2013. február 28., csütörtök

Megújult hittel


A
 kezeletlen és megoldatlan problémák tovább gyűrűznek (1Móz 37,12-36). A mélybe söpört indulatok maguktól nem múlnak el, a féltékenység és irigység sem távozik a szívből, ha nem igyekszünk velük szembenézni és Úr segítsége által felszámolni őket. Jákób nem vette komolyan az idősebb fiaiban felgyülemlett haragot, nem ültek le együtt az Úr előtt átbeszélni a problémákat, és nem igyekeztek az Ige világosságában látni a kérdéseket. Ne halogassuk a kényes kérdések megbeszélését, az önmagunkkal való szembenézést, mert a problémák szőnyeg alá söprése soha nem megoldás.
Jákób továbbra is Józsefet küldi idősebb fiai után, pedig tudja, hogy tele vannak bizalmatlansággal iránta. József a cifra ruháját veszi magára, ami eddig is irritálta testvéreit. Meg kell látnunk, mi az, amiben változtatni kell az egymás közötti kapcsolatunk megélésében. Vegyük észre, mi az, ami a másikat irritálja, idegesíti és merjünk változtatni rajta, ne ragaszkodjunk azokhoz a szokásainkhoz, amelyek mélyítik a válságot, és nem a közeledést segítik.
József felbukkanása testvérei többségében gyilkos indulatot vált ki, nem dolgozták fel az álomlátását, és amikor megérkezik, berobban a gyűlöletük. Azonnal meg akarják ölni. Döbbenetes, mennyire nem látják, hogy az azok az álmok értük adattak. Ami Józseffel fog történni, az mind értük megy végbe, mert Isten értük, a javukra cselekszik. Ők csak úgy látják, kimaradnak valamiből, mennyi sérelem húzódik meg ezekben az emberekben. De vajon mi húzódik meg bennünk? Milyen indulatok alakítanak? Mire vagyok érzékeny? Kérjük, az Úr mutassa meg érzékeny pontjainkat, és kérjük, szeretete és Szentlelke által gyógyítsa meg a lényünk. Ne engedjük, hogy elhatalmasodjanak rajtunk a negatív indulatok, mert Jézus irgalmassága által lehet felettük győzedelmeskedni.
Megdöbbentő az is, hogy József kútba dobása után le tudnak ülni enni, és étkezés közben arról beszélnek, mit tegyenek a testvérükkel. Meg kell itt látnunk, hogy mivel nem nézte szembe a bennük levő gyilkos indulatokkal, a Dinával történtek idején,  ez a pusztító indulat egyre természetesebbé válik a számukra. Rúben kivételével mind úgy gondolják József eltávolítása a megoldás. Ha megszabadulnak tőle helyreáll a békességük, eltűnik minden feszültség. Így gondolkodott az ember Jézussal kapcsolatban is, mert ha egyszer rálépünk az eltávolítás útjára, vagyis azt gondoljuk, az a megoldás, ha megszabadulunk a másiktól, nem tudunk letérni már erről az útról. Csak az Úr beavatkozása állíthat meg, és formálhatja újjá a szívünket. Nem segít a tudomány és a fejlődés sem. Egyedüli megoldás az újjászületés Isten Szentlelke által. Mielőtt nekiindulunk a mai napnak, nézzünk lényünk mélyébe, és minden ott található, de már feledésbe merült sérelmet vigyünk Urunk elé. Kérjük, gyógyítsa be a múlt sebeit, tisztogassa meg a szívünket a haragtól, a bosszúvágytól, és adjon új életet.
Egyre jobban megismerjük Ábrahám hitének mélységeit, mert a hitnek is van mélysége, amelyből életnek itala hozható a felszínre (Rm 4,18-25). Ábrahám mély hitű ember, ami élete nehéz időszakaiban látszódott meg. Amikor emberileg már nem volt reménysége a gyermeket illetően, ő a hit kútjából merített, és általa megújult reménysége, erőssé vált hite. Ez az jelentette, hogy nem az emberi lehetőségekre, saját és a felesége biológiai állapotára tekintett, hanem Istenre. Amikor így hitben felfelé nézünk, meglátjuk, hogy semmi nem reménytelen, ami Isten ígéretére épül. Nem reménytelen, mert Isten soha nem ígér olyat, amit nem tud megtenni. Másként szólva, amit mond, azt  képes megcselekedni, mert számára nincs lehetetlen. Ha Ő azt mondja, hogy előhozza a halottakat, akkor az úgy is lesz. És ha Jézus visszajövetelét ígéri meg, az is úgy lesz. Ha új égről és új földről olvasunk, az is beteljesedik egykoron. Ebben a hitünkben erősítsük meg magunkat, és vessük mindenkor Urunkba reménységünket.
Az ígéretekre való támaszkodás erősíti hitünket. Amennyiben az Igébe kapaszkodunk, nem gyengül a hitünk, mert az Ige tápláléka erősíti hitünket és életünket.


Ó, könyörgést meghallgató


1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.
2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.
3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.
4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.
5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.


Isten áldásával.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése