Magára vette

A

mikor azt gondoljuk, minden rendben, végre sikerült elérni, amit akartunk, végül is sima ügy volt, néhány embert becsaptunk vagy tönkretettünk egy jónak látszó húzással, akkor megszólal az Úr igéje (1Kir 21,17-29). Az ige mindig megszólal, szól hozzánk. Azért is olvassuk és hallgassuk, hogy szóljon hozzánk. De valóban azért olvasom? Tényleg várom, hogy szóljon? Mert nem mindig csak szépet, jót, biztatót mond. Nem a sikerről, a tapsról, a jólétről szól. Bizony, gyakran mond olyat, amit nem akarunk hallani. Illés sem biztos, hogy azt várta, hogy ismét Ahábhoz küldi az Úr. Neki kell elmondani, hogyan is látja Isten azt, amit tett, amit sikerült jól elrendezni.

Az ige, amikor szól, leleplezi mindazt, ami bennünk van. Rámutat a bűnre, a hamisságra, és mindezt azért teszi, hogy általa bűnbánatra, életváltozásra segítsen. Isten kimondja: öltél. Bárhogyan is próbálja törvényesnek feltüntetni, ez ölés. Megszegi Isten parancsát. Hányszor emberi törvényekkel, törvényesnek látszó döntésekkel igyekszünk eltakarni azt, ami Isten előtt bűn. Lehet valami törvényszerű, de Isten a tíz ige alapján teszi mérlegre az életünket. Aháb felelős, mert ismerte a tíz igét. Tudta, mit foglal magában az Úr törvénye. De ő nem erre figyelt, ő vágyait engedte érvényre jutni. Ki kellett szolgálni a régi természet kívánságát. Amíg a régi, örökölt természetünk nem hal meg, addig nem tudunk Isten akarata szerint élni. Addig a világ lesz ránk hatással, és céljaink eléréséhez, vágyaink kielégítéséhez az ő eszközeit vesszük igénybe. Azonban Isten üzen, úgy, ahogy Ahábnak is tette. Az ige nem szépít, megmondja a valóságot. Olyan tükröt tart elénk, amiben annak látjuk magunkat, akik vagyunk. Az ige megoldást is mutat. Még innen is talpra lehet állni. Hogyan? A kegyelem által. Ha bűnbánattal fogadom az Úr üzenetét, akkor Isten kész megbocsátani. Jézusért elengedi bűneinket. 

Aháb először csak Illést látja, egy embert, akire ellenségeként tekint. Ellenség, mert nem azt mondja, amit hallani akar. Amíg ellenséget látunk az Úr szolgájában, addig nincs rendben az életünk. Addig van valami, amit nem akarunk napfényre hozni, amihez ragaszkodunk. Aháb a bálványaihoz ragaszkodott, és ahhoz az elképzeléshez, hogy király vagyok, nekem szabad, azt teszek, amit akarok. Isten előtt nem lehet sem joggal, sem vallásos hagyományokkal leplezni a bűnt. Nincs más megoldás, csak a bűnbánat, a megtérés.

Aháb végül megértette, hogy nem Illés szól hozzá, hanem az Úr Illésen keresztül. És az is világos, hogy nem ellenség az, aki megmondja Isten akaratát, aki rámutat a bűnre. Az ítélet meghirdetése elcsendesíti a királyt, rádöbben arra, hogy mindaz, amit jónak gondolt, rossz. Mert rossz az irány. De még vissza lehet térni az Úrhoz. Kérdés, hogy kitakarítom-e a bálványokat, megváltoztatom-e az életemet az ige alapján?

Mit ért el Ábrahám a saját erejéből, teszi fel a kérdést Pál apostol (Róm 4,1-12). Ez fontos kérdés, mert mi gyakran saját erőnkre igyekszünk építeni. Magunk akarunk Istennek tetszeni, megfelelni Neki. Majd mi megoldjuk, ez a jelszónk, és nem oldunk meg semmit. Mert Istenhez nem tornázhatjuk fel magunkat. Nem érhetjük el az üdvösséget önerőből. Nem segít a tudás, a vallás, a jó cselekedetek, a vagyon, a hírnév, a politikai befolyás. Egyedül az alázat, a kereszt segít rajtunk. A kereszt tövében élhetjük át a terhek leoldódását, lelkünk felszabadulását, az igazi békességet. Jézus nélkül semmire sem megyünk.

Mielőtt Pál megválaszolná a kérdést, feltesz egy másikat: De mit mond az Írás? Ez a legfontosabb, mert lehet okoskodni, érvelni, meglehet a saját véleményünk, de nem ez a lényeg, hanem az, mit mond az Írás? Igen, mielőtt bármilyen kérdésben döntünk, válaszokat fogalmazunk meg, keressük az igében a feleletet. Kérdezzük meg, mit mond az Írás, mit tanácsol Isten igéje. Mert ha nem biblikus választ keresünk, ugyanúgy tévúton járunk, mint eddig. Mert lehet egy kérdés világi szempontból korszerű, jogszerű, de ha nem Isten szaván alapszik, tévút.

Mi a válasz? Hitt Ábrahám az Istennek. Nem tetteiért, hanem hitéért fogadta el Isten igaznak. Hitt az Úrnak, és azért cselekedett, azért indult el. És nem azért hitt, mert kapott valamit. Isten szavára hagyott mindent maga mögött, és hitte, hogy amit Isten ígért, azt meg is fogja tenni. De ebből előre nem látott semmit. Ábrahám Isten szavára építette életét.

Dávidot is idézi Pál, és itt a bűnbocsánatot emeli ki. Boldog, akinek megbocsáttattak törvényszegései. És ez a kegyelemre mutat. Boldog, aki átéli, hogy elengedték megérdemelt büntetését. Elengedik, mert Valaki eleget tett, Valaki kifizette, és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Krisztusért megbocsát Isten, Érte nem tulajdonítja nekünk a bűnt. Miért? Mert Jézus a kereszten magára vette bűneinket. Áldott legyen érte. Így azután van talpraállás, szabadulás, új élet.

Magára vette szennyes ruhámat

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat,

Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,

Kín, mi Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő felvitte a Golgotára,

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára.

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

De eltörölte mind-mind a vétkem,

De eltörölte, de eltörölte mind-mind a vétkem.

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed.

Isten áldásával.