Az egyedüli orvosság

A

mikor Izsák rádöbben a csalásra megrendül lelkében, Ézsaú pedig keserves fájdalommal kapaszkodik valami áldásfoszlányba (1Móz 27,34-28,9). Izsák szembement az Úr akaratával, hiszen tudnia kellett, Isten kit választott, mégsem beszélte meg a családjával, mégsem merte vállalni az Úr akaratát. Nem akarta feladni saját ragaszkodását, terveit Izsák, így összegubancolódott az életük, Jákób pedig kerülőútra került.  Jákób felelőssége a türelmetlenség, nem várt az Úrra, hanem maga akarta megszerezni az áldást. Azonban több évtizedes tanulás lesz ebből, ennyi időbe telik, amíg rádöbben, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre, és hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Jó végiggondolni van-e párbeszéd az Ige fényében köztem és az Úr között, illetve azok között, akik még mellettem vannak. Lényeges, hogy Isten akaratát őszintén megbeszéljük és vállaljuk egymás között.

Néhány gondolat, amit kiemelnék ebből a szakaszból. Izsák az évek során teljesen eltávolodott Jákóbtól és Rabekától is. Nem beszéli meg tervét feleségével, és nincs másik áldása. Tehát Jákóbnak nem szánt semmit.  Aztán Ézsaú sírása sem jelent túl sokat, mert hiányzik mögüle a bűnbánat. Nem tartja magát felelősnek. Nem ismeri fel, hogy ő nem tartotta értéknek az elsőszülöttségi jogot. Mindenért Jákóbot teszik felelőssé. Azonban változás és megoldás csak akkor van, ha meglátom a magam felelősségét. Mást okolni mindig könnyebb, mint őszintén szembenézni bűneimmel, beletekinteni az Ige mélységeibe.

Azt is látjuk, ha nincs őszinte bűnbánat, ha nem rendezzük Istennel az életünket, csak mélyül a válság. Ézsaú meggyűlöli testvérét, azonban a gyűlölet soha nem megoldás. A haragra, a gyűlöletre nincs más orvosság, mint a megbocsátás. Az tud megbocsátani, aki maga is átéli, hogy az Úr megbocsátott neki. Rebeka tévesen gondolja, hogy egy kis idő múlva Ézsaú elfelejti az egészet, azonban  ez nem így működik. A sérelmek mélyen belénk ivódnak, ha nem az Úr előtt dolgozzuk fel őket, ha nem helyezzük Őreá. Minden sérelem csakis az Úr sebei által gyógyul meg. Ezért adjuk át Neki haragunkat, lelki sérüléseinket, és ne hordozzuk magunkban. Nem az idő, hanem a kegyelem gyógyítja meg a szíveket és kapcsolatokat. Induljunk el megbékülni, bocsánatot kérni, ha így teszünk, gyógyul az életünk, ha csak feledni akarunk, egy idő múlva ismét feltárul a múlt, és újabb  sebeket okoz. Az Úr bocsánata azonban kitörli szívünkből a sérelmeket, és így el tudjuk azokat felejteni.

Amikor valaki elindul a hazugság útján, nehéz azon megállni. Újabb hazugságok és csalások jönnek, mint Jákób életében is. A lejtőn nincs megállás. Csak az Úr képes feltartóztatni és megváltoztatni bennünket. Most sem őszinte Rebeka és Jákób  Izsákkal szemben. Nem állnak őszintén egymás elé, nem néznek szembe Ézsaú haragjával sem, hanem Jákób a menekülést választja. Mert ez bizony menekülés, még ha szépen be is van csomagolva. A becsomagolt menekülésre Izsák áldását kérik, amit meg is kap Jákób. Megkapja az áldást, mert bár csaló, de Isten akaratát a csalás, a hamisság sem tudja megváltoztatni. Majd a csaló fog változni, majd ő éli át az Úr szívműtétjét. Azonban erre még várni kell, addig sok mindent meg kell majd tanulni Jákóbnak is. Többek között nagy lecke lesz a számára, amit vet az ember, azt aratja is. Mert Isten Igéjének igazságát nem lehet érvénytelenné tenni. Ha nem akarunk róla tudomást szerezni, akkor is érvényre jut az életünkben. Azonban szabad nem menekülni, szabad őszintén az Úr elé állni, és kimondani, veszendő utolsó, bűnös vagyok. Ha ezt ki merjük mondani, békesség tölti el a szívünket, akkor elkezdődik egy új életvezetés.

Pál inti a rendetlenül élőket; a rendetlenség azt jelenti, kilendülünk Isten akaratából, és már nem vállaljuk magunkat (2Thessz 3,6-18). A rendezett élet szembenéz önmagával, és tudja, hogy az élethez vállalni kell magam, vállalni kell a megélhetés gondjait, el kell rendezni az élet kérdéseit, meg kell oldani a problémákat. Ezekkel mind nekem kell felelősségteljesen szembenézni, és nem lehet másra hárítani. Az életemért én vagyok az Úr előtt felelős. Ebben a közösségben voltak, akik ezt nem akarták vállalni, úgy gondolkodtak, ha Jézus hamarosan visszajön, minek dolgozzanak, majd a gazdag testvérek eltartják őket. Ezeknek üzeni az apostol, hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék. Ne élősködjenek, ne várják a sült galambot, hanem tegyenek érte. Lényeges gondolat, nem lehet mindent másoktól várni, hanem nekem kell megküzdeni, harcolni életem dolgaiért az Úrban bízva.

Az is elgondolkodtató, hogy bizony, a jó cselekvésében könnyen megrestülünk, könnyen belefáradunk. A jótól hamar elmegy a kedvünk, ha nem látunk azonnal eredményt. Pál arra buzdít, ne adjuk fel, fáradozzunk tovább az evangélium ügyében, tegyünk bátran és kitartóan bizonyságot, és majd ezek a maguk idejében megtermik a gyümölcsüket.

A végén még kézjegyével látja el a levelet, azért, hogy meg tudják különböztetni a hamisítványtól. Mert az ördög az igét is hamisítja. Azért kell jól ismernünk, hogy meglássuk, amikor az Igére hivatkozva, azt rosszul alkalmazva akar megtéveszteni minket. Jézus is felismerte a sátán hamis igealkalmazását, és elutasította. Urunk adjon számunkra bölcsességet, hogy mindenkor felismerjük az Ő akaratát.

Ki vagyok én

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

 Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

Isten áldásával.