Krisztusért

 

S

aul király látása teljesen meghomályosodott, szíve megkeményedett, Dávidot látja fő ellenségnek (1Sám 23,1-28).   Ennyire félti hatalmát, már semmi sem fontos, csak a trón megtartása.  De aki meg akarja menteni az életét, elveszíti. Saulnak rámegy az élete erre. Tudnia kell, hogy mindent Istentől kapott, és ha az Úr elvette tőle emberi erővel, erőszakkal nem tarthatja azt meg. Isten ajándékai nem szerezhetők meg erőszakkal. Saul hálát adhatott volna azért, hogy az elvetés ellenére még mindig király lehet. Kapott időt arra, hogy bűnbánattal az Úr elé boruljon. Adjunk hálát Urunknak hosszútűréséért és lássuk meg, az idő bűnbánatra adatott.  Ha megvalljuk bűneinket, az Úr tovább vezet.

Isten oltalmazza Dávidot. Akinek a szíve tele volt félelemmel, most megtapasztalhatja, az Úr vele van.  Izráel Istene oltalmazza és segíti őt.  Saul gyilkos karmaiból kimentette Eleázárt, aki most már papi szolgálatot fog Dávid körül betölteni. Dávid pedig tanul, megtanulja, nem kell kapkodnia, hanem szabad kérdezni az Úrtól. Most már nem rohan a saját elképzelése szerint, hanem megkérdezi Istent.  Ez nekünk is útmutatás, kérdezzük Őt, mielőtt cselekszünk. Isten harcba küldi a filiszteusok ellen, így készíti fel az uralkodásra.  Végzi, ami a király feladata, megvédeni a népét.

Saul ezt már nem látja.  Keilát nem igyekszik felszabadítani, de amikor megtudja, hogy ott tartózkodik Dávid, akkor ellene vonul.  Sátán munkája ez, az ellenség helyett a maga népe ellen indul harcba. Dávidot támadja a filiszteusok helyett. Sátán mindig beveti ezt, az elveszettek keresése mentése helyett szembeállítja egymással a hívőket. Egyik csoport küzd a másik ellen. Nem fogadják el, hogy az Úr nemcsak őket választotta ki. Figyeljünk arra, amit Isten ránk bízott, a lelkek mentéséért küzdjünk, ahogyan Pál is kérte a rómaiaktól. Tusakodjanak, harcoljanak imádságban azokért, akik még nem jutottak hitre, akik még nem ismerik a Krisztust.

Jó látni azonban Jónátánt, felüdítő. Vállalja a Dáviddal való barátságát, apja ellenségeskedése ellenére is. Világosan látja, hogy Dávid lesz majd a király.  És ezt el is fogadja az Úr kezéből. Kimegy hozzá az erdőbe és erősíti, milyen erőteljesen mondja: Ne félj, mert nem fog Saul keze utolérni.  Meg van bizonyosodva, Isten megőrzi Dávidot. Milyen jó, ha mi is látjuk az Úr akaratát, ismerjük igéjét és azzal bátorítunk másokat. Isten azt is kijelentette, hogy ő lesz a második ember Dávid után, azonban ehhez ott kellett volna maradni Dávid mellett, de ezt nem vállalta.  Van, amikor meg kell hozni nagy döntést, de az felboríthatja megszokott életünket.  Az első tanítványok mindent maguk mögött hagytak Jézusért. És ezt a szó szoros értelmében megtették.  Gyakran azért maradunk le a tovább lépésről, mert ezt nem tudjuk meghozni. Valami visszatart, mint a gazdag ifjút.                        

A levél végén köszöntéseket vet papírra az apostol. Nem túl nagy létszámú gyülekezet ez, de mindenki szíve buzog az Úrért (Rm 16,1-16). Érte vannak jelen az alkalmakon, és Neki élnek a gyülekezeti alkalmak után. Olyan emberek, akik szenvedést, életveszélyt is vállaltak megváltójukért és a hívő testvérekért. Priszka és Akvila ismerős az Apostolok Cselekedetei című bizonyságtételből. Találkoznak Pállal és együtt szolgálnak vele. Annyira szeretik az Úr Jézust és Pált, hogy készek az életüket kockára tenni az apostolért.  Csak az volt a lényeg, terjedjen Pál által az evangélium. Nem a maguk életét féltették, mentették, hanem Pálét. Vigyük így az igét mi is. Tegyünk Róla bizonyságot, segítsük Isten országa terjedését.

Pál le meri írni, nem vele kezdődött Isten országa, nem ő az első megtért ember. Vannak olyan rokonai, akik hamarabb lettek a Krisztuséi, mint ő. És ez nagy dolog, de érdemes arra figyelni, amit mond. A Krisztuséi lettek. Nem egy vallás, egy felekezet tagjai, hanem Krisztuséi. Ez azt jelenti, benne van az ő személyes döntésük. Megismerték a názáreti Jézust, világossá vált, hogy Ő a Krisztus, és ekkor Neki adták az életüket.  Annyira az Övéi lettek, hogy börtönt is vállaltak érte.  Ezt meg kell látnunk, el kell jutni oda, hogy a Krisztusé legyen az életem. Hogyan lesz az? Ha átadom Neki. Ő nem veszi el tőlem erővel, nekem kell azt mondani, Uram a tiéd vagyok, rendelkezz velem, azt akarom tenni, amit mondasz.

Ez a névsor azt mutatja meg, hogy nem a létszám az elsődleges az Isten országában, hanem a minőség.  A gyülekezetet nem  a létszám teszi erőssé, hanem az olyan emberek közössége, akik Krisztusnak adták az életüket, akik szeretik Őt, és kapcsolatban vannak Vele.  Ők hallgatják az Úr beszédét és meg is tartják. Az ige hallgatásával kezdődik az élet, és annak megtartása által növekedik.

 

 

Imhol vagyok

 

1. Imhol vagyok, édes Uram, Istenem, :/: Kész vagyok mindenben néked engednem,

Szent nevedért szörnyű halált szenvednem, Csak az igaz hitben ne hagyj tőled eles-

nem!

 

2. Oda megyek, ahova parancsolod, :/: Akár tűzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre,

tömlöcre te kívánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod!

 

3. A halálra imhol viszem fejemet, :/: Nem szánom én kibocsátni lelkemet, A Krisztusért

kiontatni véremet: Ezzel megmutatnom az én igaz hitemet.

 

4. Én elhagyom már e földi házamat, :/: Nem szánom az én édes magzatimat, Se nem

szánom jámbor házas társamat, Én atyámfiait, sok jámbor barátomat.

 

5. Semmi nékem itt e földön lakásom, :/: Ha senkitől nem volna is bántásom: Mennyor -

szágra vagyon nagy kívánságom, Mert ott vagyon nékem maradandó városom.

 

6. Egy keveset most ha én itt tűrendek, :/: A Krisztusért ha valamit szenvedek: Nagy bő-

séges jutalmat tőle vészek, Örök dicsőségben véle mert együtt lészek.

 

7. Erősb leszek mind e széles világnál, :/: Gyorsabb leszek vadaknál, madaraknál, Fé -

nyesb leszek én a fényes szép napnál, Drágalátosb lészek minden szép sáraranynál.

 

 

Isten áldásával.