Van, aki Isten szavát és akaratát tolmácsolja felé. Az Úr hűséges és nem hagy magunkra. Dávid elhívatásában is megerősödik. Egyre inkább a szeme előtt van Isten királyságra való felkenetése. Most még ebből nem látszik semmi. De Dávidnak mindenkor erre kell nézni. Van cél, és az Úr elvezet oda. Ne a jelenlegi helyzetre nézz, hanem az Istentől kapott hosszú távú célra. Az Úr kijelentette Pálnak, hogy Rómába fog menni, mennyi év eltelt, mennyi viszontagságon ment keresztül, de célba ért. Az Úr eljuttatta Rómába. Isten ügye mindig célba ér, mindaz, amit kijelentett meg fog történni.
Továbbra sem lesz könnyű Dávid élete, mert Saul képtelen meglátni, Isten előtt lejárt az ideje. Ő nem segíti, nem belevezeti és felkészíti az utódját, hanem meg akarja ölni Dávidot. A hatalom teljesen megváltoztatta. Dinasztiát akar építeni, mindezt Isten akarata ellenére. Foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz. Pedig lehetne más az ő élete is, ha el tudná engedni azt, amit amúgy is Istentől kapott. Talán itt van ma is a probléma nem úgy látjuk, hogy Istentől kaptuk a helyünket, pozíciónkat, hanem mi szereztük azt meg. Aki felismeri, hogy mindent az Úrtól kapott az nem ragaszkodik semmihez sem minden áron, hanem kész elengedni. Amúgy se vihetünk semmit magunkkal, és az Úr előtt semmit sem jelent, mik voltunk a földi életben. Isten előtt egyedül Jézus élete, halála és feltámadása számít. Őérte engedi el a vétkeinket az Úr, és Őérte fogad el, kegyelemből. Szlogent gyártottunk már abból, hogy semmit se vihetünk el, mégis tele van mindkét kezünk, és úgy szorongatjuk a földi javakat, mintha azok örök értékek lennének. Nem! Minden elmúlik, minden szemétté válik, egyedül a mennyei kincsek maradnak meg. A palota és a vityilló is elmúlik, csak Krisztus, és ami Benne és Belőle van, az marad meg örökké.
Pál apostol megtapasztalta Ézsiás próféciáját, valóban Krisztusban reménykednek a népek. Amerre ment, mindenütt szomjas, segítségre vágyó emberekkel találkozott. Ő pedig elmondta nekik, hogy az egyedüli segítség, Jézus. Ő az, Akit az Atya elküldött. Az Ő áldozata törli el bűneinket. És sokan felismerték, hogy Jézus által megszabadulhatnak a bűn hatalmától. Meglátták Jézus nagyobb minden Góliátunknál. Ezért Hozzá fordultak. Az Úr Jézus pedig betöltötte őket kegyelmével, és újjá formálta őket.
Az apostol tisztában van kegyelmi ajándékával, tudja, hogy a pogányok közötti szoláglatra hívta el az Úr. Krisztus evangéliumát hirdette mert az a segítség, az a megoldás mindenki felé. Az evangéliumban erő van, és ezt megtapasztalták az emberek. Pál elmondja, hogy az evangélium által a megtapasztalt ereje nem tőle, hanem Krisztustól származik. Krisztus cselekedett általa. Pál ennyire odaszentelte magát az Úrnak. Az én életem is oda van szentelve Krisztusnak? Az övé vagyok teljes szívemből? Tud általam munkálkodni?
Pál Krisztus áldásának teljességével megy majd Rómába. Áldást visz magával. Mit viszek én magammal? Mivel megyek egyik helyről a másikra? Őt viszem, áldásainak teljességét, vagy csak magamat. Eredmény akkor lesz, ha Őt visszük.
Úr lesz a Jézus mindenütt
1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,
Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-
den napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:
Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-
gesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S
mind e föld mondja rá: Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése