Nem erővel

A

háb halála után sem változik az irányvonal, egyre mélyebbre süllyed Izráel élete (2Kir 1,1-18). Teljesen eltávolodnak az Úrtól, és a bálványimádásba merülnek. A királyt baleset éri, nem gyógyul, hanem egyre romlik az állapota. És mivel nem ismeri az élő Istent, fűhöz-fához kapkod. Fél, és mint ahogy ma is, az egészség került az első helyre. Sok ember ma is mindent megtesz a gyógyulás érdekében, mindenhová elmegy, ahol gyógyulást remél. Ezt láttuk a vérfolyásos asszonynál is, ment, mindig újabb orvosakat keresett fel. Már csak arról szólt az élete, hogy hol talál olyan személyt, akinél még nem volt. Figyelte a híreket, és indult. Azonban ez a módszer nem vált be.

Szomorú ez, mert Isten gyermekének nem kell kapkodni, rohangálni. Szabad az Úrhoz fordulni és imádkozni. Tulajdonképpen az ilyen próbák idején derül ki, mennyire hiszünk, és mit is hiszünk. Bízunk-e az Úrban? Hisszük-e, hogy Ő meg tud gyógyítani, de ha nem tenné is, akkor megmaradok hitben, a keskeny úton? Az ige azt mondja: Minden gondotokat vessétek Őreá, mert neki gondja van rátok! Csodálatos ige, nem kell futkosni, kapkodni, mindenféle lehetőséghez folyamodni, mert van, Akihez mehetünk. Van kit segítségül hívni.

Úgy látszik, Ahazjá azt látta és tanulta, hogy ha baj van, mindig az aktuális bálványokhoz kell fordulni. Betegség idején pedig az újabb lehetőségeket kell igénybe venni. Változik a világ, fejlődik a tudomány, a gyerekek idejében már olyan új lehetőségek kínálkoznak, amik szüleik idejében még nem voltak. Menjünk, és mindent próbáljunk ki. Fő az egészség, mondja a világ. Urunk azonban arra hívta fel a figyelmet, jobb, ha egy testrészünk beteg marad, mintha egészségesen megyünk a kárhozatra. Annyira csak e földi világra koncentrálunk, és már nem cél az üdvösség.

Ahazjá a bálványhoz fordul, pogány istenek segítségét kéri, mert azok nem ítélik meg az életét. Gyógyulás kell Isten nélkül, életváltozás nélkül. Sokan így gondolkodnak, gyógyítson meg valaki, és aztán hagyjon békén. Isten is adhatja, de az életembe ne szóljon bele. Isten azonban elküldi Illést: Talán nincs Isten Izráelben? A kérdésben benne van az igenlő válasz: de igen, van. De benne van az is, hogy rossz bizonyságtétel ez. Mert a nép a királyról veszi a mintát, és felbátorodik, hogy ő is a bálványokhoz forduljon. Rossz bizonyságtétel, amikor a hívő ember, a gyülekezeti tag problémáival a mai világ isteneihez fordul. Azt jelzi ezzel, hogy az Úr Jézusnak nincs hatalma az ő gondja felett. Pedig Jézus élő Úr, semmi nem lehetetlen Neki.

A király az üzenetre katonasággal válaszol, erőt akar alkalmazni. De Isten országa nem erővel, hanem Szentlélek által működik. A fenyegetés, a katonai erő sem változtatja meg az üzentet. Illés Isten szavához ragaszkodik, akkor is továbbadja, ha veszélybe kerül az élete. Ő nem szépeket mond, nem ébreszt hamis reménységet, hanem megmondja, amit Isten üzen. Az üzenet célja, hogy a király bűnbánatot tartson, felismerje és megvallja, hogy bűnt követett el, amikor Ekron istenéhez fordult. A bálványimádásból, önmagunk és az egészség bálványozásából is meg lehet térni. Ez a király nem bízik Istenben, de te bízol-e? Hiszed-e, hogy az Isten Úr életed fölött?

A Krisztussal való találkozás nem elméleti, hanem nagyon gyakorlati (Róm 6,1-11). Teljes életváltozást hoz  magával. Pál elmondja, hogy tulajdonképpen a régi élet haláláról van szó. Az óemberünk Vele együtt megfeszíttetett, így már nincs hatalma fölöttünk. Most szabadok lehetünk az Úrnak való szolgálatra. Aki meghalt a bűnnek, az Krisztusnak és Krisztus által él. Most már nem vagyunk kényszerpályán, tudunk nemet mondani a bűnnek. Ami eddig nem ment, az megy az Úr Jézus Krisztus által.

Ő új életre támaszt fel, arra, hogy Őt kövessük. Ez a követés nem csupán szóbeli hitvallást jelent, hanem krisztusi életformát. Azt jelenti ez, hogy Krisztust követjük, és a Szentlélek által az Ő akaratát valósítjuk meg. Új életben járjunk, ez a cél, erre lettünk elhívva és megszabadítva. Ez azt jelenti, hogy a hívők életében, mindennapjaiban meglátszik, hogy új életük van. Már nem a bűn irányít, és nincs kényszerítő hatalma, nem muszáj megtenni, hanem szabad rá nemet mondani. Az élet dolgaihoz való viszonyulásunk is más, mint eddig volt. Az igéhez igazodik az értékrendünk, döntésünkben is a Szentírás határoz meg. Most már nem a régi természetem szerint cselekszek, hanem forró drót által kapcsolatban vagyok az Úrral. Így Őt kérdezem mindenben.

Aki meghalt a bűnnek, meghalt önmaga számára is, és most már Istennek él. Új életvezetés, új cél: Istennek élek. Azt akarom, amit Ő akar, nem akarom, amit Ő nem akar, és mindig Őt képviselem. Mindent úgy teszek, hogy tudom, az Úr látja az életemet. Nincs Előtte elrejtve semmi, de nem is akarok semmit elrejteni.

Mit tartok magamról, hogyan tekintek magamra? Pál azt írja, azt tartsam magamról, hogy halott vagyok a bűn és a világ számára. Ha ez így van, akkor a bűnnek, a világnak már nem lehet rám hatása. Mert egy halott elé hiába teszik le kedvenc ételét, már nincs rá hatással, nem képes elfogyasztani. Ha halott vagyok a bűn számára, hiába hozza elém régi bűneimet, vágyaimat, már nem tudnak tettekre serkenteni. Istennek élek? De valóban Neki élek? Ő tölti be a szívemet, mindennél fontosabb a számomra, és mindenek előtt való? Az igét minden elé tudom helyezni? Az óember számára minden fontosabb Isten szavánál, mindent úgy alakít, hogy minél kevesebb időnk és erőnk legyen az igére, a Vele való kapcsolatra, az új élet számára, pedig Krisztus mindennél, még önmagunknál is fontosabb. Urunk így szól: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom” (Lk 14,26).

Bár bűn és kín gyötör

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

Isten áldásával.