C
|
sak úgy áradnak
Salamon szájából az életben megtapasztalt bölcsességek (Példb 18,1-24), amelyek
a mai ember számára is utat mutatnak. A megfogalmazottakban olyan tapasztalatokat
ad tovább, amelyeket ma is megtalálunk saját életünkben, és amelyeket jó
komolyan venni és beépíteni mindennapjainkba, kapcsolatainkba. Ismét sokat
foglalkozik a beszéddel, és ez nem csoda, hiszen a beszéd nagyon fontos a
számunkra. Általa tudjuk gondolatainkat kifejezni, kapcsolatokat kialakítani, és
a nyelven keresztül kerülhetünk Istennel is kapcsolatba. Ő is az emberi nyelvet
használja fel kommunikációs csatornaként. Rajta keresztül mondja el számunkra,
hogy ki Ő, tárja fel előttünk a velünk kapcsolatos terveit. A beszéden
keresztül juthatunk Vele gyermeki kapcsolatba, hiszen így feltárhatjuk előtte
szívünket és hívhatjuk segítségül a magunk számára.
Az emberi nyelv által sok jó és pozitív dolgot tudunk elvégezni, sok
áldásnak a kifejezője és továbbadója. Ha a beszélt nyelvet rögzítjük a távolban
élők számára is eljuttathatjuk gondolatainkat, sőt a jövő generációja is
megismerhet bennünket. Isten is rögzítette nekünk szánt üzeneteit a Szentírásban,
így azután ma is megismerhetjük Őt, vezetést kaphatunk a mindennapokban. A
Biblia is bemutatja, hogy az írott anyag által hogyan válnak régi korok emberei
Isten áldásának a közvetítőjévé. Akár Salamon, Dávid a próféták, de az
evangélium szerzői is. Leírták mindazt, amit Isten rájuk bízott ezáltal sok-sok
ember számára jelentettek áldást, hiszen ezek a szavak életfordulatot hoztak
számunkra. De ezek a megfogalmazott üzenetek táplálékká is válnak. Nemcsak új
életet hoznak létre az olvasókban, hanem ezt az életet táplálják is, hogy ne
maradjunk mindig csecsemők, hanem felnőtt tanítványokká váljunk.
Azonban azt is meg kell látni, hogy az ember kezében minden jó elromlik,
és így minden a gonosznak is az eszközévé válhat. Mert bizony nemcsak áldást,
az evangéliumot képes hordozni a nyelv, hanem rajta keresztül sok negatív és
ártó szót is tovább tudunk adni. A nyelvvel ártani is lehet. Itt most a másokat
rágalmazókról szól az Ige, de nemcsak az a hangsúlyos, hogy mi ügyeljünk a
nyelvünkre és igyekezzünk valótlanságokat nem mondani mások felől, hanem azt is
elmondja, hogy mit kezdjünk a minket ért rágalmakkal. Mert Isten Igéje nemcsak
rámutat a bajokra és feltárja a problémákat, hanem megoldást is nyújt a
számunkra. Ezért is nevezzük Élet könyvének és a megoldások könyvének. Isten
nemcsak azt mondja meg, mit ne csináljunk, hanem elmondja számunkra azt is,
hogy egy-egy konkrét helyzetben mit tegyünk. Így érdemes olvasnunk az Írást
napról-napra, hogy keressük benne a megoldást, várjuk, hogy mennyei Urunk
útmutatást adjon.
MI is a megoldás a hamis vádak és rágalmak ellen? Salamon szerint az Úr
neve. A megoldás, ha nem állunk bele a rágalmak dobálásába, hanem Urunkhoz
menekülünk. Ő képes elrejteni és védelmet nyújtani, a hozzá folyamodók számára.
Ő az egyedüli oltalom. Másrészt már Pál életében is megláthatjuk, hogy a rágalmakra
alázatos türelemmel és bizonyságtétellel válaszol. Akik hamisan tanúskodnak
róla, azok számára is Krisztusról, a Benne megtalált életről beszél. Ma is ez
lehet az előrevezető. Alázattal az Úr elé visszük a rágalmakat, majd az Ő
jelenlétéből indulva, evangéliummal feltöltekezve indulni tovább. Mert nemcsak
a gonoszság, a rágalom terjed szét és fertőzi meg az emberi kapcsolatokat,
hanem az evangélium is szét tud áradni, és megöntözi a környezetünket, termővé
formálja az addig terméketlen lelkeket. Az Ige, és a Szentlélek által élő
víznek folyamai fakadnak fel lényünkből, és ezek a folyamok tovább akarnak
rajtunk áradni. Nem arra kapjuk, hogy bennünk megrekedjenek, hanem tovább
folyva elárasszák a környezetünket, az ókori kultúrákhoz hasonlóan, ahol a
folyók elárasztották a part menti részeket. Így tették termővé azokat.
Hasonlóan tegye Isten Lelke ma is termővé az életeket, az általunk a
környezetünkbe juttatott jó hír által.
Pál apostolt ismét kihallgatáson találjuk (ApCsel 26,7-18). Fesztus, Bereniké és Agrippa
király részesülnek abban a kegyelemben, hogy szemben állhatnak a Pálban élő Úr
Jézus Krisztussal. Az apostol bizonyságtételén keresztül ők állnak a királyok
Királya előtt. Mindjárt arra mutat rá, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen.
Ha lehetetlen volna bármi is, nem lenne Isten. Jézus élete, jelenléte azt üzeni,
hogy Isten Úr a halál fölött is. Isten ószövetségi népe azonban nem akarja
mindezt elfogadni. Pál azt kérdezi: „Miért tartjátok hihetetlennek, hogy
Isten halottakat támaszt fel?” Miért is? Azért mert nem ismerik személyesen
az élet Urát. Akkor fogjuk a feltámadást is hinni, ha találkoztunk a
feltámadott Jézussal, ha megtapasztaljuk, hogy Ő él. Pál számára is a Vele való
találkozás, és az azt követő folyamatos élő kapcsolat tette bizonyossá a
feltámadás valóságát. Aki személyes életében megtapasztalja Jézus lényének
hatalmát, aki átéli, hogy saját halott lényét életre kelti az Úr, annak nem
lesz már kérdés a test feltámadása sem.
Látja az apostol, hogy itt nem egy eszmével állnak szemben a zsidók,
hanem magával Jézussal. Őt nem akarják elfogadni. Tehát elsősorban nem a
feltámadás a probléma számukra, hanem Jézus személye. A felhozott akadály csak
a valóság elöli menekülés a számukra. Teológiai kérdés mögé bújnak az
önmagukkal és a Jézussal való szembenézés helyett. A saját és az egyház gyakran
mondvacsinált problémái inkább menekülési útvonalak. De nem menekülni kell,
hanem engedni, hogy megragadjon minket a Krisztus, mert csak így fogunk
rendeződni.
Bátran megvallja, hogy egykor szemben állt Jézussal, sőt ellene harcolt.
De fontos ez az egykor, mert azt fejezi ki, hogy ma már nem áll Vele szemben,
ma már nem úgy gondolkodik és él, mint akkor. Azt is kifejti, hogy ez a
változás nem emberi ráhatás következménye, nem is saját tudományos kutatásának
az eredménye. A benne végbemenő változás nem tőle indult, hanem felülről, Istentől,
így mindez az Úr műve. Jézus megjelent számára, megállította útján, legyőzte a
szívét, majd új pályára állította.
A damaszkuszi út ragyogásában, Jézus lénye által megtisztult az élete. A
régi rugódozás, ellenállás megszűnt, az eddig Isten akarata ellen kapálózó
emberből, Isten engedelmes gyermeke lett, aki azt kérdi, mit akarsz Uram, hogy
cselekedjem? Mi se rugódozzunk tovább, hanem fogadjuk el az Úr akaratát,
engedjük, hogy Ő vezesse életünket. A rugódozás azt fejezi ki, hogy Pál már a
damaszkuszi út előtt is hallotta Jézust, elérte őt a bizonyságtétel, de ellen
állt neki, nem vette komolyan. Sőt a meghallott bizonyságtétel benne maradt, ismét
megszólította élete átgondolására késztette, de ő mindezt elhárította, ment
tovább a maga pusztító életútján. Itt állította meg az Úr, és formálta úgy át,
hogy pusztító erők helyett, most már gyógyító, és építő üzenetet vitt magával.
Jézus nélkül Pál körül pusztult az élet, Jézussal a szívében életek születtek
amerre járt. Így változhat meg Jézus által a mi életünk is, és lehetünk halál
illata helyett élet illata sokak számára. „Hála legyen Istennek, aki a
Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát
terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére
(2Kor 23,14-15).
Adj új erőt, Urunk
1.
Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,
Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
2.
Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,
Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
3.
Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,
Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
4.
Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt
Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!
Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,
Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése