Bizonyság

A

 mai zsoltár (136,1-15) versei, Isten magasztalására, a hálaadásra fektetik a fő hangsúlyt. Az énekes megtalálja mind a saját, mind a népe életében azokat az eseményeket, amelyek által hangsúlyozni lehet Isten munkásságát. Nem arról beszél milyen nagy dolgokat hajtott végre népe, vagy Ő milyen tettekkel emelkedik ki, hanem Istenről beszél és Neki ad hálát.

Próbáljuk meg mi is így szemlélni az Egyház és a saját életünk történelmét. Szánjunk időt megkeresni Isten munkáját az életünkben, illetve a történelemben. Vegyük észre, hogy amikor nehéz helyzetben voltunk Ő mentett ki belőle. Hányszor magunknak tulajdonítjuk a megmenekülést, a sikert, pedig az Úr vett körül bennünket. Talán néha el is ismerjük magunkban, hogy Isten gyógyított meg egy betegségből, de mások számára is megvalljuk-e ezt a meggyőződésünket? Felmerjük-e vállalni környezetünk előtt is, hogy nem az orvos, a gyógyszer, a különféle terápiák, hanem Isten adta a gyógyulást szabadulást.

Emlékszem egyszer egy gyógyító konferencia végén balog Zoli bácsi ezzel az igével bocsátotta útra a résztvevőket: „legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet” (1Péter 3,15). Majd hozzáfűzte: amikor hazaértek és megkérdezik tőletek hol voltatok?- akkor nem azt mondjátok, hogy egy szanatóriumban gyógykezelésen, hanem elmondjátok, hogy egy olyan helyen, ahol az Úr Jézusról hallottatok, és már Őt fogjátok követni. Ez a mi feladatunk is, bátran vállalni akár a történelemben, akár az életünkben Isten tetteit. Merjük felvállalni az Úr jeleit kortársaink előtt, ne mondjuk mi is, amit a világ, hogy véletlen történt, vagy csupán a természeti törvények hatásait láttuk, hanem mutassunk rá a történelemben munkálkodó Úrra, akinek terve van népével.

A Jakab levél alapján (5,1-5) pedig, vizsgáljuk meg, mi van az életünk középpontjában. Mihez, vagy kihez rögzül a szívünk? Milyen törvények irányítják tetteinket, mindennapi életünket. Az első vers kemény szavai azért hangzottak el, mert már akkor, abban a gyülekezetben némelyeknek a civil életben való magatartása elvált a gyülekezeti, az igei mintától. Nem azzal volt a probléma, hogy voltak gazdagok, hanem a kincs, a vagyon került a középpontba, körülötte forgott az életük, és már nem volt fontos Isten akarata. Az Úrnak való szolgálat, a lélekmentés már a második helyre csúszott vissza.  Jó nekünk is csendben végig gondolni az Úrhoz való viszonyom? Ő-e a legfontosabb még ma is a számomra és az első szeretet tüze hajt-e még a szolgálat útján, vagy kezd kihűlni az Úrral való kapcsolatunk?

A másik probléma az volt, hogy a vállalkozók üzleti dolgaikat a pogányok etikája szerint intézték. Az akkori üzleti életben elfogadott szabályokat alkalmazták, függetlenül attól, hogy Isten mit szól ehhez. Így aztán gond nélkül visszatartották a fizetést, ha számukra úgy volt megfelelő és gondoltak a munkásuk szenvedésére, nélkülözésére. Jakab ezt a magatartást elítéli, és kéri, hogy igazodjanak Isten igéjéhez. Mai tanítványok számára is lényeges, hogy az élet minden területén az Ő jó vagy rossz illatai vagyunk. A munkánkat is keresztyén szellemben, igei vezetés alatt kell végeznünk, mert egyébként nem lesz jó bizonyság az életünk. A vállalkozásunk, a pénztárcánk fölött is Jézus Krisztus akar Úr lenni.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.