Elrejtettség

A

 fenyítésre szükség van, írja Salamon (Példb 29,1-14). Szükség van rá, mert bűnös, engedetlen természettel rendelkezünk, és a fenyítés segít, hogy rá döbbenjünk, nincs minden rendben. Fenyítés nélkül megnyesetlen marad az ember élete. A beteg, rossz ágakat így lehet lefaragni rólunk. A fenyítés célja az is, hogy az ember rádöbbenjen bűneire, bűnbánatra jusson. Az Ószövetségben is többször látjuk, hogy a bálványok felé hajolt népet Isten megbüntette, és a büntetés alatt rádöbbentek vétkeikre, megbánták hűtlenségüket és visszatértek az Úrhoz. „Akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad” (Zsid 12,6). A Zsidó levél szerzője pedig úgy látja, hogy a fenyítés a szeretet egyik kifejezési formája. A fenyítés azt üzeni, törődök veled, fontos vagy a számomra és nem mindegy, hogy mi történik veled. Ez a fajta fenyítés nem öncélú, nem indulatból fakad, hanem nevelő szándékú. A fenyítés hiányát károsnak látja az Ige: „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsid 12,8). Ha fiak akarunk lenni, ne zúgolódjunk Isten fenyítéke ellen, tudván, hogy a javunkra teszi. Inkább vegyük komolyan, és ahol kéri, változtassunk életünkön.

Nemcsak a fenyítés kap fontos szerepet életünkben és segít emberré formálódni, hanem az önfegyelem is. Szükségünk van arra, hogy megtanuljunk uralkodni önmagunkon. Ha eláraszt az indulat és nem tudjuk féken tartani, legtöbbször bajt okoz nekünk, és sérülést másoknak. Azonban azt is tudjuk, hogy az indulataink is nehezen fékezhetők, a legtöbbször mi nem is tudjuk őket lecsillapítani, mert úgy háborognak, mint a haragvó tenger. Azt azonban tudjuk, hogy van Valaki, Aki a tenger legnagyobb háborgását is kézben tartja, meg tudja szelídíteni. Amikor indulataink háborognak, jöjjünk az Úrhoz, mielőtt bármit is tennénk.  Ne magunk akarjuk elhárítani a vihart, hanem hívjuk segítségül Jézust. Ha ezt tesszük, mi is megtapasztaljuk, szavára nagy csendesség lesz. Ő képes egyedül lecsendesíteni belső viharainkat. Az Ő jelenlétében nyugodnak meg az idegek. A legjobb terápia a Jézus lába előtt való elcsendesedés. Segíthet ilyenkor az evangéliumi énekek éneklése is, mert ezek a szövegek átmossák gondolatainkat, lecsillapítják háborgó lényünket és az Úr elé emelnek. A megnyugvás akkor megy végbe bennünk, ha valóban oda megyünk Urunkhoz. Mert legtöbbször az a probléma, hogy tudjuk mi, mit kéne csinálni az adott helyzetben, egy-egy lelki alkalom során szépen meg is fogalmazzuk, de a konkrét élethelyzetben mégis gyakran a test vezet bennünket. Jézus azonban ott áll életünk mellett, jelen van hajónkban és kész könyörülni, a vihart megszüntetni, ha segítséget kérünk Tőle.

Pál apostol szerint az igazi megtérés halált jelent az addigi, a régi, természeti emberem számára (Kol 3,1-4). Mivel halott a bűnös természetem így már nincsenek rá hatással azok a dolgok, amik addig fontosak voltak és meghatározták az életét. A halottra már nincsenek hatással sem a szerettei, sem  a kedvenc szokásai, de még a szenvedélyei sem. Pál határozottan mondja, hogy, akik tanítványok, azok meghaltak. Ez nem azt jelenti, hogy biológiailag halottak, hanem a bűn, a régi élet számára. Vagyis a bűn már nincs hatással rájuk, már nincs közük hozzá, már nem vonzza őket, Krisztusban vannak.

Mert nem csak meghaltak, de fel is támadtak a Krisztussal egy új életre. Mert a halált a feltámadás követi. Aki meghallotta az Úr Jézus hívását, és rábízta az életét, meghalt ugyan a világ számára, de feltámadt egy új világ, az Isten országa számára. Jézus Krisztus nem elvesz, hanem egy új országot, egy új életmódot ajándékoz. Aki Krisztusban van, annak egyre jobban kiszélesedik az élete.

Innentől kezdve új irányt kapunk. Most már nem a földiek a fontosak, már nem a földi vágyakra koncentrálunk, hanem Isten dolgaira irányítjuk figyelmünket. A krisztusi ember Jézus szaván és akaratán csüng. Szívét mindig ez a vágy hajtja, mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Fel kell azonban tennünk a kérdést, valóban így van az én életemben? Tényleg mindig az odafent valókat keresem? Nem legtöbbször ránk is az a jellemző, hogy a kényelmet, a jó megélhetést, a tiszteletet, megbecsülést keressük? Mennyire fontos nekünk, hogy mit gondol rólunk a világ, és nem az hajt előre, hogy megfeleljek az Úrnak. Aki a földiekre figyel, az mindig embereknek, a korszellemnek akar megfelelni, aki pedig az odafent valókra koncentrál, az mindig Isten akaratának akar meg felelni. Az embereknek való megfelelés szétforgácsol, az Úrnak való megfelelés kiteljesít. Ezt láttuk Jézus életében is. A kereszten, az Atyának engedve teljesedett ki földi élete, amikor így szólt, elvégeztetett.

A bűn számára való meghalás által belekerülünk Krisztus lényébe, Vele együtt pedig Istenbe. Ezáltal dupla védelemben lesz részünk. A hívő ember dupla falú védelemben részesül. Ezáltal minden ami bennünket ér, Isten lényébe ütközik. Ő maga fogja fel a gonosz, a világ támadását. Így azután félelemmentes, és bizalomteljes éltet élhetünk.

Pál milyen határozottan írja:  amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik; biztos benne, hogy meg fog jelenni, vissza fog jönni az Úr. Mi biztosak vagyunk-e benne? Ebben bízva nézünk-e előre? Vissza fog jönni, és ez a pillanat egyre közelebb van, hiszen Pál majd kétezer évvel ezelőtt biztosra vette, hogy jön, mennyivel inkább kell nekünk ilyen meggyőződéssel várnunk, hogy örömmel mehessünk a fogadására. Akinek Krisztus jelenti az életet, az várja Őt.

A Bibliát ha felnyitod

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.