Krisztusi indulattal

T

öbbet ér a jó hírnév, írja Salamon (Péld 22,1-16), a nagy gazdagságnál. Ezzel pár szóval helyes irányba billenti eldeformálódott értékrendünket. Ma a gazdagság, vagy legalábbis a jólét, a siker van a középpontba. Az értékmérő már nem az, milyen ember valaki, mi van a szívében, hanem milyen gazdag, milyen sikeres. Ezzel szemben a Szentírás a belső emberi értékek meglétére teszi a hangsúlyt. Isten előtt az a fontos milyen emberek vagyunk, milyen indulat vezérel bennünket.

Pál apostol kifejezetten negatív formáló erőt tulajdonít a pénznek, úgy látja, ez magához láncolja az ember szívét, még érzelmi kapcsolat is kialakul felé, így hat ránk. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Tim 6,10). A gazdag ifjú történetében szemléletesen elénk adja az Úr mennyire képes az anyagiakhoz kötődni egy ember. A vagyont többnek látta Jézusnál, nem tudott elszakadni tőle, és így nem követte az Urat, aki elhívta. Jó átgondolni mi mennyire kötődünk az anyagiakhoz?

A hatalom szintén átformálja az ember lelki alkatát, képessé válik a megszerzett hatalom megtartása érdekében akár a hozzá addig közel álló személyt is gyűlölni, elpusztítására törekedni. Ezt láthatjuk Saul életében. A királyi szék annyira magához láncolta, hogy még a vejére is féltékeny lett. Ez ellen a legjobb védekezés, ha még idejében leszállunk a trónról és engedjük, hogy Jézus foglalja el azt. Ajánlatos mindennap megvizsgálni, hogy nem taszítottam-e le az Urat életem trónjáról és én kapaszkodtam oda vissza?

Milyen józanul írja le az életet a király, nem fenékig tejfel az élet. Igen, van görbe út, van kelepce és van tövis. Isten azért adja igéjét, hogy rá figyelve elkerüljük mindezeket. Azért van szükségünk az Úrtól tanulni, mert Ő ismeri a jó untat, meg is mutatta a számunkra. Mi már tudjuk, Jézus az Út, amely az életre visz. Ha Őt követjük, nem esünk bele a csapdákba.

Mindezeknek a fényében azt üzeni Urunk, hogy a nevelésnek fontos szerepe van az ember jellemének alakításában. A nevelésre szükség van. Miért? Azért mert az ember tudatlanul születik a világba, nem ismer semmit sem önmagát, sem környezetét. Nem tudja, hogyan kell élni. Nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Ezért egyáltalán nem helyes azt mondani, hagyni kell a gyermeket a saját útján járni. Szükségünk van segítségre, kalauzolásra, sőt van, amikor keményebb fegyelmezésre is.  A biblikus nevelés és fegyelmezés segít a formálódásban, segít a jó út felismerésében. A nevelés lényege, hogy a gyermek felismerje, Megváltóra van szüksége. A gyermeknek is szüksége van megtérésre. Az Úr Jézust szívünkbe fogadva formálódunk krisztusi emberré, lehetünk olyanok, mint Ő. Ez a cél, ezért helyez az Atya a világba, az a feladatunk, hogy a Szentlélek újjászülő ereje által hatalmasan kiformálódjék bennünk a Krisztus (Gal 4,20). 

Meglátjuk még a bátortalan embert, aki felnagyítja a dolgokat, hatalmasnak és legyőzhetetlennek látja azokat. Belevetíti a saját félelmeit, így a bolhát is oroszlánnak látja. Más részt ez a mentalitás, ha rögzül, alkalmas lehet az élet felelőssége elől való menekülésre. Nem nézünk szembe dolgainkkal, hanem félelmeink, és üldözési mániánk mögé bújunk. Azt gondoljuk, az oroszlánok velünk foglalkoznak. Úgy vagyunk, mint egy mesében a kisegér, aki elment a varázslóhoz, hogy fél a macskától ezért varázsolja őt macskává. Meg is tette a varázsló, amit  kért, macska lett az egérből, de a félelme továbbra is megmaradt, mert jött a kutya és a macska most már ettől félt. Így ment ez egy darabig, amikor a varázsló azt mondta, nem tudok rajtad segíteni, mert neked egér szíved van. Elbújhatunk, bármi mögé, nem segít, a szívünket kell megváltoztatni, és erre egyedül csak az Úr képes. Tehát a szívcsere az igazi megoldás. Ezt kérhetjük, mert van rá ígéretünk (Ez 11,19).

Az Úr kijelentése beteljesedett, szigetre vetődtek ki Pálék (ApCsel 27,39-44). Pál apostol Úrba vetett bizalma eredményeképpen Isten tenyerébe kerültek, és ez a hatalmas tenyér szárazföldre juttatta őket. Így megtapasztalhatták Isten hatalmát és gondoskodó szeretetét.

Még a megmenekülés örömében is veszélynek van kitéve az apostol, meg akarják ölni a foglyokat. Borzasztó, hogy az ember mindig az ölésben lát megoldást. Pedig a halál sem megoldás annak, aki nem részesült kegyelemben. Ráadásul, aki öl, annak szembe kell néznie Isten törvényével, mert ma is érvényes az Ige: Ne ölj! A gonoszt nem lehet a földről fegyverrel kipusztítani, egyetlen ellenszere az evangélium, ami újjá formálja az ember szívét, és így már nem pusztítana, hanem életeket menteni akar.

Isten azonban ismét egy római katonát használ fel Pál megmentése érdekében. Úgy tűnik, hogy a sok borzalmat átélt, az emberi gonoszság mélységeibe betekintést nyerő katonák lelke fogékony volt arra a más, szelíd és megbocsátó lelkületre, amely Pálban is megnyilvánult. Bizonyára őt is megragadta az apostol hajón való magatartása, amely annyira különbözött a többi hajón lévőétől, mert benne jelen volt a Krisztus. Adja Urunk, hogy a mai napon sokan megtapasztalják életünk másságát, a krisztusi indulat felbukkanását, mert nagy szükség van korunkban is a krisztusi lelkületre.

Szentlélek, végy körül bennünket

1. Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, Készíts neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hiszszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. :/: Hisszük, hogy az új ember szíve saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

3.                   Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket :/: A sok hiábavalóságtól, E csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyökeret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

Isten áldásával.