Minőségi élet

S

okszor kérte már Salamon fiát, hogy hallgassa meg bölcs mondásait, most azt kéri, hogy ne csak meghallgassa, hanem hallgasson is rá (Péld 23,19-35). Mert az nem segít, ha meghallgatunk valakit, de nem vesszük komolyan, amit mond. Csak akkor van haszna a tanácsnak, ha megfogadjuk, ha aszerint cselekszünk. Így szólít meg minket most mennyei Atyánk is, hallgassatok Rám, még reggel, még mielőtt útnak indultok. Én már reggel tanácsolni akarlak, jó úton szeretnélek vezetni. Bizony mi gyakran csak arra kérjük az Urat, hogy karbantartó legyen életünkben. Ha valami elromlik, jöjjön és javítsa ki. Ő nem ezt a szerepet akarja betölteni, hanem úgy akar vezetni, hogy már javításra ne is legyen szükség. Ő Jézus Krisztusban minőséget küldött világunkba, és általa a mi életünk is minőségi élet lehet. Ne adjuk alább, ne engedjük, hogy minőségromlás menjen végbe.

Hogyan lehet minőségi az életünk? Ha felismerjük, hogy az igazi minőséget Jézus képviseli, és elfogadjuk, hogy Önmagához igazítson minket, ha engedjük, hogy vezessen. Ezért kéri, hogy hallgassunk Rá. Ő szól, és szava által tanácsol, de nekem kell hitelt adnom szavának. Mert csak arra hallgatunk, akinek hiteles előttünk a szava, az élete, akiről tudjuk, hogy ért is ahhoz, amit csinál. Ha Jézus életét nyitott szívvel figyeljük, azt kell mondani, hogy Ő az egyedül élt leghitelesebb ember. Nála a szó és a tett mindig összhangban van, Ő mindig ugyanaz belül, mint amit kifelé mutat. Életünk akkor válik hitelessé és képvisel minőséget, ha őszintén követjük, megtesszük, amit mond, és mindig a nyomában járunk. Jézussal és Jézus által lehetséges minőségi életet élni. Ha Őt tesszük életünk középpontjába, akkor hitelesek lehetünk az emberek előtt.

A minőségi ember vállalja múltját, vállalja családját is. Erre mutat rá Salamon, fontos, hogy azokat, akiken keresztül Isten élettel ajándékozott meg minket vállaljuk öregségükben, tehetetlenségükben is. Krisztus is vállalta a megrepedt életű embereket, nem ellobbantja a gyönge életet, hanem inkább erőssé teszi. Ebben a tanácsban benne van az is, hogy a fiatal is megöregszik, ha nem hal meg előbb. Azt pedig nem tudjuk, milyen helyzetben leszünk öregségünkben, mennyire fogunk másokra szorulni. Az Úr Jézus a keresztről is gondolt Máriára és tanítványa, János gondjaira bízta.

Ismét kéri a szívet a bölcsesség, és rajta keresztül az Úr Jézus. Az Ő kezében van jó helyen, hiszen a szívünkre sok minden akar hatni. Ha nem az Ő tulajdona, könnyen csapdába esünk. A szívet könnyű becsapni hízelgő és érzelmes beszéddel, magatartással, de ha jó kezekben van, ezeket a csapdákat elkerülhetjük. Aki megőrzi szívét, annak a számára, akit az Úr neki szánt, sok nyomorúságtól megkíméli magát.

Vannak minőségromboló eszközök, amelyeket a gonosz igyekszik életünk útján elhelyezni. Ilyen romboló eszköz az alkohol. Szépen írja le Salamon, mennyire becsap, amikor gyöngyözik a pohárban, mert a gyöngyözés elrejti a mögötte meghúzódó kígyómérget. A gonosz mindig mást mutat, mint amit valójában kínál. Ha tudnánk, hogy lényünket megmaró kígyó rejtőzik a pohárban, leráznánk, mint Pál tette a viperával Máltán. Sokan nem vesszük komolyan és nem nézünk a látvány mögé, és így óvatlanul bajba kerülünk.

Az alkohol testi és lelki leépülést, minőségromlást visz végbe. Úgy átformálja rendszeres fogyasztóját, hogy viselkedése életvezetése egyáltalán nem nevezhető bölcsnek. Sokan már csak akkor döbbennek rá hová jutottak, amikor nem tudnak már maguk fellépni ellene, képtelenek letörni rabigáját. „Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem” (35). 

Csodálatos Isten hatalma, ezt tapasztalta meg Pál is munkatársaival együtt, annyi viszontagság után elindulnak Róma felé (ApCsel 28,11-15). De nem is úgy, mint foglyok, vagy hajótöröttek, hanem úgy, mint akiket új testvérek bocsátanak útra. Pál máltai tartózkodása is munkával telt. Szívéből áradt az evangélium és az ottani emberek felszabadultak, addigi babonáik és félelmeik hatása alól, és Jézus Krisztus tanítványává váltak. A hosszú, nehéz út, a sok gyötrelem is áldássá vált. A szenvedésből is új életek fakadtak. Való igaz, hogy szenvedéssel formál a Mester.

Nemcsak elindultak, hanem meg is érkeztek Rómába. Az Úr nem csupán elindít, hanem célba is juttat, ha mindvégig figyelünk Rá, és megmaradunk vezetésében. Pál csodálatos élményben részesül, mert mindenütt testvérekre talál, akik örömmel fogadják be az apostolt. Nem hajótöröttet, nem is rabot, hanem Krisztus foglyát, az evangélium drága hordozóját látják benne. Az Úr adja, hogy a mai testvérek is örömmel fogadják egymást, és a külsőn, és a körülményeken túl látva, felismerjék egymásban, a bennük élő Krisztust.

Az öreg Pál, a minőségi életű Pál, megérkezve hálát ad. Vajon mi is mindig hálát adunk mennyei atyánknak, amikor egy-egy állomásra megérkezünk. A hála mindig az Úrra mutat, és azt fejezi ki, hogy nem én értem el ezt, hanem az Úr vitte végbe, egyedül. Övé a dicsőség.

Milyen jó, milyen jó

Milyen jó, milyen jó, milyen jó! Jézus áldott szava oly gyógyító, Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele, milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít! Többé bűn-bilincs engem nem szorít, Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek, Szabadít, szabadít, szabadít!

 Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség, Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket, Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű, Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át, Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni: ez a cél, Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul, Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.