2013. február 2., szombat

Szüntelen hála


Á
brahám maga maradt, most már egyedül és öregen járja tovább az utat (1Móz 24,1-27). Mert egy idő után a társak elválnak, ráadásul nem tudjuk ki megy el előbb. Erre fel kell készülni, és Ábrahám nem zuhan össze, hanem megy tovább egyedül. Mert tovább kell menni, van még feladata, amit el kell végeznie. Ha magunk maradunk is tovább kell menni, de úgy menjünk, mint ez az ősatya, az Úrral. Isten megáldotta Ábrahámot, az idős, az élemedett kor is lehet áldás, megtalálhatjuk szépségeit. Ábrahám nem befelé fordul, nem maga fölött siránkozik, hanem idősen is felfelé figyel és igyekszik mindenben Isten akarata szerint eljárni.
Ábrahám feleséget hozat a fiának, számunkra ez furcsa, de abban az időben az apa rendezte fia házasságát, hangsúlyos,  hogy nem minden áron akarja Izsákot megházasítani, nem cél a házasság, hanem Isten ajándéka két ember számára. A szolgáját eskü alatt kéri meg hozzon fia számára, korábbi lakóhelyéről feleséget. Miért nem Ábrahám intézi ezt az ügyet személyesen? Talán a kora miatt, vagy azért, mert nem akarja az ígéret földjét elhagyni.  Ezt a fontos dolgot is rámeri bízni szolgájára.
Nagyon lényeges, hogy komolyan veszi Isten akaratát, és nem a kánaániak közül szerez Izsáknak feleséget. Komoly feltételek vannak, amiket betart, amikhez ragaszkodik Ábrahám. A szolga lelkére köti, semmiképp ne vigye Izsákot vissza arra a földre. Ha a kiválasztott lány nem akar jönni, Izsák akkor sem mehet vissza. Ez a legfontosabb szempont, mert az ígéret erre a földre szól. Nem kell mindenáron házasság, az első az Úrnak való engedelmesség, a többit, majd Isten elrendezi. Merjük mi is életünket, gyermekinket így az Úrra bízni. Legyen a legfontosabb, hogy megismerjék az Urat és Őt szolgálják, a többi dolgot pedig majd elrendezi az Úr.
Megragadott, mennyire megbízható ez a szolga, nagy vagyont bíz rá Ábrahám és ő mindvégig hűségesen bánik gazdája javaival. Nem él vissza a bizalommal. Isten gyermekei megbízhatók, lehet rájuk számítani, mert nem a maguk hasznát keresik. Az is fontos, hogy mindvégig Izsák számára keresi a feleséget, nem gondolja meg magát és nem magának választja azt, akit Isten elé vezet.
Ez a szolga végig Istenre figyel, Tőle kéri el a leányt, és kér jelet, ami alapján felismeri majd, hogy célhoz ért. Lám minden dologban, a házasság kérdésében is Istenre bízhatjuk magunkat. Távol élő, egymásról még mit sem tudó embereket is egymáshoz tud vezetni.
A szolga nem külső szempontok alapján dönt, tehát nem a lány szépsége, alakja, vagyoni helyzete az elsőrendű, hanem belső értékek alapján igyekszik dönteni. Aki segítőkész lesz egy idegennel szemben, és kész többlet feladatot is végezni az lesz alkalmas Izsák számára társnak. Ma a belső értékekre kevés hangsúlyt fektetünk, legtöbbször csak a külső jelek a fontosak, a szépség, az anyagiak, de nem lényeges a szív állapota. Fontos-e számunkra a másik Istenhez való viszonya, alázata, segítőkészsége? Mert ezek a hosszú távú értékek. Egy kapcsolatban lényeges a másik énhozzám hasonlóan gondolkodik és él-?
A szolga tudja, hogy mindvégig Isten koordinálja az eseményeket, és amikor felismeri Rebekában azt, akit majd hazavisz, Istennek ad hálát. Nem magának tulajdonítja az eredményességet, tudja Isten vezette, Ő hozta elé Rebekát. Isten időzítette így az eseményeket, Ő rejtette el a leányban a megfelelő értékeket. A szolga „csak” figyelt Isten vezetésére. Ez a mi feladatunk is. Hívjuk minden utunk, dolgunk előtt segítségül az Urat, majd figyeljünk vetésére, és ismerjük fel a számunkra adott jeleket. Mert a jeleket, a fontos értékeket nekem kell meglátni.
Levele végén buzdító és üdvözlő szavakat ír az apostol (1Thessz 5,12-22). Szívükre helyezi, hogy becsüljék meg azokat, akik a gyülekezet épüléséért fáradoznak. Tehát vannak olyanok, akik Pál távolléte alatt fontosnak tartják a már hitben lévők lelkigondozását, és a még távollevők Jézushoz vezetését. Akit az Úr új élettel, üdvösséggel ajándékozott meg, az másokkal is szeretné ezt megismertetni. Meg kell becsülni az Úrnak szolgálókat, ami azt jelenti, segítsük őket, szolgáljunk együtt velük.
A gyülekezetben van feladat, mert az ellenség is munkálkodik és igyekszik elbátortalanítani, elcsüggeszteni a hívőket. A tanítványok feladata ezeknek az erősítése, segítése, hogy nem adják fel, ne maradjanak meg a csüggedésben, hanem az Úrra nézve jöjjenek ki belőle. Krisztussal a levert lelki állapotból is ki lehet jönni.
Ez a szolgálat türelmet igényel, mert gyorsabban érvényesül a gonosz munkája az életünkben, mint az Úr munkája. A talpra állítás, a jóról való meggyőzés, az új életre való segítés, idő igényesebb. Az életváltoztatás szükségéről nehéz meggyőzni az embereket, ez csak kitartással megy.
Ebben nyújt segítséget az imádság. Azonban, nem néha az ég felé hajított imádságra gondol az apostol, hanem állandó összeköttetésre a mennyel. A szüntelen imádkozzatok, ezt jelenti, állandó kapcsolatban vagyok az Úrral. Valami olyasmi ez, mint a lélegzetvétel, azt is állandóan végezzük, szinte észre sem vesszük, csak megy magától. De ha kihagynánk huzamosabb időre, vagy csak úgy lélegeznénk, ahogy imádkozunk, komoly problémáink lennének, talán nem is élnénk már.
Sokszor kérdezzük mi is Isten akarata, Pál elmondja: az, hogy mindenért hálát adjunk. Mi Isten akarta? A hála. Nem nagy dolgot kér, csak azt mindent köszönjünk meg Neki, legyünk mindenért hálásak. Lehetséges ez? Igen, Pál már csak tudja, hiszen még súlyos sérülésekkel a testén egy börtön kalodájában is hála imádság száll ajkáról az Úrhoz. Ezt mi is meg tudjuk tenni. Mindenért, még a betegségért, öregségért, a kárért is lehet hálát adni, mert általuk Isten formál bennünket. Másrészt a mindenkori hálaadás megelégedetté tesz, illetve mások számára is bizonyságtétellé válik. Lehet így is, lehet hálásan is, amint az ószövetségi Igénkben is láttuk, a szolga hálás Istennek az eredményes útért, a vezetésért. Ismerjük fel mi is, hogy van miért hálát adni, és legyünk hálásak.


Áldjad, én lelkem, a dicsőség


1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!
2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.
3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.
5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése