|
D |
ávid ismét kiszolgáltatott helyzetben talált Saulra, minden azt súgta, itt a kedvező alkalom (1Sám 26,13-25). Ő azonban nem élt ezzel vissza. Nem igyekezett saját kezével segíteni magán, hanem inkább bizonyságot tett. Ez a magatartása bizonyságtétel, hatalmas beszéd az Istenhez való tartozásáról. Mert az életünk a tetteink mindig arról beszélnek, kiéi vagyunk, kit is szolgálunk. Arról beszéltünk, hogy ezek az élethelyzetek próbák Dávid számára, tanulási folyamat, amikor az Úr formálja őt. De egyben bizonyságtétel is. A jelenlevők láthatják, Dávid nemcsak beszél, hanem, amit mond, amit hisz azt cselekszi is.
Mennyire más ő, mint Saul a korábbi történetben is megkegyelmezett neki Dávid. Nyilvánvaló volt, hogy nem tör az életére. Saul sírva ismeri el, hogy Dávid igazabb nála, mert ő rosszat tett a vejével, de Dávid jót cselekedett vele, megkímélte az életét. Az Úr áldását kéri Dávidra, és ennek ellenére ismét üldözőbe veszi. Saul csak a szájával Isten gyermeke, a szívével és az életével nem. Csak mondja, amit mond, de nem aszerint cselekszik. Vizsgáljuk meg az életünket, nálunk egyensúlyban van-e a szó a tetteinkkel? Mondjuk, megvalljuk, hogy Jézus tanítványai vagyunk, és meg is látszik ez? Van különbség az életünk és a környezetünk között. Világítunk, amint Dávid is tette? Dávid élete nagyon különbözött Saulétól, átsugárzott rajt a hit, és ez tettekben is megnyilvánult.
Dávid megkímélte Saul életét és ez a királyt megrendítette. Kimondja, vétkeztem! Olyan szépnek tűnik, végre meglátja a valóságot Saul, felismeri, hogy ő vétkezett, és kész visszafogadni Dávidot. Azonban Dávid nem bízza rá magát, és nem megy vissza vele. Tudja, hogy nem valóság, amit a király mond. Miért? Mert nem változott meg igazán. Nem tért vissza az úrhoz, és mait mond, az a pillanatnyi érzelmeinek a megnyilvánulása. Talán akkor így is gondolja, de a szívét nem Isten uralja, és úgy változik az elhatározása, mint a fáraóé. Ő is többször azt mondta, elengedi Izráelt, de mégsem tette. Miért? Mert a szíve nem volt Istené, nem hódolt meg az Úr előtt. Ha összehasonlítjuk Sault és a fáraót, akkor azt látjuk hasonló módon cselekednek. Saul szíve sem másabb, mint a fáraóé. Mindez jelzi, nem elég formálisan beleszületni Isten népe közé, belülről is újjá kell születni. Ezt követően pedig állandó és élő kapcsolatban járni az Úrral.
Jó elcsendesedve, az ige által magunkba tekinteni. Hányan vannak úgy, mint Saul, egy nagyszerű pillanatban fellelkesülnek, még bűnvallást is tesznek az Úr előtt. Kimondják, befogadják Őt, de azt követően továbbra is úgy élnek és cselekednek, mint korábban. Továbbra is a régi természetük vezérli őket. Nem elég a formalitás, a szájhívőség, az Úr Jézus Krisztus őszinte megtérést kér. Azt akarja, hogy valóban életünk Ura legyen.
Pál apostol bizonyságot tesz Isten erejéről, és meglepő, ez az erő a megfeszített Krisztusról szóló igehirdetésben nyilvánul meg (1Kor 2,1-5). Isten az igehirdetés bolondsága által közeledik hozzánk. Hirdetteti az igét, és aki hallja, az megtapasztalja, hogy a Biblia szavai által maga az élő Isten szól hozzá. Kézbe vesszük a Bibliát minden előzetes ismeret nélkül, és elkezdjük olvasni, és átéljük, hogy maga az élő Úr szól, megragadja szívünket, és egyre inkább vonz magához. Meglátjuk, hogy a megfeszített Jézusról szóló üzenet új emberré formál. Olyan erő van a kereszt igéjében, hogy olyan szíveket is átformál, amiről nem is gondolnánk. Isten ereje nem erőszak által működik, nem használ fegyveres demonstrációt, de még csak törvényi kényszerítést sem. Az Ő eszköze az igehirdetés, és Isten hatalmának a megélése. Az Úr Jézus Krisztus is az igehirdetés által érte el az embereket. Mert Isten igéje olyan, mint a vetőmag, belehull a szívünkbe, és ha megfelelő a talaj, és a körülmények, az élet meg fog mutatkozni. Nyissuk meg a szívünket az ige előtt!
Az apostol visszaemlékezik, amikor Korinthusba ment, teljesen az igehirdetésre épített. Ez pedig a megfeszített Jézusról szólt. Vagyis Pál soha nem azt mondta, amit az emberek hallani akartak, hanem mindig az igazságot hirdette. Az emberek valami legyőzhetetlen szuperhőst vártak, de Ő a mi bűneink miatt meghaló, majd feltámadó Istenről beszélt. Elmondta, hogy annyira szereti az elveszett embert, hogy kész volt érte meghalni. Sokaknak nem fért bele a gondolkodásukba, hogy a Krisztus meghalhat. Meghalt, mert magára vette az ítéletemet. Nem véletlen baleset volt, nem is csupán az ember döntése okozta a halálát Nem, Ő azért jött, hogy meghaljon helyettünk. Nincs más lehetőség az életre, csak a Benne való élő hit. Isten Jézusért könyörül meg rajtunk.
Pálnak meg lett volna a képzettsége ahhoz, hogy különféle retorikai fogásokkal hasson az emberekre, de ő nem erre épített. Ő nem egy új emberi közösséget hozott létre, Isten országát hirdette. Az apostol elhatározta nem akar másról tudni, csak Krisztusról. Mert Őreá van mindenkinek szüksége. Ő a megoldás. Róla is, mint megfeszítettről szól. Miért? Nem akarja népszerű szólamokba csomagolni, hanem a meghalt és feltámadott Jézust állítja eléjük. Pál nem törekedett népszerűségre, nem is a statisztikát akarta felturbózni, hanem életeket akart menteni. Nekünk is el kell határozni, minden körülmény közepette megmaradunk az életmentő szérumról való bizonyságtétel mellett. És ez nem más, mint az Úr Jézus értünk ontott vére. Nincs más, nincs jobb ma sem. Azért kell ehhez ragaszkodnunk, mert ránk is hat a világ. Olyan könnyen elhisszük, hogy ma már nem elég az evangélium, kell mellé más, vagy legalább is szép és vonzó papírba kell csomagolni. Pál nem így gondolkodott. A saját és más ember életében tapasztalta micsoda erő van a keresztről szóló beszédben.
Ma is fontos, hogy a hitünk Isten erején, vagyis az evangéliumon nyugodjék. Isten igéje az a biztos alap, amin megáll életünk épülete. Fontos, hogy cselekedjük is az igét, akkor lesz tartós, növekedő a hitünk. Hitünket ne mások véleményére, hagyományokra, hanem az evangéliumra építsük.
Bár bűn és kín gyötör
1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem
esem.
2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed
örök.
3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-
jomon!
4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-
galmad enyém.
5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -
gatod imám.
6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -
gyon.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése