|
A |
filiszteusok megmutatják sátán szándékait (2Sám 5,17-25). Addig jó nekik, amíg Isten népe között széthúzás és zűrzavar van. Mindent meg is tesz ennek az állapotnak a fenntartásáért. Mihelyst értesülnek, hogy az egész Izráel királlyá kente Dávidot, mozgolódnak. Az egységes Izráel veszélyforrás számukra. Amikor Isten népe Krisztus mögött felsorakozik, és már nem egymással van elfoglalva, hanem építi az országot, és éli a hitét, sátánnak mindig veszélyforrás. Sátán azért ügyködik, hogy ne harcoljunk ellene. Ne éljük a krisztusi életet, és ne tegyünk bizonyságot. Mert az Úr Jézust követő és Neki engedelmeskedő hívők győznek a bűn és a gonosz felett. Ahol Krisztus a Király ott van szabadulás a megkötözöttségekből. Ott élő hitre jutnak emberek és erősödik a gyülekezet.
A filiszteusok azonnal akcióba lendülnek, nem hagynak időt Dávidnak a sorok rendezésére. Sátán azonnal támad, tudja, kevés ideje van, és ezt igyekszik jól felhasználni. Nem hagy időt az Úr gyermekeinek, hogy kényelembe helyezzék magukat, és jól berendezkedjenek, kialakítsák védelmüket. Azonnal támad. Vajon mi fel vagyunk erre készülve? Úgy gondoljuk megtértünk, Jézust követjük, minden jó. Álmodozunk a nagyszerű életről, csodálatos élményekről, gyülekezeti programokról, a sátán pedig támadásba kezd. Ha nem számítunk rá, bizony bajba kerülünk. Mint Péter, aki nem gondolta, hogy akkor is tombolni fog a vihar, amikor ő a vízen jár. Sátán nem nyugszik, szertejár, és azt keresi, kit nyeljen el.
Dávid azonban nem esik kétségbe. Tudja, mit kell tennie. Mit tesz? Megkérdezte az Urat. Eszünkbe jut nekünk, amikor presszió alatt vagyunk, hogy megkérdezzük az Urat? Pörögnek a gondolataink, kutatunk telefonunk névjegyzékében, kit is hívjunk fel. Dávid elmondja, hívd az Urat. A számát is tudod, annyiszor beszéltük, leírtuk, de tényleg tudjuk? Ismerjük Isten hívószámát? És amikor bajban vagyunk, használjuk is? Vagy a sok emberi cím és szám között elsikkad az Úr hívószáma? Nem tudjuk, a sok név közül melyiket válasszuk, pedig csak egyetlen név van a jegyékben, amit ha kiejtünk, reménységet nyerünk. Ez a név, Jézus! Miért reménység? Mert még mindig azt jelenti: Szabadító! De hol van a hívó szám: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).
Az Úr tanácsot ad Dávidnak, vagyis válaszol a kérdésére. Isten válaszol, de nekem kell ahhoz igazodnom. A győzelem akkor érkezik, ha Isten szava szerint harcolok. Dávid az újabb támadás alkalmával is Istent kérdezi. Nem rutinból indul. Mondhatná, minek kérdezzem, a múltkor megtettem, de most már tudom magam is mit kell tennem. Nem, Dávid soha nem magában bízik, hanem mindig az Úrban. Nem elég egyszer kérdezni, hanem állandóan oda kell az Úrhoz fordulnunk. Mindig az Ú segítségére szorulunk. Soha nem jutunk el arra a szintre, amikor magunk is boldogulunk. Dávid ismét úgy cselekedett, ahogyan Isten mondta. Bár ez lenne ránk is a jellemző, bár ezt írnák le majd rólunk is, azt tette, amit az Úr mondott neki.
Az apostol beszélt arról, hogy kényszer nehezedik rá, az evangélium hirdetésének kényszere (1Kor 9,19-23). Vagyis egy csodálatos terhet, a jó hírt rakta vállaira az Úr. És neki nincs nyugalma, amíg ezt mindenkivel meg nem ismerteti. Nem a mindennapi dolgok töltik be a szívét és a gondolatait, hanem ennek a tehernek a célba juttatása. Pál apostol sátorponyva készítő volt, mégsem olvasunk arról, hogyan szerezte be egy településen az ehhez szükséges anyagokat, eszközöket. Nem látjuk arról beszélni, sikerül-e néhány sátorlapot értékesíteni. És mi lesz, ha nem tudja eladni. Pál szívébe ezek nem férnek be. Az ő szívét az evangélium tölti be.
De nem is arról van szó, hogy a főnök kiadta a parancsot, és ezt kénytelen megtenni. Nem kötelességből hirdeti, nem azért, mert megfizetik. Ő nem olyan, mint a tévében szereplő népszerű emberek. Azt teszik, amiért jól megfizetik őket. Pál nem pénzért végzi szolgálatát, hanem azért, mert tudja, hogy Krisztus a legjobb barát. Maga is megtapasztalta az áldását az evangéliumnak. Saját életéből tudja, hogy van kegyelem. Még egy gyilkos, egy Krisztust üldöző is kaphat kegyelmet, és újrakezdheti az életet, immár az Úr Jézussal. Tehát Pál azt adja tovább, amit megtapasztalt, és nem elméletben, hanem személyesen az életében. Krisztussal járja az utat.
Pál azért viszi az evangéliumot, mert szeretne Krisztusnak minél többeket megnyerni. Ez az ő célja. Ismerjék meg, és álljanak a seregébe a Megváltónak. Ő már tudja, hogy a mi legjobb helyünk Jézus nyomában van. Te is felismerted már ezt? Ma is mögötte haladsz? Neked is az a fontos, hogy másokat megnyerj az Úrnak? Legalább annyira fontos, hogy az Úrnak megnyerd az embereket, mint egy ügynöknek, hogy rávegyen a legújabb csomag megvételére? Mi úgy győzhetünk meg embereket, hogy a kegyelemért nem kell fizetniük. Isten kegyelme ingyenes. És ez az akció soha nem jár le.
TÉGY FOGLYODDÁ, URAM
1.
Tégy foglyoddá, Uram,
Akkor szabad leszek;
Késztess megadni önmagam,
Győzelmet úgy veszek!
Ha küzdve küszködöm,
A földre roskadok,
De ha karod lesz börtönöm,
Akkor erős vagyok.
2.
Szívem gyáván remeg,
Úgy hajlik, mint a nád,
Amíg Benned nem lelte meg
Parancsoló Urát.
Míg láncra nem vered,
Boldogtalan, sivár;
De hogyha szolgád lesz Neked,
Akkor üdvöt talál.
3.
Lelkem mindjárt alél,
Nem tölti tűz, se hit,
Míg benne égi tűz nem kél,
S szolgálni nem tanít.
Vezetni úgy tudok,
Ha Szentlelked vezet.
Zászlóm fennen csak úgy lobog,
Ha fúj leheleted.
4.
Majd úgy uralkodik,
S nyer lelkem égi trónt,
Ha Néked hódol a porig,
Ha mindenről lemond.
Vész és vihar között
Úgy áll végig híven,
Ha Nálad békén kikötött,
S mindvégig ott pihen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése