Krisztus szolgái

 

A

z ige elmondja, Abnér ismert Isten kijelentését (2Sám 3,1-21). Tudta, hogy Isten elveszi a királyságot Saul házától, és Dávidnak adja. Ennek ellenére szembement az igével.  És ennek meglettek a következményei. Sokáig tartó háborúskodás vette kezdetét. Sok ember halt meg, rengeteg szenvedés, sok családban gyászoltak. Sokan feltehették a kérdést, miért engedi ezt Isten? Miért nem avatkozik közbe? Miért? Mert ők nem hallgattak az Úr szavára.  Isten nekik is kijelentette akaratát, de ők úgy gondolták megpróbálják másképp. Tulajdonképpen Isten nélkül próbálkoztak.  Gyakran megtörténik ma is, világosan tudjuk mi Isten akarata, mégis szembemegyünk vele.  Miért? Mert azt gondoljuk, majd Isten meggondolja magát, és végül sikerülhet, az, amit mi akarunk. Tulajdonképpen nem akarjuk átadni az uralmat. Továbbra is a magunk urai szeretnénk lenni. Ha így döntünk, magunknak tesszük nehézzé az életet.  Olyan helyzetekbe kerülhetünk, amibe nem is kellene belejutnunk. Nem Isten akarta, hogy a nép két részre váljon és háborúzzon egymással.  Sok múlik azon, mennyire figyelünk Urukra, és engedelmeskedünk-e, annak, amit mond.  Mindig az engedetlenség okoz problémát, amit a hatalomhoz való ragaszkodás erősít.

A két királyság működése azonban megmutatta, mi is Isten akarata. Dávid háza emelkedett és erősödött. Nem azért, mert Dávid volt a különb, hanem megmutatkozott Isten jelenléte és áldása.  Mindig megmutatkozik, ahol az Úr jelen van-. Látható a különbség Isten áldása, és az emberi erőlködés között.

Saul háza lejjebb szállt és gyöngült. Nincs velük Isten jelenléte, így az emberi bűnök, és nyomorúságok kerülnek előtérbe. A szív gonoszsága előbb, utóbb megmutatkozik.  Egy darabig lehet úgy láttatni, mintha minden rendben lenne, de egy idő után kimutatkozik a valóság. Végül Abnér rádöbbent mi Isten akarata, és mindent megtesz az ország egyesítéséért. Jó, hogy nem kezdi el megmagyarázni ennek az útnak a helyességét, hanem inkább Isten igéjéhez igazodik.  Ha késve is, de még időben. Még van lehetőség helyrehozni a hibát. Még megtérhetnek, igen, még a kegyelem korszakában vagyunk, még lehetséges Istennel Jézus által rendezni az életünket. Még vissza lehet térni, ahogyan a tékozló fiú is megtette.  Azonban azt ne feledjük el, minél tovább ellenállunk Isten akaratának annál több veszteség ér. És ezeket már nem lehet helyrehozni. Megtérni lehet, a múlt bűneit Isten megbocsátja Jézus érdeméért, de nem mindent lehet jóvá tenni.

Az apostol világosan elmondja, nem a körülmények változásán van a hangsúly a tanítványok életében (1Kor 7,17-24). Az a lényeg, hogy az Urat szolgáljuk. Amilyen társadalmi körülményben élünk, ott engedelmeskedjünk Urunknak és éljük meg, azt, hogy Hozzá tartozunk.  Egy hívő életében nem az az elsődleges szempont, hogy megtérése után megváltoztassa a helyzetét, hanem, az, hogy ahol van, ott bizonyságot tegyen a Megváltóról. A zsidó maradjon zsidó, és a nem zsidó se metélkedjen körül, hanem a saját környezetében élje meg hitét.

A szolga maradjon szolga. Miért? Mert oda is el kell vinni az evangéliumot.  Ha egy rabszolga beszél a kegyelemről a többi rabszolgának hiteles lesz a bizonyságtétele,. De ha azonnal kikerül a szolgaságból, azt mondják, könnyű neked, te szabad vagy. A hitre jutott ember, nem a társadalmi körülmény azonnali, esetleg erőszakos megváltoztatásán fáradozik, hanem azon, hogy minél több ember szíve és élete változzon meg. Amikor az Úr megkegyelmez egy embernek, annak minőségileg lesz mássá az élete. És ez a más, hatással lehet arra a közegre, amiben él.

Ezzel Pál nem ellenzi, ha valaki szabaddá lehet, és azzal él is. De ez ne erővel végzett felszabadítás legyen. Hanem az új életének a következménye.  Úgy,a mint Onézimosznál is. Lássa meg a gazdája, hogy új életet kezdett Jézussal, és ha ez a gazda szívét is az Úrhoz fordítja, akkor ő majd felszabadítja eddigi szolgáját. Mert a rabszolgatartó is átalakul a Krisztusba vetett hit által.  Tehát az Úr mindig bennünk munkálkodik, bennünk visz végbe változást.

Ismét elmondja, ne feledjük el, áron vétettünk meg. Így már nem embereknek kell megfelelnünk, hanem az Úr Jézus Krisztusnak. Ő a Gazda, így az a feladatom, hogy engedelmeskedjem Neki. Hirdessem ott az evangéliumot, ahol épp vagyok, abban a helyzetben, amiben vagyok. Így lehet egy kórházi ágy, a karanténos időszak is bizonyságtétel.  Ha élem az igét, az másokat elgondolkodtathat. De vajon meglátszik-e ezekben a helyzetekben, hogy mi az Úréi vagyunk, így másként éljük meg? Tudunk-e az Úrról bizonyságot tenni?

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.