A
|
mint az Úr
jelezte, Illés szolgálati ideje lejárt (2Kir 2,1-25). Elhívta utódját,
felkészítette a folytatásra, az élő Istennek való szolgálatra. Nem könnyű feladat elhívni az utódot,
felkészíteni, és átadni a szolgálatot. Illés ezt megteszi, de nem zúgolódva, hanem úgy, hogy elfogadja, hogy más
viszi tovább, az ő ideje lejárt. Mert lejár az idő, a szolgák ideje is. De
Isten ügye nincs a szolgákhoz kötve, viszi tovább előre. Minden helyzetre a megfelelő tanítványt
választja ki az Úr.
Illés egyedül akar maradni, csak maga az Úrral, és maga szeretné átélni a
távozást. Azonban Elizeus nem hagyja magára a prófétát. Hűségesen továbbmegy vele, ragaszkodik
hozzá. Próbaként éli meg, vajon felismeri-e, hogy Illésnek szüksége van rá,
másrészt meglátja-e, hogy itt dől el a további élete. Isten megáldotta Illést,
és Elizeus tudja, hogy erre az áldásra, Isten jelenlétére van szüksége. Isten
nélkül nem ér semmit, eltűnik a névtelenségben, hatástalan marad. Ezen az úton
még tanulhat Illéstől. Nem akar megszabadulni az idős prófétától, nem azon van: minél hamarabb vegyem át a helyét, legyen enyém a vezetői szerep, kapjam meg az
ő fizetését. Jó, amikor nem megszabadulni akarunk az idősebbtől, hanem tovább kísérjük őt. Sőt, Elizeus így látja, hogyan megy el egy próféta. Bepillantást nyer élete utolsó pillanataiba, és ez erőforrás lesz majd az ő számára. Nem fél a
haláltól, az elválástól, hanem végig tanítója mellett marad, átkíséri ebből a
világból Isten mennyei, láthatatlan világába.
Hűsége eredménye, hogy kérhet Illéstől. És ő él is a lehetőséggel. Mit kér? Az Illésben működő lélek
kétszeresét. Mit is kérhetne, hiszen aranya,
ezüstje, vagyona nincs. Kérhetne valamilyen áldást, vagy a palástját
ereklyének vagy, hogy így mindenki lássa, hogy Elizeus az utód, ő a főnök. De nem
teszi, neki az Illésben lévő lélek kell. Igen, nagyon jól látja, hogy Istenre van szüksége. Nélküle nem tud megfelelni
a prófétaság követelményeinek. Látod-e, mire van leginkább szükséged? Látjuk-e így, pünkösd felé haladva, hogy legjobban
a Szentlélekre van szükségünk? Nélküle nem egyház az egyház. A Szentlélek
nélkül tehetetlen csoportosulás vagyunk. De vajon látjuk-e, várjuk-e? Bizony, mintha
nagyon unottan várnánk pünkösdöt, nem látszik, hogy Ő a Lényeg, és ha nincs
jelen, nem ér semmit a szervezet, a pénz, az emberi tevékenység. A Lélek nélkül
hatástalanok vagyunk.
A kétszeres rész jelzi, hogy Elizeus látja, nem egyre jobb lesz a világ, hanem
egyre rosszabb. Ami tegnap elég volt az eredményes szolgálathoz, az ma nem
elég. Ma az Úr erőteljesebb jelenlétére van szükség. Mire vágyunk, mit kérünk?
Mert pénzzel nem lehet orvosolni a gyülekezetek és a világ problémáit, csak egyedül
a Lélek ereje által. Jöjj, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket, munkálkodj
hatalmasan, bennem és köztük.
Elizeus látja Illés elragadtatását, és felveszi a palástját. Mindezek
jelzik, hogy ő viszi tovább a nagy próféta szolgálatát. Isten ezen túl is jelez, vele van.
Amikor Elizeus a Jordánra üt és
felkiált: Hol van az Úr, akkor Isten jelez a víz kettéválásával. Itt vagyok.
Illés elment, de Illés Istene itt van. Az Úr Jézus visszament az Atyához, de
itt van a Szentlélek Isten. Ne féljetek, mert veletek vagyok minden napon, a
világ végezetéig. Az Úr velem van, velünk van, nem hagyja népét magára.
Nagyon hamar kiderül, miért van vele az Úr. Mit hoz ez a számára? Nem azért, hogy tekintélyét növelje a prófétatanítványok közt, hanem azért, hogy hatalmas bizonyságtétel legyen az élete, munkája a bálványimádó Izráel között.
Jerikóban megtudják, hogy Isten a gyógyító. A vizet is meg tudja gyógyítani.
Amire a bálványok, a pogány istenségek képtelenek, azt az élő Úr megteszi. A só
gyógyít, és Jézus is sót hagyott a világban, és ez a só a tanítványok
közössége. Azért hagyta itt őket, hogy általuk gyógyuljon az élet. A
tanítványok és az általuk hirdetett ige a só. Hirdessük az igét, vigyük bele a világba a sót, hogy gyógyuljon az élet.
Bételben, a pogány kultusz középpontjában nyíltan kimondják, hogy nincs
Istenre szükség. Próféta, menj a gazdád után, menj fel te is az égbe, van nekünk
istenünk. Isten népe nyíltan elutasítja az Úr jelenlétét. Már nem kell Az, Aki
kihívta őket a rabszolgaságból, nem szabadok akarnak lenni, hanem szolgák. A
pogányság nyomában pusztulás jár, ellenőrizhetetlen erők szabadulnak fel és el,
és ezek pusztítanak. Keressük Istent, ne feledjük, amit Ahazjának mondott
Illés: van Isten, van, Aki meg tud gyógyítani, van, Akinek terve van veled. Ne
fussunk máshová, hanem kérjük az Ő segítségét. Elizeus mellett bizonyságot tett
az Úr. Kettévált a Jordán, ihatóvá vált Jerikó vize, és termékeny lett a
földje, a halál helyett élet járt a próféta nyomában, mégsem hívják segítségül.
Kit hívsz? Az Urat vagy a bálványaidat? Elindulsz Jézus nyomában, vagy megmaradsz a bűnben, a régi életedben?
Uralkodóváltás megy végbe azoknak az életében, akik Jézus Krisztus
tanítványai lesznek (Róm 6,11-23). Eddig a bűn uralkodott felettük, vagyis ő
volt a parancsnok, és azt tették, amit mondott. Az Isten elleni lázadásban ez
történt, a gonosz lett a parancsnok, és a bűn által olyan erővel szólt az
életünkbe, hogy képtelenek voltunk neki nemet mondani. Hányszor átéltük, hogy nem
azt tettük, amit akarunk, a jót, hanem amit nem akarunk, a rosszat. Miért? Mert
olyan kényszerítő ereje van a bűnnek, hogy tehetetlennek bizonyulunk vele
szemben. Amikor azonban az Úr Jézus előtt kinyitjuk az ajtót, és beengedjük az
életünkbe, Ő lesz a parancsnok. Innentől kezdve az Ő szava és akarata érvényesül.
Ezt jelenti hívő embernek lenni, Jézus az én főparancsnokom. Már az Ő
uralma alatt élek. Ő mondja meg, mit tegyek. De valóban erről van szó? Tényleg Ő
a parancsnok, vagy még mindig a vágyaink diktálnak? Még mindig a világ mondja
meg, mit tegyünk?
Az új élet azt jelenti, hogy mindennap tudatosan az Úr szolgálatára adom
magamat. Tagjaitokat se állítsátok a bűn szolgálatába, tehát nem elméletről van
szó, hitvallások elfogadásáról, hanem arról, hogyan élünk. Mit teszünk a
kezünkkel, hová megyünk a lábainkkal, mit beszél a szánk, mi a fontos
nekünk? Aki megtapasztalta az Úr Jézus
Krisztus szabadítását, az szereti Őt, és örömmel adja az egész életét az Ő
szolgálatára. Most már betölt az Iránta való szeretet és hála, így az Ő harcait
kívánom harcolni, és akarta, példája szerint élni. Ez az élet minden területére
kihat. Meghatározza a pénzhez, a munkához való viszonyulásunkat is.
Nem mindegy, kit szolgálunk, mert a bűn zsoldja a halál. A bűn szolgálata
halába vezet. Megadja a zsoldot, ami
néha úgy tűnik, megéri, de a végén a halált adja. Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök
élet. Az Úr az övéinek örök, el nem
múló életet ajándékoz kegyelemből. Tehát aki az Urat szolgálja, nem biztos,
hogy ebben a világban jár jól, lesz gazdag, bír sikeres élettel. Lehet, hogy
ebben a világban a világ szemetje lesz, mint ahogy Pál is az volt, és ahogy
Urunkat sem becsülték meg. Királlyá koronázták, de töviskoronával, trónra
ültették, de ez a trón a kereszt volt. Azonban feltámadását követően
felemeltetett Isten jobbjára, és majd eljön az övéiért, hogy ott legyenek, ahol
Ő van.
Jézusból többet
Jézusból többet hadd vegyek,
S másoknak többet hadd vigyek.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Több, több mire vágyom,
Több, több mire vágyom.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
Jézusról többet hadd tudjak,
Tervéhez jobban simuljak.
Szentlélek Isten, jöjj, taníts,
Meglátni Krisztus titkait.
Több, több mire vágyom...
Adhasson többet Igében.
Járjak vele közösségben.
Halljam a hangját szívemben,
Éljem az Igét éltemben.
Több, több mire vágyom...
Hallhassak többet trónjáról,
Hol dicső népe országol.
Visszajön Ő, s és nem késik,
Országa nő, megáll végig.
Több, több mire
vágyom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése