|
T |
öbb, mint hét évig uralkodott Dávid Hebrónban, majd eljött Izráel minden nemzetsége és megvallották, tudják, Isten őt választotta, neki adja a trónt és uralmat (2Sám 5,1-16). Nem maguktól jutnak el ide, hanem hallottak arról, amit Isten mondott Dávidnak, és ezt elfogadják. Izráel vénei hallottak Dávidról, Isten neki adott ígéreteiről, és azt is tudták, hogy már Saul idejében is a hadsereg élén állt, harcolt a népért. Mindezeket átgondolták és meghozták a döntést, Dávid az Istentől való király, őt kell úrrá tenni az ország felett. Így történik ma is, eljut hozzánk az Úr Jézusról szóló ige, hallunk Róla, a tetteiről és ezek alapján döntenünk kell. Azért halljuk az igét, hogy felismerjük Őt adta életünk Urává Isten. Amikor ezt meglátjuk, tegyük Királlyá magunk felett. Adjuk át Neki az Uralmat, és éljünk vezetése alatt.
Mit mondanak Dávidról? Ő legelteti Izráelt. Pásztor lesz, aki terelgeti a népet, gondoskodik róla és törődik vele. És ez már előremutat az Úr Jézusra. Őt küldte az Atya jó Pásztorként a világba. Munkáját összegyűjtéssel kezdi. Keresi az elveszetteket, meg akar találni, hogy hazavihessen. Miért kell megkeresni? Mert el vagyunk veszve. A gonosz elcsábított az Úr útjáról, elcsalogatott hamis ígéretekkel az Úr követésétől. Azonban a gonosz útja bármilyen csábító, és szép legelőt, üdítő vizet kínál, az tartalmában pusztító. A szép kezdet után tragikus vég következik. Elcsalogat olyan helyre, ahol már nem boldogulunk egyedül, teljesen tönkretesz és hagy elpusztulni. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Isten nem mond le rólunk, és amíg tart a kegyelmi idő, a Pásztor keres. Engedjük, hogy hazavigyen. Lássuk meg, Ő kínálja az igazán jó legelőt. Ne tévedjünk meg ennek a világnak csillogó csábításától, vegyük észre, hogy minden szépen be van csomagolva. Az élet több a csomagolásnál, és ezt az Úr Jézus kínálja.
Dávid fejedelem lesz, Isten népének a királya, az ország vezetője. Az Úr Jézus is Fejedelem, Úr és azért jött, hogy miután megkeresett és bevitt az Atya országába uralkodjon. Tegyük Őt életünk királyává, figyeljünk szavára és engedelmeskedjünk Neki. Jézusban hinni több mint, egy valláshoz tartozni. Azt jelenti, Ő Úr életem felett. Országának polgára vagyok, és mindenben az Ő akaratához, törvényéhez szabom magam. Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk, aki Jézusban hisz, az Ő követője, az Ő országának a polgára is. Így azután kötnek az ország törvényei. Nem turisták, hanem állampolgárok vagyunk, akik már Isten törvénye szerint élik az életüket. Azt is jelenti mindez, az Úrnak tartozunk felelősséggel, azért állít az országába, hogy szolgáljuk Őt, és tegyünk bizonyságot Róla. Mondjuk el mindenkinek mit tett a Király értünk. Mennyire szeret, és hogyan gondoskodik Rólunk. MI az Ő követei vagyunk. De képviseljük, beszélünk másoknak Róla? Elmondjuk mit kapunk Tőle, hogyan rendezi dolgainkat, vagy minden mögött csak emberi akaratot, és munkát látunk?
Dávid szövetséget köt Izráel véneivel, ezután elfoglalja Jebúszt, a Sion várát, és fővárossá teszi. A Sion az Úré, az Úr városa. Isten volt Dáviddal, már eddig is láttuk, nem karriervágy hajtotta őt, hanem türelmesen várt az Úrra. Nem megszerezte a trónt és a hatalmat, hanem Istentől kapta. Nemcsak eddig, hanem ezután is Istenre figyelt. Meglátszott, hogy vele van az Úr. Figyeljünk mi Urunkra, és kérjük adja meg, hogy látszódjon, hogy velünk van. Látszódjon meg az életünkben, hogy mi Hozzá tartozunk.
Nagyszerű bizonyságtételt ír le az apostol (1Kor 9,1-18). Tisztában van önmagával, és azzal is kicsoda Jézus. Tulajdonképpen azért látja jól magát, és vállalja is ezt, mert látta Jézus Krisztust. Meggyőződött róla, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, Isten Felkenje, a Megváltó. Jó végiggondolni, kicsoda nekem Jézus? Megismertem-e már Őt úgy, mint személyes Megváltómat? Megtapasztaltam már bűneim bocsánatát, és Őt követem, szolgálom? Pál tudja, hogy ő apostol, az Úr küldöttje. Tőle kapott megbízást, az evangélium hirdetésére. És ez az elhívás nem függ emberi véleményektől. Azonban látható az életében, a szolgálatában az Úr jelenléte. Aki figyeli Pált, meglátja munkásságában az Úr jelenlétét.
Fontos üzenet, a reménység. Amikor az Úr munkáját végezzük, legyen bennünk az a reménység, hogy lesz eredmény is. Ahogyan a földműves azzal a reménnyel szánt és vet, hogy lesz majd termés, nekünk is így kell az evangéliumot hirdetni. Ez a legjobb vetőmag! Hányszor elcsüggedünk, és úgy gondoljuk, nincs értelme vetni. Ne adjuk fel a reményt, hanem nézzünk fel az Úrra. Ha Őt látjuk, ott lesz a szívünkben a bizonyosság, megáldja munkánkat, és gondoskodik az övéiről. A Szentírás bizonyságot tesz az ige hatalmáról, elvégzi munkáját, akkor is ha mi nem mindig látjuk ezt. Figyeljünk mi is mindig felfelé, higgyük a nehezebb időkben is, hogy gondja van az Úrnak gyermekeire. Ne csüggedjünk, hanem bízzunk Benne. Ne forduljunk emberi megoldásokhoz, figyeljünk arra, amit az apostol mond, nem akar akadályt gördíteni az evangélium útjába. Éljünk úgy, hogy ne váljunk akadályokká.
Az apostol nem emberi parancsra, hanem belső kényszerből hirdeti az evangéliumot. Átélte, hogy az evangélium jó hír, és ezt el kell mondania másoknak. Ha nem tenné, ez nem hagyná nyugodni. Bennünk van ez a belső kényszer? Hajt az evangélium, az Úr Jézus ismerete, hogy bizonyságot tegyek? Mindennél fontosabb számomra, hogy Őt bemutassam? Ingyenessé teszi az evangéliumot. A jó hír ingyen van. Nem kér érte pénzt, mert ő is ingyen kapta. Jó ha ezt sem feledjük, a kegyelem ma is ingyen van, az árat már kifizette az Úr Jézus a kereszten.
Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-
csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.
2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával
zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.
3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek
munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.
4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad
nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.
5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-
vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.
6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a
te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.
7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint
cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.
8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-
got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése