|
M |
iután Dávid bizonyossá vált Saul szándékai felől menekülni kezdett, mintha egy kicsit megingott volna a hite (1Sám 21,1-16). Góliáttal szemben bátran kiált, az Úr neve volt az erőforrása, de népe királyának a gyűlölete nehezebb dió. A belülről való támadást nehezebb feldolgozni és nehezebb ellene jól harcolni. Dávid a menekülésben látta a megoldást. Ennek az a pozitívuma, hogy nem kezd el harcolni. Nem emel kezet a királyra, mert ennek ellenére továbbra Isten felkent szolgáját látja benne. Ez nagyon lényeges, ne a sérelmekre figyeljünk, hanem lássuk meg az ellenfélben, a ránk támadóban is Isten képmását. Dávid nem úgy lép fel, akkor majd megölöm, és enyém a trón, hanem kivárja Isten idejét. Tud visszavonulni. Ez is lényeges, meg kell látnunk mikor jön el, a mi időnk. Ha még zárva van az ajtó, azt nem kell betörnöm, mindennek rendelt ideje van. A menekülés a felkészülés ideje. Meg fogja Dávid látni Isten hatalmát, és átéli, hogy az Úr vele van.
Úgy tűnik, egy kicsit fejvesztve menekül Dávid, nem keresi még az Úr vezetését. Bármilyen veszélybe kerüljünk, és ne lássuk a kivezető utat, ne veszítsük el a fejünket. Higgyük, hogy az az Úr, Aki korábbi küzdelmeinkben velünk volt, és Aki győzelmet ajándékozott, nem hagyott magamra. Isten nem csak a góliát elleni harcban volt Dávid mellett, most sem hagyja őt cserben. Dávid rá állhat az elhívatása, felkenetése bizonyosságára. Amikor megrendülünk a hitünkben és kétségeink vannak, merítsünk erőt az ige bizonyságtételéből, és korábbi tapasztalatainkból. Ne kezdjünk addig menekülésbe, amíg nem látjuk az Úr szándékait.
Dávid ezzel az átgondolatlan tettével bajba sodorta a nóbi papokat. Ahimélek nem a maga életét félti, hanem kész segíteni. Azt adja oda, amivel rendelkezik, ami az Úr előtt van. A szent kenyerekhez tud csak nyúlni, de nem törvényesedik. Nem mondja, ezt nem adom, látja, Dávidnak szüksége van rá, és Ahimelek számára az emberi élet mindennél fontosabb. Mondhatná, ezt nem adhatom, ez az Úrnak van szentelve, de felismeri Dávidban Isten felkentjét, és tudja, most ezt kell tennie. Ezzel a saját életét kockáztatja, mégis megteszi. Aki figyel az Úrra, annak a saját életénél is fontosabb Isten akarata.
Doég éppen ott volt, egy udvari ember ő, és épp ott van, ahol nem kéne lennie. Meglát olyat, amit nem kellene látnia, hallania, de rajta áll mit kezd ezekkel az információkkal. Most derül ki, mi van a szívében, mi a fontos neki. Velünk is megtörténhet, hogy épp akkor vagyunk egy helyen, amikor jobb volna nem ott lenni. Hallunk, látunk olyat, amit jobb lenne nem látni, nem hallani. Mit teszünk? Igyekszünk előnyt kovácsolni belőle? Csak az számít, hogyan használhatom ki a magam javára, vagy megtartom a hírt? Nem mondom tovább, még a felettesemnek sem, mert ártanék vele másnak. Nem kell mindent tovább adni, amit hallunk. Nem kell mindent meglátni, ami körülöttünk történik.
