Isten országa más

 

D

ávid menekül Saul elől (1Sám 20,1-42). Hosszú út vezet az ígéret betejesedéséig, és ez az út nem könnyű. Ma is így van. Az Úr a keskeny úton vezet, és  ez az út nem mindig könnyű, de mivel Ő vezet, nem egyedül járunk rajta. Isten ad segítőket is. Előbb a felesége Saul leánya menekíti, majd Jónátán.  Saul lányának a magatartása tanulságos, menekíti ugyan Dávidot, tehát mellé áll, de amikor az apja felelősségre vonja, nem vállalja. Dávidra hárítja a felelősséget.  Az Úr tanít, és felhívja a figyelmünket, vigyázzunk, álljunk ki végig az Úr Jézus mellett.  Ne csak egy darabig mondjuk, hogy Hozzá tartozunk, hanem vállaljuk Őt akkor is, ha az életünk kerül veszélybe.

Dávidot Sámuel felkente Izráel királyává, de nem egyenesen vezet az út a trónra. Isten felkészíti őt. Megjárta a magasságot Góliát legyőzése után.  Hirtelen emelkedett a karrierje.  Pásztorfiúból a király veje, és fontos katonai vezetője lett.  Úgy gondolnánk nincs megállás, ebben az iramban halad tovább a trónig.  Ellenállhatatlanul nyomul, a nép kedveli, és hamarosan királlyá teszi.  De nem így történik, a pusztába vezeti az Úr, itt készíti fel a szolgálatra.

Igénkből azt is meglátjuk, a sikeres katonát sem kerüli el a csüggedés. Korábban még ő bátorította a királyt, most ő van mélységben. Úgy látja, csak egy lépés tőle a halál. Igaz, Saul már többször az életére tört, de az Úr eddig is megmentette.  Dávid levette tekintetét Istenről, úgy látja, nincs tovább, nincs esélye Saullal szemben. Olyan helyzetbe került, mint később a tanítványok a viharban hánykolódó hajóban, elveszünk. Így látták magukat, pedig ott volt Jézus. Dávid is egyik pillanatban a magasban, a másikban pedig a mélyben van. Mintha Góliáttal szemben könnyebb lett volna Istenhez kiáltani. Amit az Úr Jézus a tanítványoknak mond, az érvényes most is: Mit féltek kicsinyhitűek. Soha ne a veszedelemre nézzünk, bárminek hívják is.  A gonosz sokféle formában támad, de nézz mindig Jézusra. Az a legfontosabb, mindig maradjunk meg mellette. És ha a hajóban van, ne feledd, Ő megvívhat tengerekkel. Ne feledd, akinek az élete Jézusé, azt Ő megoltalmazza. Amikor az Ő útján haladunk, és közben támadás ér, ne félj, csak higgy! Ne félj, csak tekints az ígéretre. Ne felejtsd el, mire lettél elhíva. Dávid elfelejtette, hogy őt az Úr felkente. Nem veszhet el. Pont úgy, ahogyan Jézus és a tanítványok sem veszhettek el a tengeren. Még volt feladatuk.

Jónátán teljes mértékben Dávid mellé áll, apjával szemben is védelmezi. Saul nem érti, előtte az a természetes, hogy a konkurenciát támadni kell.  Őszerinte Jónátán Dávidban csak ellenséget, riválist láthat.  Mennyivel másabb a fia, felismerte, hogy Isten Dávidot választotta. Nem ragaszkodik a hatalomhoz, nincs benne féltékenység. Jónátán nagysága abban mutatkozik meg, hogy képes elengedni a trónt, a hatalmat. Nem ragaszkodik hozzá, foggal, körömmel. Azért is nagydolog ez, hisz beleszületett, ő a trónörökös, de kész átengedni Isten választottjának. Jónátán nem Dávid ellen harcol, hanem önmaga ellen. És győzelmet arat. A legnagyobb győzelem, az önmagunk feletti győzelem. Jónátán kimondja, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Isten akarja.  Kimondtuk-e mi már ezt. Jónátán döntése önmaga számára veszteséggel, anyagi kárral is jár.  De vállalja, Istenért, és Dávidért. Pál apostol az Úr Jézusért ítélt mindent kárnak és szemétnek.

Pál apostol rámutat, hogy a hívő élet növekedés (Rm 14,13-23).  A hitben erőtlen egy idő után hitben erőssé válik. Amit ma még nem tud elfogadni, megtenni, azt az igével való táplálkozás által egy idő után képessé válik megtenni. A most hitben erősek pedig segíthetik a még gyöngéket a megerősödésben. Ne ítélgessük, hanem segítsük egymást. Mert itt nem arról van szó, hogy a hitben gyönge maradjon gyönge, és ne foglalkozzunk azzal, amiben még ő ott tart. Inkább azt üzeni az ige, ne erőltessük a dolgokat, mert a növekedésnek megvan a maga folyamata.

Az Úrban járva megtanuljuk azt is, hogy ne várjam el a másiktól azt, ahová még nem jutott el. Ne várjam el tőle azt, amit én már meg tudok tenni. Pál arra mutat rá, inkább az erős hajoljon le a gyöngéhez. Ne elvárja, hogy a gyönge tegye, amit én, hanem az ő növekedése érdekében, mondjak le arról, amit én gond nélkül megtehetek. Ez a szeretet. Én megtehetem, de mivel a másik még hitben nem tart ott, nem teszem meg.

Pál apostol határozottan kimondja, jobb nem inni bort, nem enni húst, és semmi olyat nem tenni, amin a másik megütközik.  Odafigyelünk-e erre? Ki tudom-e mondani, nem iszok bort, ha a másiknak az gondot okoz?  Mert a Krisztusban való szabadság pont az, megtehetném, de a másik érdekében nem teszem meg.  Élhetnék valamivel, mert nekem nem probléma, de mivel a testvéremnek, a másik embernek az gondot okoz, én sem élek vele.

Isten országa nem evés és ivás.  Nagyon fontos ige ez, nem az evés, ivás, szórakozás a test kívánságai vannak a középpontban. A gyülekezeti alkalmon nem ez a lényeg, hanem az Úr jelenléte, a Tőle való öröm és békesség megélése. Azt láthatjuk ebben, hogy egy gyülekezeti alkalmon nem az evésen van a lényeg. Nagy kísértés, hogy már nincs különbség  egyházi ünneplés és világi ünneplés között. Mi kezdünk el hasonlítani a nem hívőkre, és nem fordítva. Pedig az Úr azzal bíz meg, hogy világítsunk, életünk legyen iránymutatás. Isten országa egészen más, és másképp is működik, mint ez a világ. Ezt a másságot, az Úrtól való többletet mutathatjuk be.

 

 

Térj magadhoz, drága Sion

 

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, :/: Ki atyádként felkaroljon, Szí-

vét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól

gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy

sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő

megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Vég-

romlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem

dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak,

Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne

félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád,

Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs

több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek,

Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a

menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már

hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden más-

képp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg,

Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onn -

nan számkivetni Nem fog téged soha senki!

 

Isten áldásával.