Üdvösségre rendelve

H

osszú vándorlás, közös küzdelmek, próbák és Isten hatalmának, szeretetének megtapasztalása után Sára meghal (1Móz 23,1-20). Százhuszonhét esztendőt kapott az Úrtól és ezen évek alatt csodálatos dolgokat tapasztalt. Hosszú meddőség után gyermeket kapott az Úrtól, aki majd tovább viszi az áldást, akiben megvalósulnak az ígéretek. Örülhetett Izsáknak, meggyőződhetett Isten szavának igazságáról, megláthatta, minden úgy megy végbe, ahogyan az Úr kijelentette.

Sárával kapcsolatban meg kell említeni Ábrahám iránti hűségét. Amikor az Úr elhívta a férjét és azt kérte tőle, menjen el addigi hazájából, adja fel addigi megszokott életét, ő vállalta a nomád életformát és ment vele. E két ember életében fontos szerepe van a hűségnek, amely nem formalitás, egy ünnepélyes alkalmon kimonddott szép szó, hanem valóság. A hűség azt jelenti, hogy az élet nehéz helyzeteiben is együtt kapaszkodnak Istenbe és a Tőle kapott erővel segítik egymást. A hűség kitart a másik mellett a gondok idején is.

Sára szívében is voltak kétségek, hiszen nem mindig hitte, hogy Ábrahámnak tőle fog gyermeke születni. Ez a hitetlenség sok gondot is okozott a számukra. Sára be akart segíteni az Úrnak, vagy talán a maga módján akarta megadni Ábrahámnak, amire vágyott. Azonban a magunk eszközeivel soha nem lehet Isten áldását megszerezni, vagy siettetni. Isten országnak egyik legfontosabb tananyag a türelem. Arra tanít Isten, várjunk Őreá akkor is, ha emberileg úgy tűnik nem érdemes várni. A türelmetlenség soha nem jó megoldás, nem előre visz, hanem inkább hátráltat és még jobban összegubancolja dolgainkat. Sára kétségeit az Úr vette el, és idős korban tapasztalta meg, hogy az Úrban kételkedés nélkül lehet hinni, mert Számára semmi sem lehetetlen.

Jó látni, hogy Ábrahám nem fél a haláltól, nem fél, mert az Ő Istene hatalmasabb nála. Sőt Sára ott hal meg közös sátrukban, ott ahol élték az életüket és így megtanulták elengedni egymás kezét. Erre is fel kell készülni, eljön az idő, amikor szeretteink kezét el kell engedni, mert a látható és a láthatatlan világot összekötő utat egyedül kell megtenni. Bár a mellettünk levők nem kísérhetnek tovább a földi lét határánál, mégsem kell egyedül menni, mert az Úr azt ígérte övéinek, hogy ismét eljön hozzájuk és maga mellé veszi őket. Tehát így abban a hitben mehetünk, hogy Vele megyünk, oda, ahol Ő is van, az Atya országába, ahol már helyet is készített a számunkra.

Amikor Sára meghal, Ábrahám  természetesen kezeli, és ottmarad halottjával, siratja és gyászolja. Halottját Ábrahám maga részesíti végtisztességben. Mára eltávolodtunk életünk e fontos állomásától. Idegenkedünk a meghalástól, mindez arra vezethető vissza, hogy kikerült a születés és a halál is az otthonokból, pedig mi már a halálra is Jézuson keresztül tekinthetünk. Ő legyőzte ezt az ellenséget és így azoknak, akik Krisztusban halnak meg, a meghalás nyereség.

Ismét láthatjuk, hogy Ábrahám életén átsugárzik Isten jelenléte. Bármerre megy, észreveszik, hogy Isten áldása nyugszik rajta. De meglátják-e rajtunk, hogy Istentől való az életünk? Sugárzik-e belőlünk Krisztus élete? Hiszen mi már krisztusi emberek lehetünk. Azonban gyakran nem lát különbséget környezetünk a mi életünk és a sajátja között. Ábrahám élete más volt, mint a kánaániaké, ezért felfigyeltek rá, és tisztelték.

Ábrahám becsületes és előrelátó is volt. Nem fogadja csak úgy el a temetkezési helyet, hanem megfizeti az árát. Így az mindig az övé lesz.

Pál apostol azt kéri Krisztus követőitől, hogy lélekben mindig legyenek éberek (1Thessz 5,6-11). Ne aludjanak, mint a világ fiai, akik nem látják az idők jeleit, nem látják, hogy hová vezet az út, egyik percről élnek a másikra és csak a test vágyai irányítják őket.

A tanítványok ébersége hasonlít a katonák készenlétéhez, azt jelenti, hogy mindenkor legyünk harcra készek, legyenek kéznél fegyvereink. A tanítványnak is fel kell ölteni a hit fegyverzetét, amelyek közül most két fontos darabot emel ki az apostol. Az egyik a szeretet páncélja, mert a páncélzat fogja fel az ellenség fegyvereit, a másik pedig az üdvösség sisakja. Ami azt jelenti, hogy a gondolataim a lényem a világ, a hitetlenség támadásától az üdvbizonyosság tudja megvédeni. Legyen üdvbizonyosságom, amit az Igéből nyerhetünk el. Isten Igéjét olvasva meglátjuk, hogy, aki Jézus Krisztusban, mint megváltóban hisz, annak örök élete van. Az nincs harag alatt, mert Jézusért Isten megbocsátotta bűneit. Fontos, hogy valóban higgyem, amit az Úr Igéjében kijelent, mert a gonosz gyakran kétséget támaszt a szívükben. Legtöbbször besuttogja lényünkbe, nem lehet azt tudni. De igen, hisz Pál sem volt bizonytalan, itt is határozottan írja le, hogy Jézus Krisztus által üdvösségünk van. Jézus azért halt meg, hogy megszerezze számunkra az örök életet. Számunkra az a hangsúlyos, hogy már itt a földi világban Vele éljünk, és majd ha innen elmegyünk, Hozzá megyünk, hogy ott is Vele legyünk.

Az éberség fontos eleme a mértékletesség. A tanítványok ismerik mindenben a helyes mértéket, vagyis Isten Lelke képessé teszi őket a vágyaik kézben tartására. Amíg nem Krisztus az Úr életünkben sok mindennel szemben kiszolgáltatottakká válunk. Krisztus nélkül sok minden felett nincs hatalmunk. Azonban Jézus megszabadít, majd megadja számunkra az erőt, hogy nemet tudjunk mondani, abba tudjuk hagyni azokat a dolgokat, amelyek eddig uralkodtak fölöttünk.

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.