J
|
ákób elindul és tovább vándorol
Hárán felé, tarisznyájában ott az ígéret, nem egyedül megy, hanem vele lesz
atyái Istene (1Mózes 29,1-35). Csak így érdemes menni, az Úr ígéretével felszerelve. Jákób lénye
biztosan belerendült, ha nem, akkor rendüljön bele a mi szívünk, hogy az Úr
annak ellenére amilyenek vagyunk, mégis velünk jön. Ez a mégis a kegyelem.
Hiszen Jákób szívében nem volt bűnbánat, nem állt oda Isten elé, Uram
vétkeztem, mindenkit becsaptam, bocsáss meg. És mégis vele megy az Úr, mert a
választást ez sem változtatja meg. Isten Jákóbot választotta áldáshordozónak,
ha még nem az, majd azzá lesz az Úr munkája nyomán.
Ez a mi reménységünk is. Ha még nem vagyunk azok, akiknek az Úr akar
látni, ha még nem is tartunk ott, ahol kellene, Isten műhelyében, majd azzá
formálódunk. Ez a formálódás Jákób számára igen keserves lesz, szembesülni fog
a valóságos élettel, visszaköszön saját természete is. Mert amit vet az ember,
azt aratja is. Ez Isten országának a törvénye. Aki hazugságot, csalást vet,
annak a termése sem lehet más, mint hazugság.
Az Úr elvezeti Jákóbot Háránba, ott találkozik Ráhellel, majd Lábán házába
kerül. A rokon felajánlja, hogy nála szolgálhat, és mivel megszerette Ráhelt,
érte szolgál hét esztendeig. Az esküvőt követő reggelen megdöbbenve látja, nem
Ráhelt, hanem a testvérét adták hozzá. Jákób rádöbben becsapták. Apósát számon
kéri: Miért csaptál be? Vajon eszébe jut-e, hogy minden úgy történt, mint
otthon évekkel korábban. Ő ugyanígy csapta be idős apját. Méltatlankodik, de
nem tart bűnbánatot. A formálódás folytatódik. Megtapasztalja a csaló, hogy őt
is becsapják, de még ez mindig kevés az életváltozáshoz. Az út folytatódik.
Mennyi felesleges kört teszünk meg, mert nem borulunk le az Úr előtt, nem adjuk
át az életünk. Meglátjuk ebből a történetből, hogy Istennek van ideje, Ő nem
siet és kivárja, amíg Jákób lénye megrendül az Ő szeretetétől és ennek hatására
új életet kezd. Azonban még erre várni kell.
Újabb hét esztendeig szolgál Ráhelért, mert szerette őt. A szeretet
képessé tette a várakozásra. Tizennégy esztendőt vár összesen Ráhelre és ezek a
napok mégis gyorsan telnek. A szeretet könnyűvé teszi a szolgálatot is, nem
kényszer a munka, nem szenvedés az idő múlása. Ha szeretjük az Úr Jézust, a
legnehezebb helyzet sem lesz kibírhatatlan, a kemény szolgálat is könnyűvé
válik. Ugyanígy, ha a szeretet munkálkodik a szívünkben, könnyebbé válnak az
otthoni és a gyülekezeti feladatok is. Nem teher, hanem öröm lesz az élet, a
szolgálat, nem az órát nézzük, hogy mikor ér véget az istentisztelet. Adjon az
Úr iránta való szeretetet a szívünkbe.
Pál apostol hálás szívvel vallja meg, hogy a római gyülekezet hitének
híre van, ez a hír hozzá is eljutott (Rm 1,8-17). Csodálatos, hogy a hitük volt hír. Nem a
botrányok, nem a bűnök, nem a válások, pénzügyi manipulációk, hanem az
evangélium köztük való eredményes munkája volt a hír. Az volt a hír, hogy e
gyülekezet által a fővárosban is terjed Isten Igéje, és általa megváltoznak életek.
Milyen jó, amikor az Ige által végbemenő
szabadítás, az új élet a hír, amikor arról hallunk hogyan szabadul meg az
alkohol vagy a drogfüggő, és miként erősödik meg a hitében és válik újra
egészséges emberré. Csodálatos ilyen hírt hallani, mert bizony ma is
lehetséges, ma is rendbe jönnek életek, ma talpra lehet állni az Úr Jézusba
vetett hit által.
Az apostol már régóta szeretne elmenni Rómába, de eddig nem sikerült oda
eljutnia. Miért akar menni? Azért, hogy lelki ajándékot adjon nekik. Ő nem
édességet vagy egy üveget visz, nem is anyagi támogatást, hanem az
evangéliumot. Számára az Ige a Krisztusban való élő hit a megoldás mindenre.
Sőt Pál úgy tervezi, hogy nemcsak ő ad ajándékot nekik, hanem ő is kap a
rómaiaktól. Ő is erősödni vágyik az ő hitük által. Ez az igazi tanítványság,
mindketten erősödünk. Én továbbadom,
amit kaptam, és nyitott szívvel várom a másiktól jövő üzenetet. A gyülekezet
sem csak kapni akar, hanem adni is.
Pál számára az evangélium Isten ereje, ami által üdvösségre segíti az embert.
Az evangélium kapui minden ember előtt nyitva vannak. Rajtunk múlik belépünk-e
az életre. Mert beléphetünk, mivel nem cselekedetek által, hanem hit által
történik a belépés. A Krisztusba vetett hit által kaphatunk örök életet.
Porból kiáltok!
1.
Porból kiáltok! A magasban
Halld meg kérésemet!
Ó, szállj le hozzám, hogy magamban
Megérezhesselek!
2.
Legyek, ki ég, de Tőled lángol,
Fényt szór, de Lényedet,
Ki lelkesül, de Lelked által,
S szerelmeddel szeret!
3.
Ó, ez minden vágyam, reményem!
Királyom, add meg! Add!
Ne éljek én, csak élted éljem,
S csak Érted s általad!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése