Ú
|
gy zajlik
tovább az élet Izráelben, mintha mi sem történt volna, nem ment végbe gyökeres
változás (1Kir 20,1-22). Isten hatalmas csodákat vitt végbe, ennek ellenére nem
tisztították meg az országot a bálványoktól, nem tértek vissza az Úrhoz. Illést is megfenyegették, de nem szaggatták
meg a szívüket, nem tartottak igazi bűnbánatot. Annyiszor szólt már az Úr,
melegszik még a szívünk, mozdul a kezünk-lábunk, és tesszük, amit mond? Az Úr szava valóban zsinórmértékünk? Minden
dolgunkat, anyagi ügyeinket, vállalkozásunkat, mindent igei alapokra fektetünk?
Ennek ellenére az Úr még mindig keresi Izráel népét királyával együtt. Az
arám fenyegetés mögött is Isten kegyelme húzódik meg. Rá akarja őket
döbbenteni arra, hogy a bálványok nem érnek semmit. A Kármel-hegyi csoda és a több évi aszály után ismét esőt kapnak, és ez
sem lágyítja meg a szívüket, hátha majd a fegyveres ellenség miatt Istenhez
fordulnak. Mennyit próbálkozik velünk is az Úr, de mindig találunk valami olyan
megoldást, ami által elbújunk az Úr elől.
Megdöbbentő, hogy Ahábnak eszébe sem jut Istenhez fordulni, azonnal kész
Benhadad feltételeit teljesíteni. Csak nyugtunk legyen, inkább odaad mindent,
ami kedves, ami érték, urának és királynak nevezi az ellenséget. Inkább behódol, csak maradjon a nyugodt,
kényelmes jólét. Egyáltalán nem gondol
Istenre, és ez már a mélységek mélysége. De nem vagyunk mi is gyakran ilyen megalkuvók, feladjuk krisztusi
értékeinket a kényelemért? A harc
helyett a posványsávot választjuk. Az ellenség azért támad, hogy Isten
megvizsgálja a reakciónkat. Felméri, van-e hit a szívünkben, merünk-e nemet
mondani a gonosznak Őt segítségül hívva? Isten gyermeke nem enged a bűnnek, a világnak, hanem ellene fordul hit
által. Úgy, ahogyan Dávid is tette, ellene ment egy szál parittyával Góliátnak,
mert hitte, hogy Istene hatalmasabb ennél az óriásnál. Az Úr neve ma is győzedelmes,
általa van gyógyulás, szabadulás és új élet. Jézus nevében van örök életünk
is.
Az ellenségnek megjött az étvágya, mert a gonosz mindig többet akar,
egyre nő az éhsége. Itt már ellenáll
Aháb, az Úr pedig egy próféta által bátorítja a harcra. Isten üzeni: Én ma a
kezedbe adom az ellenséget, ebből fogja megtudni, hogy Isten az Úr. Azért
történik mindez, hogy Isten megmutathassa hatalmát népe számára. És ezzel az a
cél, hogy megtérjenek Őhozzá. Rá kell
döbbenni: Isten él, keres, nem mondott le rólunk. Várja, hogy őszintén Neki
adjuk az életünket. Ez azt jelenti, hogy most már Őt szolgáljuk, minden
kérdésben Őt kérdezzük, és várjuk is Tőle a választ. Vannak dolgok, amikben a
választ csak el kell olvasni, és komolyan venni, mert Isten már elmondta
akaratát.
A harcot magának Ahábnak kell megkezdenie. Te magad kezdd meg, vagyis
indulj el hitben. Ne mást küldj előre, hanem te indulj, ezzel is bátorítod a
katonákat. Isten gyermekei mindig hitből
élnek, mert ők nem a meghátrálás emberei, hanem a hitéi. Ahábot is erre akarja
rávezetni az Úr. Az Úr Jézus is így
hívta el követőit: jöjj és kövess engem. Ő ment elöl, a tanítványok pedig
mögötte, és mint Jó Pásztor ma is eszerint cselekszik. Előttünk jár, csak a
nyomaiba kell lépni.
A győzelem után sem dőlhet hátra a király, mert az ellenség újra támadni
fog. A gonosz, a világ soha nem adja fel, egy ideig távol marad, de csak azért,
hogy elhiggyük, hogy végérvényesen győztünk, nem fog már többet bántani. De ez nem így
van, az ige figyelmeztet, menj és készülődj, ismét ellened vonul Benhadad. Ne
dőlj hátra, ne úgy élj, mint a bolond gazdag, egyél, igyál én lelkem, sok javad
van sok esztendőre eltéve, hanem készülődj. Vagyis a nyugodtabb időszak mindig
a felkészülés időszaka. Lelkiekben, igei alapon kell megerősödnünk, készen állni
a harcra. Menj és készülődj, ez a feladat, készüljünk az újabb harcra. Fontos
közben a vigyázás is, nehogy a jólét idején elnehezüljön a szívünk, és ne
akarjunk vagy ne is tudjunk már harcolni. Legyünk éberek, és álljunk meg
hitben!
A zsidók másokat igyekeztek a törvény ismeretére megtanítani, a
keresztyéneket is a törvény megtartására akarták kötelezni (Róm 2,17-29). Pál
felteszi a kérdést: aki mást oktatsz, magadat nem tanítod? Vagyis te nem veszed
komolyan Isten szavát? Isten igéjét
nemcsak tanítanunk, hanem megélnünk kell. Az Úr szavának a tanítványok életében
kell meglátszódnia. Mindannak, amit az
Úr Jézus tanított, a mi életünkben kell valósággá válnia. A környezetnek látnia kell, hogy mi az ige
szerint élünk, és ez az ige jó és jobbá teszi az életet.
Mit látnak az életünkben? Különbözik-e a nem hívőkétől? Mit is mond ránk a világ? Mi is ugyanúgy
élünk, mint ők? Olyanok a vágyaink, mint másoknak? Minket is a jólét
jellemez? Nálunk is csak a pénz a
központi téma? Gazdasági életünk
különbözik-e a nem hívőkétől? Mi is szerzünk, mint a világ, vagy az Úrtól kérünk? Valóban engedjük, hogy Ő
gondoskodjon rólunk?
Fontos üzenete az igének: nem az a hívő, aki külsőleg az, hanem az, aki
belsőleg az. Nem a keresztelés, a konfirmáció vagy a lelkészi diploma tesz tanítvánnyá, hanem a megtérés és az
ebből fakadó élő kapcsolat. Amiben már nem én rendelkezem magammal, hanem az Úr
rendelkezik vele. Engedjük, hogy a Lélek körülmetélje, újjá tegye a szívünket,
mert az új élet a szívből fakad. Nem
parancsszóra szeretjük az Urat és engedelmeskedünk neki, hanem hálából, amiért
eltörölte bűneinket és kifizette adósságunkat, és így kegyelemből lehet örök
életünk.
A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN
1.
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése