Az Úr előtt nincs akadály

 

E

bben a fejezetben  mintha ellentétet látnánk Saul és a fia Jónátán között (1Sám 14,36-52). A fiú jobban ismeri az Urat, és teljes mértékben bízik Benne. Minden dologban igyekszik Istenre hagyatkozni. Vezetését kéri, vagy jelet, amihez tartja magát. Tettei vakmerőségnek, magánakciónak tűnnek, de majd kiderül nem azok. Isten Vele van ezekben, azért is tapasztal győzelmet olyan helyzetekben, ahol nincs esélye. Sőt Isten, igenlő támogatása nélkül bele sem fogna. Amit tesz őrültségnek tűnne, de aki Istennel egy ritmusra mozog, az őrült helyzetekből is jól jön ki. Jónátán magatartása a hadi nép körében is tetszést arat, hősként tekintenek rá. Az apja szívében pedig már most megjelenik a féltékenység. Mi van a szívemben? Hogyan reagálok mások eredményeire?  Magamban keresem a hibát, ha valami nem vagy mást okolok?

Jó látni, hogy Jónátán ismeri az Urat, tudja, hogy Előtte nincs akadály. Tehát nem a haditanács véleménye, és nem a fegyverek, a katonák létszáma szerint lát. Nem! Ő teljesen Istenre tekint, és ki is mondja: „Az Úr előtt nincs akadály,”  az emberek előtt van. Ha apjára néz, akkor azt látja, nagy és legyőzhetetlen az akadály, nincs esély a szabadságra, minden marad változatlan. Miért? Mert Saul csak az emberi lehetőségeket látja. Katonák számában, fegyverek minőségében gondolkodik. Ellenben Jónátán Isten erejére és lehetőségeire tekint.

Mire tekintek? Istenre, vagy az emberi lehetőségekre? Jónátán nemcsak mondta, hogy az Úrnál nincs akadály, hanem aszerint is cselekedett. Hitben lépett. Akkor indult meg, amikor még Isten nem tett semmit. Tehát itt nem arról van szó, hogy Isten előre legyőzi az ellenséget, szabaddá teszi az utat, eltávolítja az akadályt. Nem, hanem arról, hogy az akadály még ott van, de abban a hitben indulok felé, hogy az Úr el fogja távolítani.

Saul nem Istentől várja a szabadítást, hanem a katonáktól, neki fontos, hogy sok katonája legyen. Jónátán pedig tudja, hogy Isten szerzi a győzelmet, és nem fontos a haderő nagysága. Istennél nem a számok a fontosak. Nem a sok katona, a modern fegyverek jelentik a győzelmet, hanem Isten jelenléte. Ha bízom Benne, megtapasztalom hatalmát.

Tekintsünk úgy a mai napra, az elénk álló feladatokra, ha már a katonái vagyunk, akkor nem kell félni, bármi vár is ránk. Nem kell félni sem a jelentől, sem a jövőtől, semmilyen nyomorúságtól, mert a Főparancsnok az Úr. Előtte nincs akadály. Tehát ami a mi szemeink előtt megoldhatatlan, az az Úr számára megoldható. Meg is fogja oldani. Az a lényeg, figyeljek rá, tegyem, amit mond. Ne engedjük, hogy emberi lehetőségek, haditervek szerint gondolkodjunk, mert akkor feladjuk. Higgyük, az Úr előtt nincs akadály. Ha elbizonytalanodnánk hitünkben, olvassuk el a húsvéti történetet, amiben megláthatjuk, még a sír, a halál sem akadály Isten előtt.

Saul nem a győzelemnek örül, hanem ostoba esküt tetet a néppel, és  képes lenne Jónátánt is megöletni. Mindez csak megerősíti, mennyire nem az Úrra figyel. A hatalom árt Saulnak. Mint ahogy ma is látni a különféle pozíciók, és hatalmi területek átalakítják az embereket. Saul nem Istent tekinti főparancsnoknak, és Úrnak maga fölött. Mindent maga akar megoldani, a nép elé magát állítja, és nem Istenre mutat. Nem akar Isten mögött a második lenni. Isten gyermeke pedig mindennél és mindenkor az Úrra mutat. Nem saját magát láttatja, hanem Istent. Úgy, ahogyan Sámuel is tette. Nem azt mondta, Sámuel megsegített benneteket, hanem azt, mind ez ideig megsegített minket az Úr. Mutassunk mi is így Istenre. Beszéljük el tetteit.

 Izráelt olajfaként ábrázolja az apostol (Rm 11,17-24). Azonban az ágai közül némelyek kitörettek, de azért történt ez, hogy a vad olajfa  beoltasson. Izráel népének elesése értünk történik. Az ő bukásuk lehetőséggé lett a nem zsidó népek számára. Óriási esélyt kaptunk, ezzel azonban élni kell. Arra kaptuk, hogy eljusson hozzánk az evangélium és azt meghallva mi is beoltassunk az életet adó fába, Krisztusba, Jézus Krisztus nélkül nincs életünk és üdvösségünk. Ő az olajfa törzse. Akkor lesz életünk, ha beoltatunk belé.

Mindez nem azért történik, mert jobbak vagyunk. Nincs okunk a dicsekvésre, és nem tarthatjuk náluknál különbnek magunkat.  Hitetlenség miatt törettek ki, mi pedig hit által állunk. Csakis hit által. Tehát nem azért törettek ki, mert a pogányok megfelelőbbek, hanem azért, mert nem hittek az Úr Jézus Krisztusban. Nem hitték, hogy Ő Isten Fia, a Megváltó. A ma embere akkor oltatik be a törzsbe, ha hisz. Mi sem azért, mert érdemeljük, vagy erre rendel őseink hite. A zsidók hittek Istenben, de nem hitték, hogy Jézusban emberré lett és meghalt értük. Nem elég hinni Istenben, nem elég beleszületni egy felekezetbe, de jó lenne ezt végre már meglátni. Egyedül Jézusért fogad el Isten. Ha nem hiszünk Benne, és nem adjuk Neki feltétel nélkül az életünk, vallásunk ellenére elveszünk.

Izráel élete intő példa, ne legyünk elbizakodottak, hanem féljünk! Ne gondoljuk, hogy ha Krisztus nélküli az életünk, ha az Ő nevével az ajkunkon bűnben élünk, mi üdvösséget nyerünk. Jézus is többször rámutatott, a gyümölcs nélküli fa kivágattatik. És ha Izreáelt Isten nem kímélte, milyen alapon gondoljuk, hogy a bűnben élő, nem krisztuskövető de magukat keresztyéneknek nevezőket Isten megkíméli. Pál határozottan írja, a gyülekezet is kivágattatik, ha nem marad meg Istenben, az Ő jóságában. Nagyon megrendítő üzenet ez, mert sokan úgy gondolják, ha egyszer átadták az életüket, ezen már semmi sem változtathat. Az ige azonban másról beszél. Nem elég keresztyénnek gondolni magam, annak is kell lennem Krisztus által.

Bűnbánattal kell az Úr elé állnunk, mert hányszor megvetettük Jézus nevében a zsidókat, és mennyi gonosztettet követtünk el ellenük. Bár hálás szívvel köszönnénk meg, hogy az Ő elvettetésük, lehetőséget hozott nekünk. Tegyünk bizonyságot, és hordozzuk imádságban Isten ószövetségi népét, hogy ők is megismerjék a nekik küldött Megváltót. Pál hiszi, hogy majd ismét beoltatnak.  Isten nem feledkezett meg róluk. Istennek van hatalma, hogy ismét beoltsa őket. Igen, az Úrnak van hatalma, hogy Krisztusba oltson és megőrizzen Benne.

 

 

 

Ó, Ábrahám Ura

 

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet.

Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

 

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.

A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

 

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te

barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

 

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon.

Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

 

 

Isten áldásával.