Növekedő élet

A Szentírás hangsúlyozza számunkra a becsületességet (Példb. 25,1-13). Nem tulajdonítja magának senki azt, ami a más nevéhez fűződik. Becsületesen kimondják, hogy ezek a gondolatok is Salamonéi. El is hallgathatnák, de mégis leírják, mert lehet használni azt, amit más hozott létre, gyűjtött össze, de fontos megjegyezni, hogy ez nem az én produktumom csak használom más életének gyümölcsét.

A szerző alázattal hódol meg Isten nagysága előtt, mintegy kimondja, hogy a nép előtt ő a legnagyobb, mint király, de felette is van egy hatalmas, megközelíthetetlen személyiség, Isten. Fontos felismerni, hogy fölöttünk ott van az Úr. Istent mi kereshetjük, vágyakozhatunk utána, de megismerni csak akkor tudjuk, ha kapcsolatba kerül velünk és kijelenti magát a számunkra. Adjunk hálát a kijelentésért, azért, hogy az Úr fontosnak tartotta, hogy magát velünk megismertesse. Ezért keletkezett a Szentírás, hogy általa feltárja titkait, elmondja nekünk, hogy kicsoda Ő. De Isten nem maradt meg ennél a formánál, hanem Jézus Krisztusban emberré lett, így a mi szintünkön mutatkozott be, így mindannyian megérthetjük és megismerhetjük. Jézust szemlélve Istent látjuk. Az Ő szeretetében, az Atya szeretete érinti meg a szívünket.

Fontos megtanulni, hogy az életben hol a helyünk. Ne hívjuk fel magunkra mindenáron a figyelmet, hanem engedjük, hogy az életünk, tetteink beszéljenek. Ha helyünkön vagyunk, és azt tesszük, amit tennünk kell, és munkánkat jól végezzük, tanítványságunk minőségi lesz, akkor akinek kell az úgyis észre fog venni bennünket. Nincs szükség, dörgölőzésre, helyezkedésre, nem kell koptatni a könyökünket. A vérfolyásos asszony csendben, elbújva érintette meg Jézust, az Úr mégis észrevette. Urunk meglát és értékel minket, nem kell emberi eszközökkel, világi módszerekkel felhívni magunkra a figyelmet.

Salamon kimondja, hogy nemcsak a helyén lévő élet, hanem a helyén mondott szó, a helyén mondott Ige is fontos. A megfelelő időben és megfelelő módon tovább adott Ige, gyógyító erejű. Ebből következik, hogy van nem megfelelően használt Ige is, amikor csak egymás fejéhez vagdossuk a bibliai idézeteket. A helyén mondott Ige az, amikor a Szentlélek a bibliai és életösszefüggéseket szem előtt tartva helyezi szívünkre a mondani valót, és az, akinek mondjuk szíven találva érzi magát. Átéli a másik, hogy nem mi, hanem az élő Isten szólt most hozzá. Az Úr adjon bölcsességet számunkra, hogy mindig a megfelelő Igét, szót és a megfelelő időben tudjuk mondani, akkor életek és kapcsolatok fognak gyógyulni körülöttünk.

Még annyit ehhez a szakaszhoz, hogy mi Isten követei vagyunk ebben a világban. Őt képviseljük, de felüdülést jelentünk-e környezetünk számára? Mert, aki mást felüdít, maga is felüdül.

Tegnap befejeztük az Apostolok Cselekedetiről szóló könyv olvasását, Pált Rómában hagytuk és azt láttuk, hogy két évig maradt házi őrizetben. Most a Kolosséiakhoz írt páli levelet olvassuk, és így szinte maradunk is Rómában, és megláthatjuk mivel is töltötte az időt, Krisztus foglya (Kol 1,1-8). A mindennapi lelkigondozás mellett leveleket írt. Tehát fogságának meg vannak a gyümölcsei, és mi ma élvezhetjük ezeket. Tehát mindjárt az elején meg kell látnunk, hogy életünk áldása nem a külső körülményektől függ, és így az egyház áldása sem. Pál a körülményeket tette áldássá, eszközzé, és nem hagyta, hogy a körülmények határozzák meg őt. Az apostol mindig Krisztusban volt, ez egy speciális, mindenki számára elérhető létforma. Mivel Krisztus nincs időhöz és helyhez kötve, bármerre ment az apostol mindig az Úrban volt. Így tehát a viharos tengeren, és a börtönben is Krisztusban és Krisztusból élt. Pál életének titka Jézus Krisztus.

Meg kell jegyeznünk, hogy Pál apostol misszió útjai során nem érintette Kolossét, akkor hogyan alakult ott gyülekezet? Valószínűleg Efézusból jutott el oda az evangélium. Talán úgy, hogy Kolosséból átmentek Efézusba emberek és ott hallották Pált beszélni, szívükbe fogadták az Úr Jézust és már vele mentek haza. Vagyis magukkal vitték a szívükben az Urat. Így vihetjük Őt mi is magunkkal, hogy amerre járunk és végezzük dolgainkat, Ő is jelen van, belőlünk kiáradó lényét mások is megtapasztalják.

Az apostol imádkozó ember volt, így tartott kapcsolatot az Úrral. Imádság által szívta magába Isten országa levegőjét, és lélegezte ki e világ salakját. Az imádság a lelek lélegzetvétele a számunkra. Imádság nélkül megfulladunk, lelki értelemben.

Imáinak fontos láncszeme a hálaadás. Nem csupán kér, hanem hálát is ad. Pál tudja, hogy Isten munkája a kolosséi gyülekezet. Hálájában ezt fejezi ki. Hallott hitükről, milyen csodálatos is, hogy ezeknek az embereknek a hite beszélt. Mások megtapasztalták, azt, amit az Úr elvégzett bennük és elmondták. Mert amikor egy ember életét az Úr újjá formálja, az mindig észrevehető.

Az evangélium eljutott hozzájuk és gyümölcsöt termett. Az evangélium azért adatik, hogy gyümölcsöt teremjen életünkben. A gyümölcs mások által is fogyasztható, tehát hitünknek mások által fogyaszthatóvá kell válni. Az evangélium így alakítja át azokat, akik befogadják. Sőt növekszik. A hívő ember élete növekedő élet. Nem állhat meg egy helyben, hanem állandó fejlődésen, változáson megy keresztül. Úgy kezdődik, hogy meghalljuk és befogadjuk Isten kegyelmét. Minden a kegyelemmel kezdődik, ha ezt átéljük, el kezd növekedni az életünk minden területen. Mert a növekedést is az Úr munkálja ki bennünk. Gyarapítani csak azt lehet, ami van. Amíg nincs bennünk a kegyelem, addig nincs is minek növekednie. Tehát először meg kell Isten Lelke által születni, és aztán majd jön a növekedés is. Fejlődni csak a megszületett élet képes.

Az Úr csodásan működik

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.