A legnagyobb kincs

A Példabeszédek könyve 27. fejezetében több fontos üzenetet olvashatunk (Példb 27,1-27). Az Igénk szerint nem rendelkezünk a holnappal, így tulajdonképpen egynapos jövő képünk van. A mai nap felelősségét, gondját bízta ránk az Úr, a holnap az Ő kezéből jön. A holnapot elkérhetjük, de azzal a feszültséggel tehetjük, hogy készen kell állnunk a hazamenetelre.  Az ajándékba kapott napunkkal akkor bánunk bölcsen, ha a középpontjába Isten országát, annak igazságát helyezzük és az Atya akaratát cselekedjük. Ha így járunk el, felszabadulunk a mindennapi görcsölés alól, nyugodtak leszünk, mert tudjuk, azt végezzük ami a mi feladatunk és Isten is megcselekszi, azt, amit vállalt. „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,33-34).

Kiemelném még az önmagunk helyes látását, az alázatot is. „Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad” (2)! Nem az a lényeg én hogy látom magam, hanem az, hogyan lát engem az Úr. Ő meg van-e velem elégedve? Nagyon fontos, hogy életünket mindig Istenre tekintve, az Ige alapján tegyük mérlegre. Ha másokhoz mérjük magunkat, becsapódunk. Talán megelégszünk magunkkal, büszkék vagyunk teljesítményünkre, életünkre, de könnyen úgy járhatunk, mint a farizeus, aki nem Isten elé vitte életét, pedig a templomban volt, hanem maga tette mérlegre, úgy, hogy a vámszedőhöz hasonlította magát. Jézus szerint ez hiba volt, mert így nem látta meg a valós képet, és elment a kegyelem mellett. A vámszedő azonban Isten lényében meglátta bűneit, és kegyelemért kiáltott. Mi mindig kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. Az Úr Jézus elé is bűnbánattal mehetünk. Aki így borul az Úr elé, megtapasztalja Isten kegyelmét.

A Kolossé levél napokban olvasott részeiből néhány gondolatot emelek ki (Kol 1,24-2,7). Mindjárt  a 24. versben ezt olvassuk: „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház.” Talán nem mindenki érti ezt a verset, felvetődik bennünk, hogy nem elég Krisztus szenvedése? Ki kell egészíteni? A teljes írás alapján látjuk, hogy az Úr Jézus kereszten bemutatott áldozata teljes, és tökéletes, ahhoz nem kell és nem is lehet hozzátenni. Egy másik fordítás segít abban, hogy világosabbá váljon előttünk ez a mondat. „Most örülök az értetek viselt szenvedéseimnek, és betöltöm, ami hiányzik a Krisztus szenvedéseiből az én testemben az ő testéért.” Ebből azt láttam meg, hogy Pál úgy éli meg a szenvedéseit /volt neki bőségesen/, hogy a benne élő Krisztus szenved. Tehát ami bántást az apostol kap, az mind Jézust éri. Tehát amikor Pál szenved, Krisztus szenved, amikor elutasítják Isten emberét, az evangélium hirdetőit, Jézus Krisztust utasítják el.

Pál apostol, imádkozó lelkületű ember, azokért is tusakodik, akikről hallott, de személyesen nem ismeri őket. Fontos számára, hogy a nem általa alapított gyülekezetek is növekedjenek. Miben kell növekedni? Elsősorban az Úr Jézus megismerésében. Ott van-e a szívemben, hogy úgy szeretném őt egyre jobban megismerni? Ég-e ettől a vágytól a szívem, és alávetek-e ennek mindent.

Isten a bölcsesség és ismeret kincseit rejtette el Benne, tehát mindazt, ami az élethez és az üdvösséghez szükséges. A kincseket gyakran kemény munkával hozzák a felszínre. Nekünk is kitartással kell kutatni az Igét, hogy megtaláljuk a kincset, Jézust, megtaláljuk naponta azt az üzenetet, amit Atyánk mond a számunkra.

Aki Krisztust megtalálja, az életet találja meg. Mennyi időt, erőt és anyagiakat fordítunk arra, hogy minél több ismeretet szerezzünk meg. Gyermekeinket többféle tanfolyamra járatjuk, nehogy hátrányba kerüljenek másokkal szemben, hogy jobban tudjanak majd boldogulni, de fontos-e, hogy az Istentől adott kincset megismerjék?

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5.                   Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

Isten áldásával.