Minden szabad Krisztusban

 

D

ávid élete kezd új irányt venni, megnyílt az út a királyság felé (2Sám 2,1-11). Elsiratta Sault, de nem ragadja azonnal magához a hatalmat. Dávid a pusztában, a bujdosás alatt megtanulta a leckét. Nem cselekszik önfejűen, sem az emberi logika alapján. Mi sem volna természetesebb, minthogy most már lépéseket tegyen az uralkodás felé. Mi úgy gondolnánk, ha már nincs király elő kell lépni és megszerezni a trónt. Dávid az Úr elé járul, és megkérdezi, mitévő legyen. Jól kezdi az új életet. Nem azt teszi, amit emberileg jónak lát, hanem Istenre bízza magát. Megkérdezi, addig nem lép, amíg nem lesz biztos Isten akaratában. Tanuljuk meg Dávidtól, mindig keressük és kérdezzük az Urat. Olyan dolgokban is menjünk Hozzá, ami talán a napnál is világosabb? Miért? Mert a türelmetlenség, nem segít. Az Úr szolgálatában Isten a Parancsnok, az Ő terveihez és időzítéséhez kell igazodni. Isten mindig időben cselekszik, és ha Rábízzuk magunkat, nem maradunk le semmiről sem.

Isten válaszol Dávidnak, pontosan megmutatja hová menjen, tehát az Úr irányítja az első lépéseket.  Így megoltalmazza Dávidot attól a látszattól, hogy mindenáron hatalomra tör. Nem ő szerzi meg a trónt, hanem kivárja, amíg megkeresik és királlyá kenik. Isten gyermeke sohasem megszerez, hanem kivárja, amíg az Úr megajándékozza. Most is láthatjuk mennyire más a rend Isten országában. Elgondolkozhatunk, ez a rend valósul-e meg ma az életünkben, a gyülekezetekben? Isten országában nincs tolongás a pozícióért, nem én akarok egyre följebb kerülni, nem én érek el dolgokat, hanem várok arra, amit az Úr ad.

Dávid odafigyel azokra, akik Sault eltemették. Jelzi feléjük, hogy nem minden áron akar király lenni. Fontosak azok is, akik eddig Sault szolgálták.  Dávid nem fegyverrel, hanem emberséggel, alázattal fordítja  maga felé a Saul pártiak szívét. Még nem egész Izráel tette királyává, csak egy törzs, Júda. Izráel törzsei Saul fiát tették királlyá. Mivel ők nem keresték Istent, a saját elképzelésük, politikájuk szerint cselekedtek.  Nem ismerték fel az Úr akaratát. Tulajdonképpen katonai erővel lesz király Isbóset, és ez annyiszor megnyilvánul a történelem folyamán. Mert ahol nem az élő Isten a Király, Főparancsnok ott az emberi indulatok nyilvánulnak meg. Dávid nem erővel lép fel, hanem az Úr áldását ígéri azoknak, akik hűségesek voltak Saullal.  Nincs leszámolás, hanem új perspektívát nyit meg előttük, a szabad választás lehetőségét. Nem hódoltatja meg az előző király embereit, hanem felszólítja, legyenek erősek. Minden kényszer nélkül döntsenek úgy, ahogyan a hitük, a szívük diktálja. Jó látni ezt. Hányszor gondoltuk már azt, hogy erővel kell másokat Krisztushoz vezetni. De az Úr életében nem látunk erőszakot. Soha nem kényszerített a követésére. Nem kell, hanem szabad követni Őt! Szabad elfogadni a kegyelmet és a belőle fakadó új életet. Isten nem leigáz, hanem azt mondja, légy erős és légy bátor! Légy erős meghozni a döntést az Úr akaratának cselekvésére, Jézus teljes szívből való követésére.  Mert bátornak kell lenni, amikor hív, kihív a régi megszokott langyossá vált életünkből. Bátorság kell ahhoz, hogy akarjunk változtatni, akarjunk nemet mondani mindarra, ami nem krisztusi. Az igazi bátorság az Úr Jézus vállalásához és követéséhez kell.

Az apostol határozottan rámutat, nem mindenki örökli Isten országát (1Kor 6,9-20). Kik nem? Azok, akik megmaradnak a bűnben. Azok, akik továbbra is úgy élnek, mint a nem hívők, a pogányok.  Elmondja azt is az apostol, hogy amíg nem ismerték az Urat, ők is úgy éltek mint a világ. Annak erkölcsi nívója volt számukra is a minta, de megmosattak, tehát az Úr megtisztította őket, és egy új élet kezdődött el.  Ez az élet más, mint a korábbi volt.  Itt már az ige a mérce. Végig kell gondolni, mi hogyan is élünk? Nem vált-e a felsorolt listából mára sok minden természetessé, ha igen, ha jelen van az életünkben bármelyik is, gondoljuk meg, az üdvösségből zárjuk ki magunkat. A test élvezeteiért kimaradunk az igazi és örök életből.  Hát nem vagyunk megváltva? De, igen, azonban a megváltás új életet hoz magával, aki pedig tudatosan bűnben él, elutasítja a krisztusi életet. Isten országába szenny nem mehet be.  Csak azok lépnek be., akik megtisztulnak és meg maradnak ebben, vagyis meg is szentelődnek az Ige és a Szentlélek által.

Aki teljes szívből az Úré lett szabaddá válik.  Nincs már semminek kényszerítő ereje fölötte. A hívő ember nem fogcsikorgatva él, olyan szívesen buliznék, innék, félrelépnék, de nem lehet.  A krisztusi embert már nem a bűn vonzza, hanem az Úr.  Már tud nemet mondani, mert a szabadság az, hogy képes vagyok a bűnre nemet mondani. És ez sem kényszeres, hanem azért utasítom el, mert már nem is vonz, nincs rá szükségem. 

Jézus tanítványa tudja, minden szabad, de azt is látja, van, aminek rabjává válhat, és ezt Krisztus által elutasítja. Rabnak lenni a döntésszabadság elvesztését jelenti. Már képtelen vagyok dönteni, tenni kell, amit a rabtartó, a szenvedélyem mond. Nem tudom nem azt tenni, amit a vágyaim, szenvedélyeim diktálnak.  A krisztusi szabadság azt jelenti, már tudom a jót tenni, képessé válok azt választani, amit az Úr ajánl.

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

 

Isten áldásával.