Megdöbbentő, hogy Dávid a filiszteusokhoz menekül. Ennyire elborította a félelem. Nagyobb biztonságban látja magát az ellenségnél, mint az Úr népe között. Azonban Dávid helye nem ott van, a filiszteusok ismerik, kitudódik és rádöbben Dávid, hogy itt sincs biztonságban. Ne engedjük, hogy a félelem vezessen, bízzunk az Úrban, hogy meg tud őrizni azon a földön ahová állított. Dávid most levette szemét Istenről, és maga próbál magán segíteni. Menteni akarja az életét. Isten gyermeke azonban lemond arról, hogy magát mentse, rábízza életét az Úrra. Félkegyelműnek tetteti magát, és ez rossz bizonyságtétel. Isten hatalmasabb félelmeinknél, és Saulnál is. Ő nemcsak Góliát kezéből ment meg, hanem a Sauléból is. Isten nemcsak a tegnapi problématoronyból mentett ki, hanem ezután is meg fog menteni. Saul nagyobb góliát lett, mint a filiszteus harcos volt. Ne engedjük, hogy bármi is fölénk nőjön, az Úr nagyobb, és ad megoldást. Kapaszkodjunk az ígéretekbe hittel, és lássuk meg, amíg a ránk bízott feladatot el nem végezzük, futásunkat be nem fejezzük, addig az Úr mindig kihoz a bajból. Meg kell tanulni Isten akarata szerint gondolkodnunk.
Mi erősek folytatja az apostol, ebből láthatjuk, hogy valóban a növekedés a cél (Rm 15,1-13). Az, hogy megerősödjünk, és eljussunk egyről a kettőre. Másrészt arra is rámutat lehetséges a hitben való megerősödés. Nem kell csecsemőkorban maradni. Ha gyengék, erőtlenek, kisgyermekek vagyunk a hitben évtizedek múlva is, akkor az probléma. Ezen változtatni kell. A kiskorú hitet ne fogadjuk el, hanem akarjunk felnőni, mert ez kegyelemből, az igei táplálék által lehetséges.
A hitben erős segít a még erőtlennek. Hogyan? Hordozzuk gyengeségeiket, elhordozzuk és imádkozunk értük. Mindez azt jelenti, segítjük őket a megerősödésben. A hordozás azt is jelenti, nem vagyok türelmetlen és elfogadom, hogy a másiknak több idő kell, amíg eljut oda, ahol én vagyok.
Az erősek szolgálnak, odafigyelnek a a másikra és mindent megtesznek az épülésükért. Az Úr azért ad növekedést, hogy odaforduljunk azok felé, akik még csecsemők és építsük őket. A szolgálat, a másikhoz való odafordulás magával hozza, hogy nem a magam kedvére élek. Nem az a lényeg, mi a nekem a kedves, a jó, hanem mentem a másik embert. Mindig az Úr Jézus a minta. Ha tanácstalanokká válunk, figyeljünk Rá. Mit mond Pál? Ő nem a maga kedvére élt, hanem vállalt minket, és vállalta értünk a megvetést, a gyalázást. Az Úr Jézus soha nem azt nézte mi neki a jó, hogyan jöhet ő ki jól egy élethelyzetből. Mindig azt tartotta szem előtt, hogyan segíthet a bűnös, bajba jutott emberen. Akkor is megkönyörült, ha ezzel magának okozott gondot. Az erős, mindig Krisztusra néz, mert Ő az erejének forrása.
Az Úr mind a zsidókért, mind a pogányokért vállalta a keresztet, ezért fogadjuk be egymást hit által. Dicsőítsük Őt kegyelméért, mert mindenkinek Ő a reménység. Az ige szívünkre helyezi, mindenkinek hívőnek, hitetlennek, betegnek, egészségesnek, sikeresnek, és vesztesnek Ő a reménysége. Ő az, Akiben reményt kapunk a szabadításra, az új életre. Őt senki nem sajátíthatja ki, minden bűnös, segítségre szoruló ember jöhet. Egy dolog szükséges, lássam meg, hogy segítségre van szükségem. Ismerjem fel bűnös elveszett voltomat, és kiáltsak Hozzá. Aki segítségül hívja, azt Ő megszabatja.
Mindenek meghallják és jól megtanulják
1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentől várják: Nin -
csen Isten nélkül segítség és idvesség.
2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építője, mind hiába fárad. Nincsen Isten nél-
kül segítség és idvesség.
3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erős Istenben nem hisztek: Nincsen
Isten nélkül segítség és idvesség.
4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal kenyeret kik esztek: Nin -
csen Isten nélkül segítség és idvesség.
5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne bíznak s hozzá fohász-
kodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.
6. Mint a sebes nyilak az erős kezében, Erősek a hívek Isten kegyelmében: Nincsen Is -
ten nélkül segítség és idvesség.
7. Boldog, aki lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyőzi: Nincsen Isten
nélkül egítség és idvesség.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése