Megbánhatatlan ajándék

N

agyon megdöbbentő mindaz a mélység, amit most látunk Júda életében, teljesen elfordul Istentől, és mindezt úgy viszi végbe, hogy közben elhiszi, hogy jó úton jár (2Kir 16,1-20). Csak reformokat hajt végre, mondja Áház király, azonban nem erről, hanem hűtlenségről van szó. Milyen könnyen megtéveszt a sátán, elhiteti, hogy amit teszünk, az valójában jó, nincs semmi probléma, elhisszük, hogy jó irányba haladunk, és Istennek is tetszik, amit teszünk. Miért? Mert már nem az ige a mérce, már nem felfelé figyelünk, hanem másokhoz, a világhoz mérjük magunkat. Nagy baj, amikor a hívők a világgal, a környezetükkel akarnak lépést tartani.

Ennek a királynak az apja és a nagyapja is azt tette, amit helyesnek lát az Úr. De Áház nem maradt meg abban, amit tőlük látott, hanem más példát követett. Elgondolkodtató, hogy Júda királya tudta, hogyan élt Dávid, minden elmondtak neki róla, így tisztában volt Isten akaratával. Tudta azt is, kicsoda Isten. Tudatosan döntött tehát, hogy nem ősei, nem Dávid útján akar járni, és nem az ő hitét követi. Amikor elhagyjuk Istent és a bűnt követjük, az tudatos döntés. A szívünk mélyén kimondjuk: nem kell nekünk az Úr. Mi jobban tudjuk.

Benne van ebben a történetben az is, hogy a hit nem öröklődik a gének által. A hitet nem lehet így örökölni. Láthatunk jó példákat, megtanulhatjuk hitünk alapjait, de a döntést nekünk kell meghozni.  Fontos még, hogy nem vallásról van szó, hanem sokkal többről, élő kapcsolatról az élő Úrral. Az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy ezt a kapcsolatot létrehozza. Ha nincs kapcsolat, ha még nincs élő kapcsolatom Vele, akkor csak formalitás a hitem. Akkor könnyen oda jutok, mint Áház, a magam módján hiszek, és úgy élem meg a hitem, ahogyan én jónak látom. Ez önbecsapás, tévút!

Áház Izráel királyainak útján járt, tehát más mintát keresett, és talált is. Arra gondoltam, hogy otthon Dávidról, az élő Istenről és az ő országáról, törvényeiről hallott, ezekkel ismertették meg. De valakitől hallott arról, ami Izráelben megy. Valaki elmondta, megismertette vele. Azt mutatja mindez, hogy a gonosz megtalálja az utat a hívő családokba is. Pedig akkor még nem volt modern informatika, nem áramlottak a hírek, nem lehetett megnézni egy videót más istentiszteletről. Ennek ellenére Áház átvette a bálványimádás legkeményebb formáját, a fiát is elégette. A legiszonytatóbb bűnt vitte be Isten gyermekei közé. Isten soha nem kívánt ilyet, inkább a saját Fiát adta oda értünk, de tőlünk ilyet nem vár.

Áháznak csak önmaga, felfelé ívelő karrierje a fontos, és ennek érdekében eladja magát Asszíria királyának. Annyira megrendítő ez, Isten gyermeke egy pogány uralkodó szolgája lesz. A hatalom megtartásáért mindenre képes, feladja hitét, Istenét, kifosztja az Úr házát. Miért is van ez? Mert nem ismeri Istent, nem élő személy a számára, akitől oltalmat, segítséget lehet kérni. Maga próbálja megoldani a kialakult helyzetet. Teljes mértékben a politika szabályai szerint cselekszik. Te kitől kéred és várod a szabadítást? Istenhez kiáltasz, vagy összeszövetkezel a világgal? Olyan könnyen a világhoz fordulunk, és elhisszük, hogy ez így helyes. Isten gyermeke ne a világtól várjon segítséget, hanem Istenétől, az Úrtól. Jézus Krisztus által Isten atyánk lett, és most már gyermekeként kereshetjük fel. Ő az oltalom, és biztos segítség a nyomorúságban. Jöjj ma is Őhozzá.

A király teljesen behódol Assziria királyának, és még a jeruzsálemi templomot is pogány mintára alakítja át. Megváltoztatja az istentiszteletet, belenyúl abba, ami nem az ő dolga. A politika mindig szeretné rátenni a kezét Isten népére, irányítani akarja az életüket. Szépen be van ez csomagolva, mert a nép úgy látja, a király csak megjavítja a templomot, támogatja az egyházat. Másrészt a templom Istentől kapott, mennyei mintára készült. Ezt az épületet kijavítani lehet, de átalakítani nem. Isten adott mintát az életünkre is, azonban mi eltértünk ettől, és pogány mintát követünk. Még lehet változtatni, visszatérhetünk Hozzá.

A kiszolgáló egyház képe is megjelenik. Mert az még csak hagyján, hogy a király, egy politikus a világhoz igazodik, de hogy Isten papja ebben támogatja, és mindent megtesz, amit a király mond, ez teljes kiszolgálás, a hit feladása, Isten elárulása. Ne a világhoz, a nem hívőkhöz, a politikához igazodjunk, hanem mindenkor az Úrhoz. Ne akarjuk a hitünk megélését se népszerű formákhoz szabni, maradjunk meg amellett, amit Isten kijelentett, amit ránk bízott. A király már nem Isten kedvéért cselekszik, hanem Assziria királyának kedvében jár. Mindent aszerint, hogy mi tetszik a pogány hatalom képviselőjének. Kinek akarok tetszeni? Az Úrnak vagy embereknek?

A rómaiak elindultak a hit útján, de még nem ismerik az Úr Jézust és az Ő országát teljes mértékben (Rm 11,25-35). Még sokat kell tanulniuk. Azonban megkísértette őket, mint ahogy minket is a gondolat, néhány heti vagy hónapi hit után, hogy mi mindent értünk. Mi vagyunk a legjobb bibliaszakértők, és bátran tanítunk másokat. Pál rámutat: ne tartsák magukat bölcseknek. Még csak az út kezdetén vannak. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ide eljutottak, de még rengeteget kell fejlődniük, növekedni a hitben. A növekedés feltétele az igében való elmélyedés. Alapos bibliaismeretre van szükségünk, általa ragyog fel egyre jobban előttünk az Úr Jézus Lénye. Az ige által ismerjük meg Őt igazán, és magunkat is. Urunk az ige által tesz helyre, mutatja meg akaratát.

Mindig jó olvasni, hogy Isten ajándékai és az ő elhívása megbánhatatlanok. Ő nem vonja vissza ajándékát. Nem bánta meg, hogy nekünk adta a világ legnagyobb és legdrágább ajándékát, a Fiát, Jézust. Azért adta, mert nincs igazi értéke az életünknek. Jézus nélkül pótdolgok felé megyünk, Isten azonban azt akarja, hogy Benne és Általa az igazi életet találjuk meg. Mert, aki Jézust megtalálja, az életet találja meg. Nála nélkül sekélyes az életünk.

Az is olyan nagyszerű és felfoghatatlan, hogy egy ilyen nyomorult bűnöst, amilyen én is vagyok, elhív a Neki való szolgálatra. Ránk bízza Önmagát, országát, az örömhírt, csak hálásak lehetünk ezért. Hányszor elcsüggedünk, úgy véljük, már nem kellünk Istennek, nem tud velünk már mit kezdeni. És jó látni, hogy ha elhívott, Ő ezt nem vonja vissza. Nem, hanem megerősít, alkalmassá tesz és állandóan megújít Szentlelke és igéje által.

Milyen csodálatosan dicsőíti Pál az Urat. Csordultig van Jézussal a szíve, és csak úgy hömpölyög a magasztalás belőle. Pedig lenne oka morogni, elégedetlenkedni, mégsem teszi, mert ezek számára nem léteznek, csak egyedül Jézus. Mindenben az Ő nagyságát látja. Isten nem szorul a mi tanácsunkra, nem kell Őt nekünk semmivel kisegíteni. Kölcsönt sem kér tőlünk, Nála nem létezik gazdasági válság, így nyugodtan Rábízhatjuk anyagi ügyeinket is.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-

kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-

részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-

gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt

nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -

dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,

hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem

fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,

Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap

diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja

Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.