| E |
gyütt keressük a két zsoltárban (142-143) az üzenetet, mert mind a kettőben ugyanarról a lelkiállapotról van szó. Gyakran elsiklok a zsoltárok első verse fölött, hiszen ott az van leírva, hogy tanítóköltemény vagy zarándokének. Most viszont megragadta a figyelmemet, hogy ez egy barlangban tartózkodáskor elhangzott imádság. Dávid Saul elől menekült barlangba és élte át a létbizonytalanságot, került kívül és belül egyaránt szorosságba. A barlang azt jelenti, hogy beszűkült az élete, és ez azt eredményezte, hogy lelkileg és érzelmileg is egyre jobban magába fordult. Elcsüggedt, mai szóval depressziós lett. Bizony, mindannyiunkat fenyeget, amikor a külső életterünk leszűkül, a túlzott befelé fordulás, a magunkba süppedés, az elreménytelenedés. Mi ilyenkor orvoshoz szaladunk, aki antidepresszánsokat ír fel, amelyek egy darabig talán enyhítik a panaszainkat, de lényegében nem tudnak kiemelni ebből az érzelmi állapotból, és egyre jobban elsivárosodunk, elmagányosodunk.
Azért érdekes számunkra ez a zsoltár, mert Dávid korában nem léteztek antidepresszánsok, így másként kellet megoldania ezt a nehéz helyzetet. Még mielőtt szemügyre vennék a dávidi megoldást, misztifikálatlanítsuk a depressziót, és lássuk meg, hogy nem csupán korunk problémája, hanem régen is megtapasztalták, de nem mindenki ragadt bele ebbe a süppedős állapotba. Akkor a nyafogás nem jelentett előnyt, hanem az életben maradás végett önerőből kellett megtalálni a kivezető utat.
Dávid a besüppedés kezdetekor tudja, hová kell fordulnia, ha segítséget akar. Hívom az Urat (142,2 Károli) – mondja a zsoltáros – és ez jelenti a kivezető út ajtaját, hiszen így a bezártságból felfelé, Isten világa felé találja meg a kaput. A mai ember azért nem tud a csüggedésből kikerülni, mert csak a bezártságot látja, nincs Istene, akit még innen is felhívhat. Gondoljunk Jónásra, aki a hal gyomrából küldte az sms-t Isten felé: „Jónás imádkozott Istenéhez, az Úrhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem” (Jónás 2,1-2). Ez az imádság azt üzeni, hogy a bezártság falai közül is lehet Istenhez fordulni, Ő tud segítséget adni a számunkra. Az imádság ajtó az Úr felé, amelyen keresztül bármilyen külső vagy belső bezártságból eljuthatunk Hozzá. Az igén keresztül pedig megérkezik az Atya orvossága, amely nem tesz függővé, hanem életre szabadít fel. Isten Jézus Krisztusban küldte el számunkra az élet minden problémájára az orvosságot.
Dávid azért hívja az Urat, mert számára valóságos és létező személy, akivel napi kapcsolatba lehet kerülni, és Aki képes minden helyzetben megoldást nyújtani. Így aztán ki tud Isten előtt tárulkozni, fel képes tárni előtte a szívét, és szinte elé önti annak minden tartalmát. Számunkra is ez vezet teljes gyógyuláshoz. Őszintén fel kell mindent tárni az Úr Jézus előtt, és megnyitni szívünk szennyes csatornáit, és engedni, hogy az Ő vére megtisztítson minden szennytől. Amennyiben visszatartunk bármit is, nem fog gyógyulni az életünk, hanem egy hullámvasútra kerülünk, amellyel hol fent és hol lent leszünk. A hullámvasutat terhelt érzelmünk fogja szolgáltatni, mi pedig a játékszerévé válunk. Azonban Jézus Krisztus ki tud emelni belőle, és az Ő jelenlétében az érzelmek is a helyükre kerülnek.
Dávid vallomásában, kitárulkozásában Isten hűségére épít. Erre és a kegyelemre kell nekünk is építeni, az egyetlen hivatkozási alap Jézus Krisztus golgotai halála. Az ott kiontott vérért bocsát meg Isten. Nekünk nincs semmi érdemünk, amire hivatkozhatnánk, de a keresztre lehet építeni.
Dávid élete mélypontján nem magára tekint, nem a fájdalmaival van elfoglalva, és nem is kezd önsiratásba, hanem ezt mondja: „Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain” (143,5). Isten munkáját idézi föl, azon elmélkedik, és amint látja a munkálkodó Istent, reménység árad a szívébe, eltűnnek a fellegek, kisüt a nap, így ő is ragyogóvá válik. A bibliai történetek terápiás hatást válthatnak ki, olvasásuk közben. Isten ideadta az igét, nagyszerű segítségként. Általa örömterápiának vethetjük alá magunkat. Közben megtapasztaljuk, hogy a bibliai történet által kisimul az életünk, feloldódik a belső feszültség. Bárcsak egyre többen felismernék a Szentírás terápikus lehetőségeit. Ezeket a kezeléseket Urunk ingyen nyújtja a számunkra. Tehát amikor ránk tör a depresszió, válasszunk ki egy történetet a Bibliából, és egymás után többször olvassuk el szépen lassan, engedve, hogy Isten világának atmoszférája átjárjon bennünket. Meg fogjuk tapasztalni, hogy amilyen mértékben az Úr világossága növekszik bennünk, olyan mértékben tűnik el a lényünket fojtogató, szorongó érzés.
Az újszövetségből egy hosszabb szakaszt (1János 2,18-29) olvasunk két napra összevonva. Már János apostol utolsó óráról ír. Ez is bizonyítja, hogy Istennél más az időszámítás, mert bizony elég hosszúra nyúlt ez az óra. Mondhatnánk azt is, hogy Isten hosszabbított és nem engedi még, hogy véget érjen a mérkőzés. Amíg tart az idő, lehetőséget ad számunkra, hogy változtassunk az álláson, vagyis az életünk irányán. Azt azonban jó megjegyeznünk, hogy egyszer minden hosszabbítás letelik, ez is. Pál apostol is felhívja erre a figyelmet: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Efézus 5,15-16). A tévtanítók is jól tudják, ezért igyekeznek kihasználni a lehetőséget. Azonban nekünk nem kötelező a csapdájukba belesétálni, mert a Szentlélek Isten megtanít Isten igéjének igazságára, felismerteti velünk a tiszta evangéliumot. A tévtanítókat nem mindig máshol kell keresni, az apostol így írja: Közülünk váltak ki. Aki azonban olvassa az igét, a Lélek vezetésével fel fogja ismerni a tévtanokat és el tudja utasítani őket. János rámutat Jézus eljövetelére, ezért nem mindegy, hogy a tanítvány miként várja Urát vissza. Az a feladatunk, hogy mint a vessző a tőkében, úgy maradjunk meg Őbenne. Azaz Jézus lényéből táplálkozzunk és teremjük a bizonyságtétel gyümölcseit.
Mélyen meghajlok ím színed előtt
1.
Mélyen meghajlok ím színed előtt.
Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!
Mester, előtted a porba esem,
Mindenbe' mindenem légy Te nekem!
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
2.
Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,
Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!
Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,
Ámde tudom, hogy meghallod imám.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
3.
Mélyebbre szállva, följebb visz utam,
Míg csak Elédbe nem érek, Uram;
Hordva keresztem a lábad nyomán,
Mennyei dics jön a szégyen után.
Mélyebbre Benned, mélyebbre még,
Nem kell a földön semmi egyéb.
Krisztus, a szívemet tárom Eléd,
Élet vagy nékem és nyereség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése