Immánuel: Életét adta értünk

zsoltár 145,14-21 olvasásán keresztül az ige megragadta lelkemet, és betöltött az Úr önmagával, és neve dicséretére késztetett. Mert látjuk Isten jóságát és gondoskodó szeretetét. Az is olyan jó volt számomra, hogy Dávid nem arra használja fel a tollat és a papírt, hogy önmagát fényezze, tetteit emelje ki. Ő Isten nagyságát hirdeti, Hozzá irányítja mindenki szívét. Nem magától értetődő ez, hiszen mi hajlamosak vagyunk magunkat kiemelni, nevünknek emléket állítani. Azt szeretjük, ha a mi nevünk emelkedik ki. Valahol az önszeretet nyilvánul meg ebben. Akkor érezzük jól magunkat, amikor halljuk a nevünket. Fényképeken is azonnal magunkat keressük. Saul is magának állított emlékoszlopot (1Sám 15,12). Dávid azért volt az Úr szíve szerint való király, mert mindig Istent dicsérte, nevét magasztalta. ez a mi feladatunk is, dicsérni szent nevét.

A tegnapi igéből kiemelném még a következőt: „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja” (18). Isten elérhető mindenki számára. Bárki hívhatja Őt, ha meg akarja ismerni. Az Úr Jézus bátorít, amikor így szól: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Máté 7,7). Nincs távol egyikünktől sem, az imádság által bármikor Hozzá fordulhatunk. Megadta számunkra az elérhetőségét, úgy amint tudjuk a sürgősségi számokat is. De csak abban az esetben tárcsázzuk, ha valóban szükségünk van rá. Van, aki egész életében nem használja ezeket a számokat. Ott vannak, ismeri őket, de nincs szüksége rájuk. Sokan így vannak Istennel is, úgy gondolják, nekik nem kell Hozzá fordulni, mert nincs Rá szükségük. Azonban meg kell látnunk, hogy Isten ettől függetlenül biztosítja az elérhetőségét, sőt gyakran Ő hív minket, így azután nem mondhatjuk nem volt lehetőségünk kapcsolatba kerülni Vele. Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere. A hívást azonban nekem kell meghallani.

A mai igénk (Zsolt 146) kapcsolódik a tegnapi részhez és rámutat, hogy Isten helyett emberekhez fordulunk, tőlük várjuk a megoldást. Nem véletlenül hangsúlyozza Dávid: „Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani” (3). A mai ember már mindent emberi szinten akar megoldani. Nincs olyan kérdése, amelyre ne találna szakembert, és ne tőle várná a segítséget. A lelki problémákra is emberi orvosságot keresünk, pedig a Szentírás bizonyságtétele alapján azt látjuk, hogy lényünk betegségeit Isten tudja egyedül orvosolni. Dávid még minden kérdésével az Úrhoz fordult és tudta, hogy Isten válaszol. Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot, hogy a benne szereplők életük nehéz helyzeteiben imádkoztak, Jézushoz fordultak. Amikor nem sikerült gyógyulást és megoldást találni felismerték, hogy van még egy lehetőség és Jézushoz siettek. Így voltak a leprások, a vérfolyásos asszony és azóta mind a mai napig számolatlanul fordultak Jézushoz. Miért? Mert megtapasztalták, hogy a másik ember élete, és hatalma ugyanolyan véges, mint a miénk. Az igazi megoldást a Megtartó (Sótér) képes megadni számunkra. Az ember nem Sótér. A harmadik vers megtartani szava a görög ószövetségben Sótér. Ezt a kifejezést találjuk az Úr Jézussal kapcsolatban, amikor az angyalok hírül adják Jézus születését: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lukács 2,11). Karácsony közelében lássuk meg, hova kell nekünk fordulni, ha igazi életfordulatra vágyunk.

Még annyit a Zsoltárról, csodálatosan sorolja fel Isten tetteit. El tudja mondani, milyen is az Ő Istene. Mi el tudjuk-e sorolni ki a mi Istenünk, látjuk-e tetteit?

Az Újszövetségből tegnap és ma az 1János 3,13-24 verseket olvassuk. Itt domborodik ki Jézus Krisztus embert átalakító szeretete, és hatalma. A valamikori mennydörgés fia, már csak szeretni képes. Hogyan lehetséges ez? Jézus kohójában átalakult a lénye. Így számunkra is van reménység, a mi gonosz, és hideg szívünk, az Úr közelében felmelegedhet, kitisztulhat a hiábavaló indulatoktól. Erre szükségünk is van, mert az apostol leleplezi szívünket és rámutat arra, amit egyébként magyar szavunk is szépen kifejez: a gyűlölet, öl. Ha a haragot, a negatív gondolatokat és érzelmeket, nem tesszük le a kereszt tövébe, ezek elpusztítják kapcsolatainkat, elpusztítjuk hatásuk alatt egymást, és elpusztít minket is. A gyűlölet legelőször a hordozóját sorvasztja és öli meg.

Ezt követően a második János 3,16 hangzik el. Amíg a gyűlölet mindent elpusztít, addig Jézus önmagát adta értünk, hogy élete által, új életet nyerjünk. Karácsony lényegét, az élet lényegét látjuk, amely ad. Az igazi élet adni akar. Korunk embere mindig csak kapni szeretne, lehetőleg úgy, hogy neki semmit keljen viszonozni. Karácsony rámutat, Isten ad, Jézust adja mindenki számára, és Benne egy minőségileg másabb életet.

A 17. vers megdöbbentett és önmagamba tekintésre késztetett. Merjünk mindannyian beletekinteni a tükörbe és meglátni benne azt ahol tartunk. „A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete.” Nem kell részleteznem, hogy a legtöbbünknek biztosítva van a megélhetése, van miből megélnünk, de a szívünk nyitva van-e a testvér szüksége iránt, meglátjuk-e a mellettünk, a közelünkben élők nehéz helyzetét. Jóval többel rendelkezünk, mint ami a megélhetéshez szükséges, mégis gyakran elégedetlenek vagyunk, egyre többet kívánunk. Igénk azt üzeni, álljunk meg, és elégedjünk meg, és nyissuk meg a szívünket, lehetőségeinket azok felé, akik szükségben élnek. Mert ezen a területen mínuszaink vannak. Tudom, hogy sokan segítenek a más országokban szerencsétlenül járt embereken, de segítünk-e a közelünkben levőkön, a testvéreken?

Tovább haladva hitünk gyakorlati megélését hangsúlyozza. Mintha azt mondaná sok a szöveg, de kevés a tett. Jézus sem csak beszélt az irántunk való szeretetéről, hanem odaadta az életét a Golgotán, cselekedett. Váljunk mi cselekvő tanítványokká, ígértünk is van, ha cselekedjük akaratát, akkor „amit kérünk, megkapjuk tőle” (22).

Az áldott orvos közeleg

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus;

Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus.