Öröm az Úrban

G

yakran kérdezzük életünk nehéz pillanataiban: miért történt mindez (1Kir 16,15-34)?Kérdésünkre próbálunk választ találni, legtöbbször a körülményeket, a kort vagy a másik embert tesszük felelőssé a történtekért. A Szentírás azonban nem másokat okol, nem tér ki senki esetében a felelősség alól, és amikor értékeli egy királynak az életét, és felteszi a kérdést, hogy miért történt, a válasz nem kibúvó. Az ige világosan rámutat: bűnei miatt történt így. Nem véletlenül alakultak így a dogok, hanem azért, mert azt tette, amit rossznak lát az Úr. Hogyan látja életünket az Úr? Zimri Jeroboám útján járt, amiről tudta, hogy ezt rossznak látja és tartja Isten. Tudatosan ment ezen az úton, és ennek meglett az eredménye. Amikor nem Isten akarata szerint alakítjuk életünket, nem az igéhez igazodunk, azt tesszük, amit rossznak lát az Úr. 

Zimri halála után megoszlik a nép, és annak a pártnak a jelöltje lesz a király, amelyik erősebb. A hadvezér győz, Omri ül a trónra. Ez már a mélységek mélysége. Ennyire elhajoltak az Úrtól, senkinek nem jut eszébe Isten. Nem látunk imádkozókat, teljesen a népakarat, az erő, a fegyver, a szavazás dönt. Senkit nem érdekel, kit akar Isten királynak. Mit is akar Isten velük, ez már nem kérdés. Isten népe teljesen pogány minta alapján dönt és cselekszik.

Omri is tovább ment az istentelenség útján, egyre jobban bosszantotta az Urat, rosszabb volt minden elődjénél. Azonban azt látni kell, hogy nem voltak ezek a királyok hitetlenek, vallás nélküliek. Volt vallásuk, bálványokat imádtak, és ezek tiszteletére tanították a népet is. Ez volt a bűnük. Mert nem mindegy, hogy mit hiszünk. Nem vallásos életről van szó, hanem arról, hogy ismerem-e az élő Istent? Ha ismerem, Neki engedelmeskedek, komolyan veszem, amit mond, vagy más istenekre hallgatok? 

Omri után a fia következett a trónon, ez azt jelzi, hogy megerősödött a hatalmuk. Tehát politikailag, gazdaságilag minden rendben van, a népnek is tetszik az irányvonal, de Isten másképp látja. Mindig az a lényeg, hogyan látja Isten az életünket. A világ szemében lehet minden jó, előrehaladhatunk, de Isten mit mond erre? Többet bosszantotta Aháb az Urat tetteivel, mint őelőtte Izráel bármelyik királya. Mindezek mögött az Ő bosszantása áll. Mert nem Istent dicsőíti életével, tetteivel, hanem inkább a bálványimádást erősíti.

Jezábelt vette feleségül, tehát ebben a kérdésben sem az Úrra figyelt, a maga érdekeit tartotta szem előtt. A Baalnak pedig templomot és oltárt is épített. Távolról úgy tűnt, minden rendben, fejlődik az ország, virul a kultusz, de Istent mindez nem hatja meg. Tudja, hogy hátat fordított neki a népe. Istent nem hatja meg a fejlődés, ha ez Nélküle megy végbe. Az Isten nélküli élet a haragját és ítéletét váltja ki. Ez a király modern és haladó akart lenni, fejlődik a világ, lépést kell tartani vele, és mindent bevetett, csak sikere legyen. Azonban Istent nem lehet leváltani semmilyen modern pótlékkal. Ő be fog jelentkezni, mert féltőn szerető Isten. Tudja, hogy nem csupán ez a néhány esztendő az élet, hanem, ahogyan az Úr Jézus is mondta: Több az élet! Igen, több az élet ennél a néhány évtizednél, a földi álmok, kincsek, hatalom kergetésénél. Az élet Ő maga! És aki nem ismeri meg Őt, és nem bízza Rá magát, az az életről marad le. Azonban az Úr nem akarja, hogy elvesszünk, ezért mindent megtesz megmentésünk érdekében. Még Ahábot is keresni fogja, neki is ad lehetőséget élete átgondolására, bűnbánatra. Ezt a lehetőséget mi is megkapjuk.

Pál megvallja, hogy szereti a Filippieket, és vágyódik utánuk (Fil 4,1-9). Vágyódik a testvérekkel lenni. Van-e ilyen vágyódás bennünk? Vágyom-e testvéri közösségbe, ahol az Urat együtt dicsérhetjük? Sok mindenre vágyakozunk, de vágyom-e az igéről, az Úr dolgairól beszélgetni a testvérrel? 

Maradjatok meg az Úrban: ez a lényeg, az Úrban élni, és megmaradni Benne egész végig. Ne csak egy darabig, hanem végig Benne maradni, ez a feladat. Nem elég, ha a hal néhány évig a vízben marad, de aztán gondol egyet, és kiúszik a partra, mert ott el fog pusztulni. Ha kikerülünk az Úrból, a lételemünkből, elveszünk. Krisztuson kívül nincs élet.

Örüljetek az Úrban - mennyire szükséges ez a felszólítás. Olyan könnyen levesszük Róla tekintetünket, és amikor ez megtörténik, elfogy az örömünk is. Örülni az Úrnak, ez a lényeg, ez az igazi öröm. De örülök Neki? Öröm van a szívemben, amiért rám talált és megmentett? Öröm figyelni Rá, Vele lenni és hallgatni szavát?

Az Úr közel, nincs messze tőlünk, itt van az Övéi életében. Ezért nem kell semmiért sem aggódnunk, mert itt van, és mindig számíthatunk Rá. A gyermek sem aggódik, amikor mellette vannak szülei. Tudja, hogy ők gondoskodnak róla. Nem izgul sem a ruházatáért, sem az ebédjéért. És ha borús az idő, anya majd berakja a táskába az esernyőt. Így nem aggódik Pál sem, Ura ott van vele a börtönben is, és amire szüksége van, meg fogja időben adni. Az sem probléma, ha nincs vele senki, mert az Úr az ő társasága. Vele beszéli meg dolgait, Rábízza a további  lépéseket. Nincs könnyű helyzetben, hisz börtönben nem egyszerű, mégsem aggódik. Inkább örül az Úrban, az Úrnak.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.