Jézussal a hajóban

M

ár Salamon megtapasztalta az alkohol tudat és jellemformáló hatását. Látta, hogy az alkohol fogyasztás befolyásolja az ember gondolkodását, magatartását és kimondja, hogy, akit az ital befolyásol, akinek a véleményét, döntését az alkohol formálja nem bölcs. Akit Isten bölcsessége vezet annak nincs szüksége más pótszerekre. Aki az italhoz fordul segítségért, az azt fejezi ki, hogy hiányzik a Szentlélek az életéből. Pál apostol így ír: „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel” (Ef 5,18). Ebből világosan láthatjuk, hogy ha a Lélek nincs jelen a szívünkben, más pótszerekkel helyettesítjük. Ahol nincs jelen a Szpiritusz ott marad a spiritusz. Ezek alapján már messziről meglehet állapítani, hogy vajon mi is vezérel bennünket, mi vezérli a gyülekezet tagjait, presbitereit, lelkészeit. Ahol az alkoholnak fontos szerep jut, ahol szükség van rá és nem tudunk még beszélgetni sem leülni ital nélkül, ott hiányzik a Szipiritusz, és ezért spiritusszal akarjuk pótolni azt. Azonban bármennyire is hasonlít egymásra a két szó, a kettő nem ugyanaz, és ez meglátszik a hatásban, az elvégzett munkában is. Mindez azt is jelenti, hogy ahol jelen van a Szentlélek és betölti a szíveket, ott nincs szükség alkoholra, és semmi más doppingszerre.

Aki nem végzi el a megfelelő időben a megfelelő munkát, ne várjon gyümölcsöt sem, amikor a gyümölcsérés ideje elkövetkezik. Aratni csak ott lehet, ahol vetettek is.  Amíg világos van, amíg alkalmas az idő, addig kell azt felhasználni az evangélium hirdetésére. Ha nem hirdetjük az evangéliumot, nem adjuk tovább, a drága Igét ne várjunk eredményt sem. Magától nem változik meg az ember, nem lesz jobb a társadalom sem. A változást Isten igéje viszi végbe, de ahhoz az Igét bele kell juttatni a földbe, majd gondoznunk kell, hogy felnövekedjen.

Felteszi a kérdést a szentíró: „Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem?” (9). Hát kimondhatja? Senki, hiszen Pál is arról tesz bizonyságot, hogy nincs igaz, egyetlen egy sem. „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem” (Rm 3,10-12). Még a tanítvány életére is rárakodik a mindennapok sara, ezt meg kell látnunk, ezért rendszeres mosakodásra van szükségünk. Az Ige az, amelynek olvasása által megtisztul a szívünk a lényünk. Mert az Igét olvasva láthatjuk meg, hogy mi is van a szívünkben, az Ige által juthatunk bűnbánatra. Azonban nagyon lényeges, hogy őszinte és nyitott szívvel, tehát a magam számára olvassam mindig az Írást. Legyen mindig előttem, hogy igen mindez rólam szól, ez az én fényképem, és ne úgy olvassuk, hogy ez nem vonatkozik rám. Hajlamosak vagyunk becsapni magunkat és a kemény, nehéz részeket, a bűnkatalógusokat, negatív mintákat úgy olvassuk, hogy azok minket nem érintene, a mi életünk rendben van.

Ezzel szemben János apostol így látja ezt a kérdést: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság” (1Jn 1,8). Tehát vigyázat, ha azt mondjuk nincs bűnünk, ha mindig csak a másikban látjuk a hibát, önbecsapás áldozatai lettünk. A megoldás az, ha hiszünk az apostolnak, és önmagunk megtévesztése helyett őszintén vállaljuk bűneinket, és megvalljuk azokat. Ha ezt megtesszük, átélhetjük a bűnbocsánat örömét. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). azonban a megtisztított szívet tisztán is kell tartani. Hogyan lehetséges ez? Amikor tiszta ruhát öltünk magunkra igyekszünk kerülni azokat a helyeket, ahol bekoszolódhatunk, kikerüljük a pocsolyát, nem megyünk be poros, koszos helyiségbe, nem ülünk sáros, vagy frissen festett padra. Így sem sikerül mindig elkerülni ruhánk bekoszolódását. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a szívünk tiszta maradjon? Miképp kerülhetjük el a szennyeződéseket? Már a zsoltáros is feltette ezt a kérdést: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet” (Zsolt 119,9). Egy lélegzettel már a megoldást is felismerte és le is írta. Ő úgy látja, hogy a tisztán maradás egyetlen lehetséges módja, ha az ember komolyan veszi Isten Igéjét, és aszerint alakítja életét. Az Igét azért adta az Úr, hogy általa tájékozódhassunk, meglássuk a helyes utat, egyben el is határolja a bűn a gonosz útját. Aki figyel Isten szavára, elkerülheti a bűnt, annak az élete tiszta maradhat.

Végre, mondanánk mi, de Pál nem szól semmit, elindulnak Cézáreából Róma felé (ApCsel 27,1-8). Vele együtt felszedelőzködik az evangélium is, és megindul a birodalom fővárosába, hogy átformálja ezt a romlott, kiábrándult várost. Megy Jézus Pál szívében, hogy a rabokat felszabadítsa hit által, hogy az embereknek császár helyett, Királyuk legyen. Megy, hogy végre ne önmaguk legyenek életük trónján, ne az embert istenítsék, hanem Jézus Krisztus ülhessen fel a trónra. Vajon a mi életünk felett átvehette-e már a hatalmat? Jézus ül-e már szívünk trónján, vagy még mindig mi, vagy a bálványaink?

Lukács ismét többes számban ír, azt jelenti ez, hogy Pál nincs egyedül, vele utazik az evangélista is. Milyen kegyelmes az Úr, öreg szolgájának ad társakat, ad olyanokat, akikkel meg tudja osztani örömét, bánatát, terveit, elképzeléseit. Urunk mindig gondoskodik testvérekről, akikkel együtt haladhatunk az úton.

Még a katonák közt is van, akiben megtalálható az emberség. Juliusz százados meglátta a fogoly Pálban, az embert. Számára nem csupán fogoly, hanem ember, idős ember, akivel emberségesen kell bánni. Valószínűleg mindezeken túl rezonálhatott a Pálban lévő alaphangra, felismerte, hogy ez az ember más, mint a bűnözők, belőle olyan töltés áradt, ami pozitívan hatott rá. A Pálból kiáradó lelkiség még a hajón, a harcedzett katonák közt is hatott. Mi árad ki belőlünk? Észreveszik-e mellettünk, hogy mi mások vagyunk, hogy lényünkből krisztusi szelídség, békesség árad, ebben a feszült világban. Pál közelében jó volt lenni, Pálnak pozitív kisugárzása van, belőle Krisztus békessége árad a világba. A bennünk élő töltést a másik ember lénye érzékeli, felfogja. 

A hajózás nem ment könnyen, ellenszél is nehezítette a haladást, Pál mégsem válik türelmetlenné, idegessé. Az ő élete el van rejtve Krisztusban, így bármi történjék körülötte, biztonságban van. Biztonságban van, mert tudja, a hajón is jelen van az Úr. Végső soron pedig ez a lényeg, hajónkban legyen jelen az Úr, ha ez így van, a viharok sem rémisztenek meg, mert Jézus által révbe ér az életünk.

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.