| V |
égére értünk a Zsoltárok könyve olvasásának (150), azonban jó lenne, ha mindennap visszatérnénk egy zsoltárhoz. A zsoltár imádság, és amíg olvassuk, áttisztul a szívünk. Imádság közben kilélegezzük az ártó gondolatokat, indulatokat és belélegezzük Isten lényének szentségét, tisztaságát. Tulajdonképpen az imádság óriási lehetőség, mert általa Isten jelenlétébe helyezkedhetünk, lélek átömlesztésen vehetünk részt. Szükségünk is van erre mindennap. Ezekből az imádságokból azt is megtudhattuk, hogy aki időt szán az Úrra, és őszintén feltárja önmagát Előtte, az az imádkozás után más emberként áll fel. Más vagyok-e az imádkozás után? Tapasztalom-e, hogy megtisztultam negatívumoktól, és már más Istentől való gondolattal és elhatározással vagyok feltöltve. Az imádság problémamegoldó lehetőség is a számunkra, mert amennyiben az Úrral töltöttük az időt, úgy mehetünk tovább, hogy nincs probléma. A csendes óra után nem maradhat meg, a bosszúság, neheztelés, harag, hiszen ezeket az imádságban átadjuk Urunknak, Aki azért jött, hogy ezeket is elvegye.
Sok-sok üzenetet találtunk az elmúlt napokban, ebben a könyvben, így amennyiben mindennap beiktatjuk életrendünkbe, az olvasását megtapasztaljuk, hogy a zsoltáros gondolatai a sajátunkévá válnak. Ezáltal könnyebben ki tudjuk Urunk előtt fejezni magunkat. Gyakran tapasztaljuk, nem tudunk imádkozni, nehezem fogalmazzuk meg a mondatokat. A zsoltárok segítenek, mert a szerző gyakran pont azzal a kérdéssel foglalkozik, ami bennünket is leköt. Kimondja, azt, amit mi nem tudtunk szavakba önteni.
A mai zsoltárunk (150) az Úr dicséretére szólít fel. Dicsérni, magasztalni felszabadult lélekkel, és örvendező szívvel lehet. Ma hogyan indulok? Dicséret van a szívemben? Talán úgy gondolom, ma nincs miért dicsérnem. a zsoltáros azonban így szól: „Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!” (6). A minden lélekbe én is és Te is beletartozol, mert van okunk dicsérni Őt, akkor is ha úgy gondoljuk, most nem alkalmas rá az idő. Dicsérhetjük, hogy élünk, ellát mindennel. Legfőképpen pedig kegyelméért, amelyet Jézus Krisztusban tett elérhetővé a mi számunkra is. Mi is lenne velünk, ha nem lenne kegyelem. Köszönjük meg ma is és dicsérjük az Urat, szeretetéért, amellyel ma is körül vesz. Nem csodálatos, hogy Ő nem fordít nekünk hátat, pedig hányszor meg tehetné. Lehetne sértődött, mert nem azt tettük, amit kért, vagy egész nap nem volt Rá időnk, mégsem fordul el tőlünk, hanem ismét kínálja igéjét, és általa bocsánatát. Dicsérjük, hát ma is, mindezért.
Az 1János 5,1-5 verseiben János apostol hangsúlyozza, hogy Jézus a Krisztus. Az „a” betű nagyon lényeges, mert kifejezi, hogy a gyermek, majd felnőtt Jézus, több mint ember. Ő a századokkal korábban megígért Felkent, az Istentől küldött Szabadító, amit a Jézus név is jelent. Ha a Krisztus szót tulajdonnévként használjuk, akkor Jézusban karácsonykor egy kedvesen gügyögő kisgyermeket látunk, aki elszórakoztat és hangulatossá varázsolja az ünnepet, de ennél többet nem tud számunkra nyújtani. Jézus az Isten Fia, Aki nem azért jött, hogy betegyük a fenyőfa alá és szórakozzunk rajta, hanem azért, hogy magára vegye bűneinket és teljes megoldás kínáljon vergődő életünkre. Ő azt várja, hogy elinduljunk felé, amint a bölcsek is tették, maguk mögött hagyva otthonukat, munkájukat és mindent, ami addig fontos volt a számukra. Miért tették mindezt? Azért mert felismerték, Jézus születése és az Ő személye nem közömbös számukra. Jelenük és jövendőjük minősége függ Tőle. Bár mi is meglátnánk, hogy Jézus minket vár személyesen, azért, hogy Rábízzuk életünket és átélve bűneink bocsánatát, örökéletet kapjunk. Ehhez azonban nekünk is, ki kell szakadnunk a mindennapok világából, félre kell tennünk azt, ami nagyon fontos a számunkra és elindulni felé. Ő nemcsak néhány percet kér, hanem az egész életünket.
A harmadik vers mérlegre teszi hitünket és életünket, mert rámutat, hogy: „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk.” Vajon arra irányul minden gondolatom, az lüktet a véremben, hogy Isten parancsait megtartsam? Nem kerülnek-e Isten parancsai elé, a saját vágyaink és kívánságaink? Isten az iránta való szeretetünk valódiságát, az akaratának való engedelmesség, parancsainak megcselekvése által minősíti. Nem az számít, hogy mit érzünk, vagy mit mondunk Neki és Róla, hanem azt tesszük-e, amit mond. Jézus elmondott egy példázatot: „Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Az első - felelték”- ebben is azt látjuk, hogy az engedelmesség a lényeg. Bizonyára az a fiú is szerette az apját, aki azt mondta, hogy megyek, uram, de mégsem ment. Azonban az bizonyította meg a szeretetét, aki kész volt tenni apja parancsát.
Az Ő parancsolatai nem nehezek, mi bizonyára másképp gondoljuk. Azért nem nehezek, mert Ő maga bennünk él, és képessé tesz az ige szerint élni. A Tőle kapott hitben erő van, amely a világot, annak szellemiségét legyőzi. Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az győztes életet tud élni. A Jézusban való hit előtt nincsenek akadályok, mert győztes Urunk van. Jézussal előre, a győzelemre! Jézus tanítványa nem hátrálhat meg, nem adhatja fel, „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1ános 4,4).
1
Dicsérjétek az Urat,
Áldjátok ő szent voltát,
Dicsérjétek mennyekben,
Hol országol kegyessen
Az ő nagy dicsőségében,
Dicsérjétek hatalmát,
Mellyből ő dicső voltát
Minden veheti eszében.
2
Dicsérjétek őt kürtben
És ékes éneklésben,
Hegedőben, lantokban
És hangos citerákban
Az Úrnak zengedezzetek:
Sípokban, virginákban
És hangos orgonákban
Örvendjetek az Istennek.
3
Az Urat cimbalmokban
És egyéb szerszámokban
Mindnyájan dicsérjétek,
Citerát pengessetek,
Az Úrnak nevét dicsérvén,
És minden lelkes állat
Dicsérje az nagy Urat,
Dicsőség Istennek, Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése