A szövetség megkötése után tovább indul Jákób a
hazafelé való úton, és szembejönnek vele Isten angyalai (1Móz 32,1-22). Jákób
Isten tábora felé halad, bármi történjen is útközben, Isten veszi körül, vele
fog találkozni. Milyen csodálatos ez, a félelmekkel tele levő emberjelzést kap
Istentől: veled vagyok, állom a szavam. Amikor tele vagyunk félelemmel, és
bizonytalan a helyzetünk, nem tudjuk, mi a helyes, szembejön velünk az Úr.
Azért jön, hogy megbátorodjunk, azért, hogy
bízzuk Rá magunkat. Az Újszövetségben sokan átélik, hogy meg áll
mellettük Jézus. Hosszú betegséggel, bűnnel tarkított életek mellett áll meg,
és amikor megáll, mindig új élet, új kezdet lehetőségét hozza. Jákób meglátja
az Úr követeit, el is nevezi a helyet Isten táborának, de még mindig nem szabadult
fel. Továbbra is görcsös az élete, és félelmei igazgatják.
Nem véletlen veszi körül Jákóbot Isten tábora, mert Ézsaú nem felejtett,
a bosszúállás munkálkodik benne még most is. A gyűlölet, a bosszúvágy nem múlik
el évtizedek elmúltával sem. Beleágyazódott Ézsaú lelkébe, és most feltört
belőle. Ezeknek az indulatoknak egyedül az Úr tud határt szabni, csak Ő képes
kitisztogatni a szívünket. Mindezek az érzelmek az Úrral és az egymással való
rendezés során múlnak el. Az igazi orvosság a haragra a bűnbocsánat. Nem
létezik más gyógyszer, csak ez. Az el nem rendezett ügyeket nem lehet
ajándékokkal, anyagi javakkal elintézni. A személyes beszélgetést, a bűnbánatot
és a bocsánatkérést semmi nem helyettesíti. Saját vétkeink alázatos elismerése,
a szívből jövő bűnbánat, ami segít a rendezésben. Ha ezt kihagyjuk, cipeljük a
múlt sérelmeit és leterhelődünk általuk.
Amikor Jákób megtudja, hogy testvérét az ajándékok nem hatják meg, mert
nem lehet mindent pénzen megvenni, nagyon megijed. Ez a félelem azonban most az
Úr felé sodorja. Most látjuk őt először szívből imádkozni. Mikor imádkoztál
utoljára szívből és őszintén? Úgy, hogy tudtad, nem lehet formalitással
elintézni a dolgokat, most igazán az Úr segítségére van szükségem?
Jákób imádságában Isten parancsára és ígéretére hivatkozik. Ez fontos,
tudjunk az Igére utalni, amikor Isten elé állunk. Ő belekapaszkodik Isten
szavába, az Úr parancsolta induljon haza, és azt ígérte vele lesz. A
kétségbeesés határán az Ige állítja meg. Jó, ha mi is az Igéhez fordulunk keserűségeinkkel.
Mert az életünket csak Isten közelében fogjuk megérteni.
Ebben az imádságban már őszinte tartalmakkal találkozunk. Elismeri, hogy
szegényen indult el otthonról, és mindent az Úrnak köszönhet. Felismeri, hogy
Isten áldása valóban vele volt az elmúlt húsz év során. Látjuk-e Isten hűségét,
áldását a mögöttünk lévő időszakban? Tudunk-e hálát adni Neki mindazért, amivel
megajándékozott? Magasztaljuk Őt kegyelméért, Krisztus gazdagságáért.
Őszintén feltárja Jákób a szívét Isten előtt, nem titkolja Ézsaútól való
félelmét sem. Sőt, eljutott oda, hogy az Úrtól kér segítséget, szabadítást. Az
Úr segítsen őszintén elmondani félelmeinket is, mert addig nincs szabadulás
tőlük, amíg őszintén fel nem tárjuk őket. A feltárás kifejezi, hogy meg akarunk
szabadulni. Jákób ebben az imádságban
megvallja, hogy csak Isten képes őt megszabadítani Ézsaú haragjától. Lássuk meg
mi is, hogy egyedül az Úr tud rajtunk segíteni. Hagyjunk el minden emberi
megoldást, vegyük észre, hogy ezek igazán nem hoztak megoldást, ahogyan a
vérfolyásos asszony is rádöbbent, az orvosok nem tudták őt meggyógyítani.
Amikor hallott Jézusról, hittel fordult Hozzá: „Ha csak a ruháját érintem
is, meggyógyulok” (Mt 9,21).
A rendszeres igehallgatókat, a Bibliát jól ismerőket szólítja meg Pál (Rm
2,17-24). Vajon egyre felfuvalkodottabbak vagy egyre alázatosabbak leszünk?
Felismerjük-e, hogy minél többet olvassuk Isten Igéjét, annál kevesebbet
tudunk, és állandó növekedésre van szükségünk? Soha nem mondhatjuk, mindent
tudunk, tökéletesen ismerjük az Úr akaratát.
Megkísért bennünket, hogy amíg másokat oktatunk, vagyis az Úrhoz vezetünk,
elfelejtkezünk magunkról. Pedig nekünk is tanulni kell, napról napra egyre
jobban el kellene mélyülnünk az Igében. Az igazi tudás azonban nem pusztán
elméletei, hanem gyakorlati. Akkor vagyunk jó tanulók, ha cselekedjük, ha éljük
Urunk szavát.
Bizony, őszinte bűnbánattal kell az Úr elé járulnunk, hiszen miattunk is
sokszor gyalázzák az Úr nevét. Könyörüljön Isten rajtunk, hogy életünk dicsérje
szent nevét és vonzzon Őhozzá minél több embert.
Jézusból többet hadd vegyek
Jézusból többet hadd vegyek,
S másoknak többet hadd vigyek.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Több, több mire vágyom,
Több, több mire vágyom.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Jézusról többet hadd tudjak,
Tervéhez jobban simuljak.
Szentlélek Isten, jöjj, taníts,
Meglátni Krisztus titkait.
Több, több mire vágyom,
Több, több mire vágyom.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Adhasson többet Igében.
Járjak vele közösségben.
Halljam a hangját szívemben,
Éljem az Igét éltemben.
Több, több mire vágyom,
Több, több mire vágyom.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Hallhassak többet trónjáról,
Hol dicső népe országol.
Visszajön Ő, s és nem késik,
Országa nő, megáll végig.
Több, több mire vágyom,
Több, több mire vágyom.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése