Odaszentelt élet

A

z élet megfigyelése és az Úrtól kapott bölcsesség arra indítja a prédikátort, hogy a hálás szívű, reménységgel előretekintő munkálkodást javasolja (Préd 11,1-10). Különösen fontos meglátni, hogy Isten országa is a munkálkodáson alapul. Csak akkor megy előre az élet, lesz növekedés, ha bátran, reménységgel telve végezzük az Úrtól ránk bízott feladatokat. Jézus elhívta tanítványait, majd kiküldte őket. Az volt a feladatuk, hogy amint Ő, úgy a tizenkettő is hirdesse az Igét. A magot el kell vetni, mert egyébként nem lesz termés. Az Igét hirdetni kell, el kell juttatni az életekbe, mert egyébként nem lesz életváltozás. De ki tegye ezt? Az Úr Jézus is elmondta, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Felszólította tanítványait, hogy kérjék az Atyát, küldjön munkásokat az aratásába. Azonban nem olvashatjuk úgy ezeket a sorokat, hogy ne gondoljunk arra, az Úr azt várja, hogy előlépjünk és azt mondjuk, itt vagyok, küldj el engem.

Annak idején Ézsaiás próféta pontosan így állt az őt megszólító Úr elé: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem” (Ézs 6,8)! Igen, Urunk pontosan azt akarja, hogy szenteljük oda magunkat a szolgálatra. Vessük a kenyeret a víz színére, vagyis ne tartsuk meg magunknak, hanem adjuk tovább. Az ötezer ember megvendégelése során az Úr a tanítványok kezébe adta az élelmet, ők pedig továbbadták a sokaságnak. Így adjuk tovább mi is azt, amit az Úrtól kapunk. De ahhoz, hogy adhassunk, előbb nekünk kell kapnunk.

Látja az akadályokat is, amelyek megakadályozzák a tettrekészséget, az indulást. Ezek az akadályok legtöbbször bennünk vannak. Inkább szeretjük a kényelmet, mint a küzdelmet. A sátán felnagyítja a problémákat, és elülteti a szívünkben, hogy nincs értelme belekezdeni, mert úgy sem fog sikerülni. A szelet és a felhőt figyelteti velünk. Ne indulj, mert nem éri meg, úgyis mindjárt esni fog. Azonban a Úr gyermeke nem meteorológus, hanem Jézus szolgája, aki Urára figyelve haladhat előre. Saul és emberei is úgy gondolkodtak, hogy nem érdemes megpróbálni a küzdelmet Góliáttal szemben, mert nincs esélye senkinek, úgyis ő fog győzni. Ezzel a mentalitással eleve feladjuk a küzdelmet, és teret adunk a gonosznak a terjedésre, lelkek megfertőzésére. Ne az eget kémleld, hanem nézz Jézusra! Nézz reá, és hittel indulj, „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással” (2Tim 4,2).  Jézussal van esély, csak bízz Benne ma is! Talán borongós feletted az ég, de ne feledd, a felhők mögött ott ragyog a nap, így hát menj tovább, nézz a világ Világosságára. Jézussal lehet győzni önmagunk és a bűn felett is. Mert először magamat kell legyőzni, a tétlenségre való hajlamot, a kényelemszeretetet, a magam féltését.

Az eredményes hívő élet titka az Ige kerete. Fontos, hogy az Ige foglalja keretbe a napunkat. Reggel kezdjünk vele, vessük el a magot, majd este zárjunk szintén az Igével. Próbáljuk ki ezt, még ha ma nehéz is az időt megtalálni, de szánjunk rá minden nap néhány percet, és meglátjuk, áldást hoz életünkbe. Ha lehet, ha van kivel, olvassuk együtt is az Úr szavát. Vagy reggel, vagy este közösen tekintsünk az Ige tükrébe.

A végén még kiemeli az Isten előtti élet felelősségét. A fiatal is úgy éljen, úgy örüljön az életnek, hogy közben ne feledje, számadással tartozik mindenért az Úr felé. Az Isten színe előtt zajló élet kiűzi a szívünkből a felelőtlenséget, és hangsúlyozza az élet komolyságát. De arra is rámutat, hogy szabad örülni, szabad örülni az életnek és Istennek. Pál apostol számára is természetes a hit és az öröm. Sőt, az igazi örvendező élet a Krisztusba vetett hitből fakad. Igazán az tud örülni, akinek az élete Isten országába tartozik.

A kolosséiak egykor ellenséges érzületűek voltak Isten iránt, mert nem ismerték Őt, és a bűn útján jártak (Kol 1,20-29). Ámde az Úr megbékéltette őket Önmagával, Krisztus halála által. Csodálatos, hogy Isten azért fáradozik, hogy ellenségeit megbékéltesse magával. Nem leszámol velük, hanem munkálkodik a szívükben. Adjunk hálát ezért. Legyünk hálásak, mert Urunk lehetőséget kínál a Vele való új kezdésre. Az a célja, hogy tiszták és feddhetetlenek legyünk. Jézus vére által tisztítja meg a szívünket.

Azonban a keresztyénség nem ér véget a megtéréssel, hanem ott kezdődik. Az Úr munkálkodik a szívünkben, de meg kell maradni a folytatásban az evangélium útján. Ez már az én feladatom. Maradjak végig hűséges az Úrhoz, az evangéliumhoz. Nem elég elindulni, hanem célba is kell érni. Sokan elindulnak, de később lemaradnak - figyeljünk oda, hogy le ne maradjunk, el ne tántorodjunk az evangélium reménységétől. Azt jelenti ez, hogy egy darabig örültek az Igének, de egy idő után már nem arra figyeltek, hanem a világ mondanivalója lett iránytűjük. A világ életmódjához szabták életvezetésüket. Átvették gondolkodását.

Pál rámutat, ő az evangélium szolgája lett. Neki szentelte az életét, és így csak rá figyel. Talán azért tántorodnak meg egyesek, mert az evangélium útja szenvedéssel jár. Nemcsak a Krisztus szenvedett, hanem a követőire is ez vár. Pál azonban soha nem a szenvedésekre, fájdalmakra figyelt, hanem az Úrra.

Pál Isten titkát viszi az emberek számára. Őt ismerteti meg velük, mert mindnyájuknak Krisztusra van szüksége. Isten Jézus Krisztusban ismerhető meg. Pál átéli, hogy először őt szólítja meg az Ige, majd rajta keresztül elindul szíveket hódító útjára. A reformáció, a változás mindig egy emberben kezdődik. Így volt ez Pál, majd Luther és a többi reformátor esetében is. Őket ragadta meg először a Krisztus, majd az ő odaszentelt életükön keresztül ragadott meg másokat is. Így válhatunk mi is a reformáció, a változás eszközeivé. Szánjuk oda az Úr szolgálatára önmagunkat.

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka?”

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!

Isten áldásával.

Megbékéltet a kereszt

T

ovábbra is a bölcsesség gyakorlati oldalát hangsúlyozza a prédikátor (Préd 10,12-20). Nemcsak meglétének áldásait emeli ki, hanem a bölcsesség hiányát is megmutatja. Elmondja, milyen is az élet a bölcsesség nélkül. Mi már a bölcsesség alatt érthetjük a Szentlélek jelenlétét. Mert meglátszik, amikor a Lélek vezet, vagy pedig a saját belátásunkra hagyatkozunk. A bölcsesség a mindennapi életben a helyes, Isten akarata szerinti döntésekre vezeti az Úr tanítványait.

Jaj-mondást is olvasunk ebben a könyvben. Jaj, ha a vezető gyermek, vagyis, ha nem válik felnőtté, hanem megmarad gyermeknek, vagyis mindig mások gyámsága alatt él. Pál apostol is rámutatott, hogy a hívő életnek növekednie kell. Nagy baj az, ha gyermekek maradunk. Aki hitre jut, annak az életében folyamatosnak kell lennie a növekedésnek, és el kell jutni az önálló döntésekhez vezető felnőttkorra. A növekedés alapja az Igével való élés. Aki rendszeresen táplálkozik, az növekszik is. És aki felnőtté válik, az már kemény eledelt is fogyaszt, vagyis maga is képes tanulmányozni a Szentírást, és általa meglátja az Isten akarata szerinti döntést.

Az Igével való élés kimunkálja bennünk Isten országa rendjét. Mert ott rend van, és ha hozzá tartjuk magunkat, az életünk is rendben fog zajlani. A bölcsesség által irányított és fegyelmezett ember kézben tartja szükségleteit, ő uralkodik felettük, és nem válik rabjukká. A felnőtté vált hívő tud jól élni Isten ajándékaival, és így azok áldássá, életerővé válnak a számára. Aki bölcsesség nélkül nyúl az ételhez, az italhoz, könnyen rabbá válhat.

A bölcsesség jelenléte vagy hiánya kitűnik abban is, ahogyan dolgainkhoz viszonyulunk. A bölcsesség munkára serkent, és rámutat arra, hogy ami elromlik, azt ki kell javítani. A mai ember már nem szeret javítani, inkább lecseréli a rosszat egy újra, ez azonban nem mindig jó eljárás. Ráadásul lelkileg tompává tesz, mert megszokjuk, hogy nem kell csinálni semmit. A bölcsesség kimunkálja felelősségtudatunkat. Rámutat, hogy az életünkért, dolgainkért mi magunk vagyunk a felelősek. Életünk alakulása, annak milyensége rajtunk múlik. Nem lehet mindent mástól elvárni, nem lehet mindenért csak másokat okolni. Isten Szentlelke által meglátjuk saját felelősségünket, és vállaljuk is azt. Ezt mondja az Ige bűnbánatnak. Jónás is meglátta a hajó fedélzetén, és meg is vallotta, hogy a vihar miatta van (Jón 1,12). Ez nagyon fontos, látnom kell, hogy én vagyok a felelős életem viharaiért. Aki ezt elismeri, az Úrtól bocsánatot kap és megnyílik előtte az új kezdés lehetősége is.

A prédikátor rámutat, hogy a gondolatban elmondott átok sem jó - se kimondva, se gondolatban ne átkozzunk. Az Újszövetség pedig már nem csupán tiltja az átkot, hanem egyenesen felszólít, hogy áldjuk azokat is, akik minket átkoznak (Mt 5,44; Rm 12,14). Isten gyermeke szívében és megnyilvánulásában nincs helye az átoknak, csak az áldásnak. Mert az átok rombol, az áldás pedig épít és megújít. Átok helyett szabad imádkozni a másikért. Mert az igazi megoldást az jelenti, ha az a másik ember is a szívében megváltozik, Jézus tanítványa lesz.

Pál sodró erejű himnuszt énekel, amely az Úr Jézusról szól (Kol 1,15-20). Csodálatos, hogy fogságban, bilincsek közt is Jézust látja. Nem nyafog, nem panaszkodik, nem sorolja sérelmeit, és nem foglalkozik sebeivel sem. Számára Jézus a minden. Bárcsak így lenne tele a mi szívünk is az Úrral, hogy bárhol legyünk, bárhogyan érezzük magunkat, Ő árad belőlünk. Mert Pálból Krisztus árad, krisztusi levegő árad, ezért jó körülötte lenni. Az áporodott levegő Pál szavai által eltávozik, és friss, krisztusi illat terjed szét helyette.

Az apostol Jézust szemlélve Istent látja. Felismeri, hogy Jézus Isten képe. Ha az Atyát szeretnénk látni, figyeljük Jézust, mert Isten olyan, mint a Fiú. A Teremtő Isten Őbenne hajolt le hozzánk, bűnös emberekhez. Jézus Isten bűnösök iránt megnyilvánuló szeretete. Benne és Általa érkezik a kegyelem életünkbe. Érte van bűneinkre bocsánat. Ezért dicsérjük Istent. Legyen tele a szívünk hálával, hogy van még kegyelem.

Pál is felismerte és megvallotta, hogy minden Benne teremtetett, Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. Vagyis a mi életünk is akkor áll meg, akkor maradunk meg a keskeny úton, és így a szabadulásban, ha mindvégig Benne maradunk. Nélküle nincs stabilitás, nincs kitartás, nélküle nincs megmaradás.

Az egyház is csak addig marad meg, amíg Benne marad. Az intézmény megmarad, de az élet eltűnik, ha nem maradunk Benne. Az Egyház akkor tölti be küldetését, ha Krisztus a feje. Vagyis engedi, hogy az Úr irányítsa, és engedelmeskedik is Neki. Az egyház és minden hívő ember feladata rámutatni, hogy csak Krisztusban van megbékélés. Isten Általa békéltet meg önmagával. Nem vezet az Istennel való megbékéléshez más út, csak egyedül Jézus. Nincs más hely a megbékélésre, csak a kereszt. Nincs más vegyszer a bűn eltávolításra, csak a kereszten kiontott vér.  Ez igaz egymás felé is, csak Jézusban tudunk megbékülni a másik emberrel, csak Általa rendeződnek problémáink. Csak a kereszt alatt találhatunk egymásra is. 

Áll a Krisztus szent keresztje

1. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Isten áldásával.

Hála és öröm

A

 prédikátor az életet, az embereket figyelve meglátta, hogy nagy áldás a szelídség (Préd 10,1-11). Nem mindegy, hogyan reagálunk váratlan helyzetekben, vagy miként hordozzuk el az igazságtalanságot, a bántást. Felismerte Salamon, hogy lehet csendesen, szelíden is reagálni, bár tudjuk, hogy nem ez az alaptermészetünk. Hajlamosak vagyunk a sérelmekre indulatosan, visszafizetéssel válaszolni. Nem véletlenül hív magához az Úr Jézus ezekkel a szavakkal: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29). Erre a lelkületre Jézus követésében tehetünk szert, Őt követve, Tőle tanulva alakulhat át a reakciónk. Valahogyan nem szoktunk figyelni a Jézustól való tanulásra. Úgy gondoljuk, a megtéréssel minden megváltozott. Azonban az Úr azért kéri, hogy Tőle tanuljuk meg a szelídséget és alázatot, mert ez egy életen át tartó formálódás. Nem minden változik meg azonnal az életünkben, van, ami hosszú folyamat, és rendszeres, tudatos tanulást, Jézusra hangolódást igényel.  Így van ez az indulatainkkal is, van, ami hamarabb átalakul, és van, amivel oda kell menni állandóan az Úrhoz, és kérni, hogy tanítson, formáljon. Hozzá megyünk-e, vagy azonnal engedünk a testnek és a vérnek, a régi természetnek? Urunk pont azt akarja, hogy ne ezekre hallgassunk, hanem menjünk Hozzá, és helyezzük kezébe indulatainkat is. A szelídség lecsöndesít, ez a mi szerepünk, lecsendesíteni egymást, a másik testvért. Meg tudunk-e felelni ennek a feladatnak? Bizony, könnyebb szítani a tüzet, mint lecsendesíteni a másikat. Az Úr is csendesítette, helyreigazította tanítványait, amikor azon vitatkoztak, ki a nagyobb? Krisztus lénye alázatra, önmagunk szolgálatra nevelésére indít.

Mindennek következménye van, ezért jó mindig az Úr előtti csöndben végiggondolni reakciónkat és tetteinket. Jó előre látni, mi következik abból, amit tenni szándékozunk. A szentíró hangsúlyozza a felkészülést a munkára, a szolgálatra. Nem lehet a munkának sem életlen szerszámmal nekifogni, mert sok fölösleges energiát fogunk elhasználni.  A veszélyes dolgokkal való foglalkozásnál pedig vigyázni kell, mert baleset történhet. Ugyanígy az életre és a szolgálatra is fel kell készülni. Azért történik sok probléma, mert előre nem készülünk arra az eshetőségre, hogy lesznek problémák. Ezért nem tudjuk, hogyan is oldjuk meg azokat. Emlékszem, hogy amikor a nagyapám kaszálni indult, mindig vitt magával kaszakövet, és amikor élét vesztette a szerszám, megfente. Így azután tovább tudott dolgozni. Számunkra Isten Igéje az az eszköz, amivel felkészíthetjük szívünket, életünket a mindennapokra. Ha valami nem megy, meg kell állni és az Igébe tekintve megkeresni a választ. Hálásak lehetünk, hogy Isten megadta számunkra a Vele való kapcsolat lehetőségét. Az elcsendesedés, az imádság által forró vonalat építhetünk ki Vele. Elmondhatjuk, ha elakadtunk, és a Szentírásban megtalálhatjuk a választ. A felkészülésben nagy segítséget jelenthet az előttünk járó tanítványok bizonyságtétele. A probléma, amivel küzdünk, nem csupán minket érint. Az előttünk járó testvéreknek is sok mindennel szembe kellett nézni, így a velük való beszélgetés segítséget nyújthat saját problémáink helyes megoldásában.

Visszatérő motívum a bölcsesség és a beszéd összekapcsolása. A beszédünk, szóbeli megnyilvánulásunk mutatja meg, mennyire vagyunk bölcsek, mennyire járt át minket az Ige. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34). Töltsük fel szívünket Isten Igéjével, akkor bölcs gondolatok hagyják el a szánkat, jó tervek születnek.

Pál apostol még nem járt Kolosséban, Epafrász mondta el mindazt, ami ott történt (Kol 1,9-14). Ő számolt be a gyülekezet életéről. Ha figyeljük, akkor nem is annyira tettekről volt szó, hanem a szívükben, a lényükben bekövetkező változásról. Igaz, ez a magatartásukban és tetteikben is megnyilvánult, hiszen mindazt, amit az Úrtól kaptak, továbbadták. Az evangéliumról bizonyságot tettek mind szavakkal, mind megváltozott életükkel. Jó, ha rólunk is ilyeneket hallanak. Jó, ha azt látják, hogy az evangélium gyümölcsöt terem a mindennapjainkban.

Azonban nem lehet megelégedni, egyrészt azért, mert mindez az Úr munkája és ajándéka, másrészt azért, mert tovább kell növekedni. Nem elég megszületni, felnőtté kell válni. Ez igaz a hívő életre is. Ez nem megy magától, ezért tenni kell. Pál azért imádkozik, hogy beteljesedjenek Isten akaratának a megismerésével. Ezért kell fáradozni is, megismerni Isten akaratát imádságos tusakodással és várakozással jár. Nem mindig értjük meg azonnal, mi is Isten akarata, de kitartó igeolvasással és csöndességgel meg fogjuk ismerni, mit is akar az Úr.

Az apostol rámutat, hogy nem elég megismerni az Úr akaratát, hanem azt cselekedni is kell. Fontos, hogy a megismert igazság szerint járjunk, vagyis alakítsuk mindennapjainkat. A keskeny úton járni nem könnyű, ezért az Úrtól való erőre és kitartásra van szükség. Ő erősít meg, hogy ne adjuk fel. Sőt, az Úr azt akarja, hogy örömmel járjuk utunkat. Ő nem savanyú keresztyéneket akar, vagyis a hívő élet, Isten akaratának cselekvése ne kényszer legyen. Hanem abból a felismerésből táplálkozzon, hogy ez az igazi, a helyes út, és örömmel járok rajta, mert ez életre visz.

Az öröm akkor marad meg szívünkben, ha mindenkor meglátjuk azt, amiért hálát lehet adni. Az öröm forrása a hála. Lássuk meg tudatosan, mi az, amiért hálát adhatunk. Mindig hálára késztet az Úr megmentő kegyelme, amellyel kiemelt a sötétségből. Hálás lehetek azért, hogy én már világosságban járhatok és Isten Fia országának polgára lehetek. Ez nem magától értetődő, ez nem jár nekem, ez kegyelem. Ha pedig a Fiú országának vagyok a polgára, nincs okom félelemre, aggodalomra, panaszra, csak örömre.

Hála a bűnbocsánatért, mert nagy dolog, hogy van bocsánat. De mivel azt is tudjuk, hogy ez Jézus életébe került, mindig hálával tartozunk.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.

Új lemez

V

annak olyan dolgok az életben, amik sokakat megtévesztenek (Préd 8,9-9,23). Ezek közé tartozik, amikor azt látjuk, hogy a hit nélkül élő vagy gonosz ember minden baj és következmény nélkül éli le az életét. Vannak, akiket ez arra a meglátásra ösztönöz, hogy jobb Isten nélkül élni, jobb dolga van a bűnben járónak. Azonban a prédikátor túllát ezeken és felismeri, majd őszintén megvallja, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk. Annak a jó, aki ismeri és féli az Urat. Ez nem azt jelenti, hogy ebben a világban minden álmaink szerint alakul, vagy elkerülnek a bajok, hanem azt, hogy Isten országába tart az életünk. Aki hisz Krisztusban, örök élete van, és nem megy ítéletre, mert az Úr Jézus magára vette azt. Ez lényeges, de ehhez már szükségünk van az Újszövetség ismeretére, abból értesülünk Isten drága kegyelméről, ami által reménységet és örök jövőképet kapunk. Isten nélkül a világról is torz kép alakul ki bennünk. Azonban nagy kegyelem, hogy még mindig van lehetőség megismerni az Urat és mindazt, amit értünk tett. Jó, hogy Krisztusban felragyog előttünk irgalma és szeretete. Rajtunk múlik, hogy szánunk-e időt Istenre? Igen, ezt a döntést nekünk kell meghozni. Ne feledjük el azonban, hogy életünk célja ez, pont azért élünk, hogy megismerjük Teremtőnket és kapcsolatba kerüljünk Vele. Ha ez megtörténik, minden a helyére kerül.

A prédikátor meglátta, nem mindegy, mire szánja az életét, mire adja oda a szívét. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4,23), írja szintén ő. Nemcsak írja, hanem ehhez is tartja magát. Mert minden felismerés akkor hasznos, ha komolyan vesszük. Jó, ha mi is odafigyelünk erre, és szívünket az Úr akaratának megismerésére szánjuk. Jó, ha addig nem lépünk tovább, amíg meg nem értjük Isten szándékát. Jó azt is megtanulni, hogy erre időt kell szánni. Isten soha nem siet, nem szabja magát rohanó világunkhoz, hanem mindent a maga idejében, a rendelt időben tesz.

Jó, ha mi is tisztán látunk, és nem csapjuk be magunkat, nem figyelünk idegen hangokra. Isten gyermekét is érheti sok minden földi élete során. Jó szembenézni ezzel, mert akkor nem fogunk elcsüggedni. Az Igéből is azt látjuk, még a tanítványokat, az első keresztyéneket sem kerülte el a szenvedés, a tragédia. Pünkösd után nem sokkal mártírhalált szenvedett István diakónus, majd kivégezték Jakabot is. A többi tanítvány is sokat szenvedett Jézusért. Pált pedig betegség gyötörte a különféle szenvedések mellett. Azonban az a vigasztalásunk, hogy mindezekben nem kell egyedül megállnunk, mert velünk van az Úr. A szenvedésekben, a földi nyomorúságokban Jézusra tekintő hittel mehetünk végig.

A Jelenések könyve hívogatással zárul (Jel 22,17-21). Egyrészt a menyasszony válaszol a vőlegény ígéretére: hamar eljövök, másrészt pedig a gyülekezet is hívogat másokat az élet vizéhez. Mi így válaszolunk-e az Úrnak? Ezt mondjuk-e Neki: jöjj? Vágyunk-e Vele találkozni, és vágyunk-e arra, hogy jöjjön most? Kész vagyok-e mindent elengedni és Elé menni? Esetleg még inkább ehhez a világhoz ragaszkodom?

Az élet vize ingyen elérhető, nem azért, mert értéktelen, hanem azért, mert az Úr kifizette az árat. Így azután csak arra van szükség, hogy szomjas szívem Hozzá vigyem. Az Ige elégíti meg az életemet, semmi más. Rajtam múlik, akarom-e az élet vizét venni. Én döntöm el, mit veszek, mert a világ is annyi mindent kínál. Válaszd az életet, az élet vizét, hogy megújulj, hogy reménységgel töltődj fel!

Ne késlekedjünk a jó választásával, mert nem tudjuk, mennyi időnk van. Az Úr azt ígéri, hamar eljön. Vegyük komolyan, ha azt mondja: hamar, akkor úgy is van. Ne késlekedjünk, hanem fogadjuk el az Úr kínálatát.

Bizony, elszalad az idő, elmúlik a lehetőség, ezt jelzi az is, hogy már egy másik iratot olvasunk az Újszövetségből. A Jelenések könyve huszonkét fejezete elsuhant, de remélem, az üzenete, az áldása, mozgósító ereje, vigasztalása azért megmaradt a szívünkben. Mától kezdve a Kolossébeliekhez írt páli levelet olvassuk (Kol 1,1-8).  Az első, mi megragadott, hogy Pál elmondja, ő Isten akaratából Jézus Krisztus apostola. Isten akarta, hogy az legyen, de ő nem. Ő tiltakozott, rugódozott, de az Úr legyőzte. Bizony, így van, mi is rugódoztunk, vagy még most is azt tesszük, mert nem akarunk tanítványok lenni. A rosszra milyen könnyen hajlunk. A sátánnak sokkal kevesebb energiát kell mozgósítania azért, hogy azt tegyük, amit mond.

Isten jót akar nekünk, mégis milyen nehezen szánjuk rá magunkat, hogy Jézus után induljunk. Ma hozzuk meg ezt a döntést, és induljunk el az Urat követni. Ha ezt tesszük, jó irányba fogunk haladni, nem tévedünk el, és célba érkezünk.

Itt is az első a hála. Mondhatnám azt is, alighogy felébred, halát ad. Hálával kezdi napját Pál. Pedig nincs mindig oka hálásnak lenni, mégis az Úr iránti hálával van tele a szíve. Miért? Mert tudatosan megkeresi azt, amiért hálát lehet adni. Kesereghetne is, de nem teszi. Siránkozás helyett hálás. Lehetünk mi is hálásak. Lecserélhetjük az eddigi siránkozós, nyafogós lemezt új, hálaadós lemezre.

Ma vizsgáljuk meg, mi van a szívünkben? Mi terjed általunk, és mi jut el belőlünk másokhoz? A Krisztusba vetett hitünk, szeretetünk, a bennünk élő reménység? Milyen jó lenne, ha ezek áradnának ki az életünkből. Azt is vizsgáljuk meg, növekszik-e és terem-e gyümölcsöt életünkben az evangélium? Ne hagyjuk ezeket a kérdéseket válasz nélkül. Szánjunk időt a megválaszolásukra.

Siessetek, hamar lejár

1. Siessetek, hamar lejár,

Kegyelmem már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt.

2. Elmúlt a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát.

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt.

3. Ha elkésel, mi lesz veled,

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálra jut.

Ma még lehet…

Isten áldásával.

A szél

A

 szerző felismeri a bölcsesség jelentőségét, mégpedig az Istentől való bölcsesség fontos szerepét (Préd 8,1-8). Hiszen a bölcsesség nem azonos a tudással. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Tehát az igazi bölcsesség Isten ajándéka. Így azután nem vonatkoztatható el Isten megismerésétől. A bölcsesség Isten megismerésével arányosan növekszik bennünk. A bölcsesség gyakorlati jelentőségű. Megtanít Isten akarata szerint élni, képessé tesz felismerni a jót, és azt választani. Bizony, erre szükségünk van, hiszen nem tudjuk igazán, hogyan is kell élni. Isten bölcsessége megmutatja számunkra az Úr Jézus életét, mintaként rajzolja elénk. A bölcsesség a Szentlélek által Jézusra mutat, és azt mondja: az Ő nyomdokait kövessétek. Mert Jézus élete követésre méltó, mert az Ő nyomai életre vezetnek. Aki Őt követi, nem téved el. Gondoljuk végig a mai napon: mindig Őt követem? Állandóan az Ő lábnyomába lépek? Mert bizony Jézus általában nem arra megy, amerre én szeretnék. Általában arra megy, amerre nekem egyáltalán nem lenne kedvem menni, és ami magamtól eszembe sem jutna. Mert az Úr akarata legtöbb esetben ellenkezik az én akaratommal.

A bölcs felismeri az alkalmas időt, írja Salamon. Az idő kérdése mindmáig probléma a számunkra. Valóban bölcsességre van szükség ahhoz, hogy jól éljünk vele, jól használjuk ki. Mert az idő múlik, egyre gyorsabban száguldozik, és ami elmúlt, az már nem jön vissza. Ráadásul megállítani sem lehet, ezért nagyon lényeges, hogy időnket mi tartsuk a kezünkben, és ne az tartson kézben minket. Másrészt az is lényeges, hogy időnket az Úrtól kérjük el, hiszen életünk ideje az Ő kezében van, vagyis az Ő ajándéka. Így azután akkor élünk jól a személyes, a számunkra kimért idővel, ha azt az Úr kezéből vesszük el.

Jó elgondolkodni azon is az Ige mellett, mire kaptam az időt? Igen, mire kaptam az időt: arra, hogy csak a magam kedvtelésére éljek vele? Hogy valahogyan elverjem az időt?  A bölcsesség rámutat, hogy mindig vannak alkalmas idők, ami azt jelenti, olyan lehetőségek, amelyeket csak akkor tehetünk meg. Ráadásul abban a pillanatban nem is tudjuk, hogy ez a lehetőség nem fog megismétlődni. Ezért szükséges mindig felfelé nézni és meglátni az alkalmas időt. Mire alkalmas? Elsősorban a bizonyságtételre. Urunk mindig készít alkalmat arra, hogy másoknak az Ő kegyelméről bizonyságot tegyünk. Felismerjük-e ezeket a lehetőségeket, és élünk-e velük? Fülöpnek egy nagy városi evangelizáció közben mondta az Úr, hogy menjen el a Gázába vezető útra. Nem tudta előre, hogy miért, de Fülöp engedelmeskedett, és ennek következtében találkozott a szerecsen főemberrel. A vele folytatott beszélgetés által az az ember megismeri az Úr Jézust és megkeresztelkedik. Majd örömmel megy tovább az útján, és most már ő viszi tovább az evangéliumot, mégpedig Afrikába. Fülöp meglátta az alkalmas időt, és ki is használta, mégpedig arra, amire kapta. Mi is használjuk jól fel az Ige hirdetésére és az egymással való kapcsolat építésére. A legfontosabb az életben a kapcsolat, a személyes kapcsolat, a beszélgetés, az egymással eltöltött idő. Mindig a mostani idő az alkalmas idő, hiszen nem tudjuk, lesz-e még lehetőségünk leülni a másik mellé és beszélgetni vele.

Beszél a szélről is a prédikátor, és ezt olvasva Urunk szavai jutnak eszünkbe: „A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született” (Jn 3,8). És Ő a Szentlélekről beszél, Aki által újonnan születhetünk, és erre szükségünk is van. A szél fúj, kényszeríteni nem lehet, merre menjen, de alázattal kérhetjük és várhatjuk. Kérhetjük bűnbánattal, hogy jöjjön az életünkbe, formáljon új emberré. És ha ez megtörténik, várhatjuk a szelet kifeszített vitorlákkal. A hívő ember, az egyház feladata ez: kifeszített vitorlákkal várja a szelet, és engedje, hogy a szél vigye őt oda, ahová akarja. Ne mi akarjuk befogni a szelet, hanem hagyjuk, hogy a szél kapjon bele életünk vitorlájába.

A halál fölött sincs hatalmunk. Bármennyire igyekszik is a mai ember uralmát a halál fölé is kiterjeszteni, ez nem lehetséges. Az Istentől való bölcsesség tudja, a halál egyszer megérkezik, ezért készül rá. Készülni azt jelenti, Jézussal várom, Benne van elrejtve az életem.

Az angyal az utolsó szavakat mondja el János számára, de amikor mindent leír, nem kell lezárnia a könyvet. Nem kerül rá pecsét, nyitva marad. Nyitva, hogy olvasható legyen, nyitva, hogy cselekedhető legyen. Benne van a sürgetés is, gyorsan vegyétek komolyan, mert az idő közel van. A leírtak hamar végbemennek, most vegyétek komolyan, amit az Úr mond, mert később már nem lesz lehetőség a változtatásra. Megtérni, új életet kezdeni most lehet. Most kell komolyan venni az Úr szavát, mert nem tudjuk, holnap lesz-e még rá mód.

Az Úr eljön, jutalmat hoz magával hűséges szolgái számára. Én vajon kapok-e jutalmat? Mennyire szeretjük, ha elismerik munkánkat, ha megjutalmaznak, különösen, ha az pénzzel jár. Az Úr is készít jutalmat övéi számára. Vágyol-e arra, hogy Ő jutalmazzon meg, vagy a világ jutalmára áhítozol, néhány euróra?  Aki a világtól kap jutalmat, az nem biztos, hogy az Úrtól is fog kapni. De én Tőle szeretnék jutalmat. Ó, Uram, tégy hűségessé, engedelmessé.

Az időt, a lehetőséget arra kapjuk, hogy megmossuk ruhánkat. Az Úr elé nem lehet szennyes ruhában állni, de most még megtisztulhatunk. Ő vette magára szennyes ruhánkat, és ezáltal megtisztított és megbékéltetett az Atyával. Csak tiszta ruhában lesz jogunk az élet fájához. Tiszta-e már a ruhánk? Kimostuk-e már, vagy még mindig a régi öltözetünkben vagyunk?

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.

Szüntelen imádkozzunk!

A

 prédikátor szorgalmasan keresi az élet kérdéseire a választ, nem fogad el mindet úgy, ahogy másoktól hallja, hanem maga jár utánuk (Préd 7,15-29). Jó, ha mi is utána tudunk járni a dolgoknak, az élet eredetének, és az Istennel kapcsolatos kérdéseknek is. Magunknak kell megvizsgálni a Szentírást, keresni és kutatni, és akkor megismerjük az Urat. Átéljük, hogy személyesen megszólít bennünket. A prédikátor sok mindent látott életében, tehát tapasztalt ember, mert nemcsak néz, hanem lát is. Meglátja az emberek dolgait, de felismeri Isten munkáját is a világban. Jó, ha van látásunk az Úr dolgaira, ha meglátjuk kezének nyomait körülöttünk.

Őszintén vizsgálja az embert a király, felismeri, hogy nincs senki, aki Isten mércéjének megfelelne. Nincs egy igaz ember sem a földön. És ebben benne van maga a prédikátor is. Ő sem igaz ember, ő sem a jót cselekszi. Nagy dolog, ha ilyen őszintén látjuk magunkat, és nemcsak másokra vonatkoztatjuk a Szentírás megállapításait, hanem magunkat is belelátjuk. Könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy úgy gondoljuk, ez ránk nem vonatkozik. Mindenki vétkezik, csak én nem. Pál apostol is így látta az ember életét, és felismerte, hogy olyan mély ez az állapot, hogy egyedül csak az Úr Jézus tud rajta változtatni.  Pál kimondta: az ember egyedül hit által igazul meg. Nincs más megoldás, mint a Krisztusba vetett élő hit.  Számomra is Ő a megoldás, az én életemet is Ő hozhatja rendbe.

Az élet tapasztalatait megszűrve máig hasznos tanácsokat is ad. Ne figyelj minden beszédre, javasolja. Bizony, jó tanács ez, mert nem kell mindent meghallani. Sok probléma származik abból, hogy mindent hallani és tudni akarunk. Van, ami nem tartozik ránk, és jobb, ha nem is tudunk róla. Az a fontos, hogy azt meghalljuk, amikor az Úr szólít. Úgy, amint a gyermek Sámuel hallotta, hogy hívják, és amikor megtudta, ki keresi, így szólt: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,9)!  És amikor megértjük a nekünk szóló üzenetet, menjünk és cselekedjük is. Mert a megértett és megcselekedett Igét követi a másik Ige, a másik üzenet.

A prédikátor is felismerte, hogy Isten jónak teremtette az embert. Tehát nem a teremtéssel, Istennel van a baj, hanem az emberrel. Az emberrel, aki nem akarja Teremtőjére bízni magát, hanem inkább idegen hangokra figyel. A baj velünk van, nem vesszük komolyan az Igét, hanem elhisszük, amit a kísértő mond. Úgy gondoljuk, mi megtaláljuk magunk is a helyes megoldást. Úgy véljük, Isten nélkül is mindent elérhetünk, még az örök életet is. Azonban a Szentírás arról tesz bizonyságot, ha így gondolkodunk, tévúton járunk. Csak az Úr Jézus által elkészített keskeny út vezet az életre. Minden más út a pusztulás, a halál felé kanyarodik. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36). Ez világos beszéd: aki hisz a Fiúban - nincs más lehetőség az örök életre. Nem a tudomány fejlődése nyitja meg az örök élet kapuját a számunkra, hanem Jézus. Ő az a szoros kapu, akin át életre juthatunk. Aki hisz Benne, az előtt megnyílik az örökkévalóság, mert ez Isten ajándéka. Az örök élet Isten kegyelmi ajándéka Jézus Krisztus által a számunkra. Mivel ajándék, el kell fogadni.

A kételkedés hamar felbukkan a szívünkben (Jel 22,6-9). Különösen, ha a világban még nem látjuk mindazt, amiről a Bibliában olvasunk. Ezért is erősíti meg a látottakat az angyal - tudta, hogy a hívők szívében az üldözések, a szenvedések gyarapodásával felütheti fejét a kételkedés. Ezért nyomatékosítja a számukra, hogy mindaz, amit János látott, valóság. Mindez megbízható, erre rá lehet építeni az életet. Sőt, a nehéz időszakokban erőforrássá és reménységgé válik. Megláthatjuk, hogy az Úré a végső győzelem. A gonosz bárhogy is terjeszkedik, nem győzhet az Úr fölött. Azonban mi gyakran másképp látjuk, de ez a könyv kijelenti számunkra a valóságot, és így átsegít a holtponton és kitartásra ösztönöz.

Mindaz, amit az angyal Jánosnak bemutatott, meg fog történni. Mégpedig hamarosan megtörténik. Ezért ébredjünk fel, hogy ne érjen váratlanul minket, amikor beindulnak az események. Ne engedjük, hogy ez a világ magához láncolja szívünket és gondolatainkat. Figyeljünk mindenkor felfelé. Bizony, szükséges Pál tanácsát komolyan venni, amikor azt írja: „Szüntelen imádkozzatok” (1Thessz 5,17)!

A Jánost kalauzoló angyal másképp lát mindent, mint mi, ezért jó komolyan venni szavát. Azt üzeni: „boldog, aki megtartja e könyv prófétai beszédeit” (7). Mennyire mást ért boldogság alatt, mint a mai ember. Boldog az, aki komolyan veszi Isten szavát, és ahhoz szabja az életét, vagyis cselekszi, amit az Úr mond a számára. Megtartja Isten beszédeit akkor is, amikor sokan nem veszik komolyan. Merjük-e vállalni ma világunkban a Szentírást, mint egyedüli zsinórmértékét az életnek?

János ismét kísértésbe esik, az angyal lényéből sugárzó erő térdre kényszeríti. Az angyal azonban nem fogadja el az imádatot. Tudja, hogy ez egyedül Istennek jár. Hányszor belopakodik a szívünkbe a dicsőség utáni vágy, de az nem minket illet, ezért utasítsuk el. A követ azt is hangsúlyozza, vigyázzunk, hogy ne is imádjunk embert. Se ne fogadjuk el a dicsőítést, se ne dicsőítsünk embereket, mert minden dicsőség Istent illeti. Boruljunk le az Úr lábai elé, és mondjuk mi is: Egyedül Istené a dicsőség!

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

A jó hír

 A prédikátor könyvét olvasva továbbra se feledjük el, hogy az Újszövetségen keresztül értelmezzük (Préd 7,1-17). De igaz ez az egész életre is - csak akkor látjuk meg igazi értelmét és célját, ha az Úr Jézuson keresztül szemléljük, ha kérdéseinkre Tőle várjuk a választ. Ha Isten nélkül fürkésszük az élet dolgait, kiábrándulunk és megkeseredünk, amint a szerző is elég keserű tapasztalatot szűrt le.  Minden az Úrban nyeri el értelmét, hiszen a világ is az Ő alkotása, az élet ajándék, amit ebben az összefüggésben kell hálás szívvel és alázattal megragadni. De mit kezdünk az élet nevű ajándékkal? Odavisszük-e az Ajándékozónak? Kérjük-e tanácsát, hiszen Ő ért hozzá a legjobban? Sajnos legtöbbször magunk akarunk vele boldogulni, nem állunk meg, hogy keressük Istent. Nincs időnk, sem Őreá, sem egymásra. Azonban az időt nekünk kell kézbe venni. Nekünk kell eldönteni, mi az igazán fontos, és arra időt és energiát szánni. Ma a sürgős dolgok kerültek a fontosak elé, pedig ez így nem jó, mert nincs fontosabb az Isten-kérdésnél, és  annál, mi vár ránk a halál után. De ezekre a kérdésekre most kell megtalálni a feleletet.

A jó hír mindennél jobb, de mi már ismerjük az igazi jó hírt, amit angyalok jelentettek be, Betlehem pusztájában. Ennél semmilyen hír nem jobb, ez az egyedüli, ami minden ember számára reménysugarat küld. Mert ez az evangélium Jézusról szól, elmondja, hogy Ő az Üdvözítő, a Megmentő, aki nekünk született. Ő személyesen értem jött a világba. Megrendítő, hogy az Úrnak ennyire fontos vagyok. Mindent félre tett és otthagyott, csakhogy vele találkozhassam. Utánam jött az életem mélységeibe, nem nézte szennyes ruhámat, hanem inkább elkérte azt, és Magára vette. Így lehet nekem új ruhám, új életem. Hiszen azért jött, hogy élettel ajándékozzon meg.

Bűnbánattal kell bocsánatot kérni tőle, mert bizony gyakran más hírek, a világ hírei, a pletykái fontosabbakká válnak. Kérjük, hogy Szentlelke által tisztítson meg, és könyörüljön, hogy soha semmi ne legyen számunkra fontosabb vagy sürgősebb az Igénél, hiszen abból fakad az élet, és az táplálja is az új életet.

Ha Isten nélkül járjuk a világot, minden reménytelenné válik. Sok kiábrándult és megkeseredett embert is látunk. Ha Jézus Krisztust megismerjük, felfedezzük, hogy bár járhatunk az élet árnyékos oldalán, megtapasztalhatjuk a nemszeretem napokat is, azonban tele lehet a szívünk örömmel. Krisztusban mégis öröm részesei lehetünk, mert bár fájhat minden tagunk, élhetünk egyik napról a másikra, az örömünk megmarad, mert Krisztusból fakad. Pál apostol a börtönből is arra buzdította a keresztyéneket, hogy örüljenek az Úrban, sőt, mindenkor örüljenek, szüntelen imádkozzanak. De vajon eleget teszünk-e ennek a felszólításnak, vagy mi is hangulatemberek vagyunk? Ha van okunk rá, örülünk, ha nincs, nem örülünk, sőt, mindenkivel láttatjuk, milyen nagy fájdalmaink vannak. Azonban az Ige rámutat, lehet mégis örülni. A körülmények ellenére is lehetünk megelégedettek és boldogok.

A születés csodálatos dolog, egy lehetőség, amelyet ha megragadunk, a halál napja is lehet örömteli. Mert maga a halál nem jó, de általa mennyei otthonunk felé tarthatunk. Pál apostol szíve tele volt ez otthon utáni vágyakozással, vágyott elköltözni és Krisztussal lenni. Igen, ő így látta a meghalást, hogy az azt jelenti, végre Megváltójával lehet. Jó, ha mi is így látjuk, mert akkor nem fogunk elcsüggedni, ha fogy erőnk, elhagynak képességeink, hanem várjuk a nagy találkozást, azzal az Üdvözítővel, Akit szeretünk és Akit már most szolgálunk és várunk.

Azt is tudjuk, hogy Isten kegyelméből lehet a befejezés jobb, mint a kezdet. Ha valaki elrontotta az életét, Krisztusban újrakezdheti, és ez már jobb lesz, mint amit Nélküle élt. A kereszten megfeszített egyik lator is azt élte át, amikor segítségül hívta Jézust, hogy a befejezés jobb, mert Jézussal fejezte be földi életét, amely egyúttal egy új, örök életnek a kezdete is lett. Ilyen csodálatos lehetőséget kínál számunkra Urunk, ragadjuk meg hittel.

Minél jobban feltárul a Jelenések könyve előttünk, annál több hála lehet a szívünkben, és feltöltődhetünk örömmel (Jel 22,1-5). Mert csodálatos dolgokat lát János, az élet vizének folyója hömpölyög előtte. Nagyszerű látni, hogy ez a folyó áthat mindent, életté tesz mindent. Már most megmerülhetünk hit által benne, és akkor megtisztul az életünk. A Jordán, amelyben Naamán megfürdött, ennek a folyónak az előképe: ha az az egyszerű folyó úgy képviselte Isten hatalmát, mennyivel inkább az élet folyója. Jöjjünk hittel az Igéhez, mert benne találunk e folyóra. Hozzuk ide minden testi és lelki problémánkat, és engedjük, hogy az élet vize megtisztítson, meggyógyítson. Isten és a Bárány trónjából ered, mert Ő az élet, így onnan csakis élet áradhat. Az igazi élet, amely helyreállít, megújít. Csodálatos ezt látni, Isten trónjából csak élet fakad, ott nincs helye a pusztulásnak, betegségnek és halálnak. Ezek mind a bűnből származnak, de itt már mindent az élet hat át. Engedjük, hogy szívünket is áthassa ez az élet, és akkor minden, ami pusztító, ami rossz, el fog távozni belőle.

Az élet fája is ott található, amely minden hónapban terem, mert az élet mindig szaporodik, növekedik, ahol nem növekedik, ott már a halál van jelen. Az élet fája gyógyít is, minden nyavalyára gyógyírt jelent. Nem kell már embereknél keresni a gyógyulást, mert az Úr a mi orvosunk.

Milyen csodálatos is lesz ez az új világ, nem lesz sötétség, így soha nem kell félni. A sötéttel eltávozik a félelem is, mert ez a szabadság és az öröm országa lesz. Mert az Úr lesz a világosság, az igazi fényforrás, és azért is lesz öröm és béke örökké, mert az Atya és a Fiú uralkodik ott. Ez a boldog uralom már most elkezdődhet az életünkben. Hívjuk Őt segítségül, és bízzuk Rá életünket, átengedve szívünk trónját.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.

Nem kell több, Krisztus mindenre elég!

A

z életben sokféle emberrel és élethelyzettel találkozunk, a prédikátor is többféle életvezetést lát (Préd 6,1-12). Ezek közt nem mindegyiket tartja jónak. Most is olyan emberről beszél, akinek ugyan áldássá tette az életét az Úr, eredményes a munkája, de nem tud javaival jól élni. Miért? Mert az eredmények még többre sarkallják, nem elégszik meg, hanem mindig többet akar, azonban az idő telik, leperegnek a homokszemek, és egyszer csak befejeződik a földi vándorút. Amit felhalmozott, a másé lesz. Úgy járnak sokan, mint a bolond gazdag, akinek még azon az éjjelen elkérik a lelkét, amikor meg van elégedve magával.

A mai ember is egyre több minden után vágyakozik, általában sikerül is kielégíteni vágyait, újabb és újabb dolgokat akar megszerezni, rohan, szinte forma 1-es autóhoz hasonlóan száguld keresztül az életen, csak éppen nem él. Pedig azért kaptuk az életünket, hogy jól éljük meg. Örüljünk neki, adjunk hálát az Úrnak, és ne rohanjunk. Meg kell tanulni megállni, meglátni az igazi értékeket, mert azok mellett elmegyünk. Hiába állunk jól anyagilag, a békesség, szeretet, öröm, a belső harmónia hiányzik. Mindez az Úrban található meg. Rajtunk áll, hogy rohanunk együtt a tömeggel, vagy változtatunk, megállunk és az Úrral leszünk. Az élet legfontosabb eleme a kapcsolat. Kapcsolatra lettünk teremtve, először Istennel való élő, személyes kapcsolatra, majd az egymással valóra. De ápoljuk-e a kapcsolatot? Van-e időnk Istenre és egymásra? Nem elég megválaszolni ezeket a kérdéseket, hanem tennünk is kell a kapcsolatért. Helyezzük Urunkat az első helyre: minél több időt szentelünk Neki, annál több időnk lesz egymásra. A több egymásra fordított idő javítja a kapcsolatok minőségét.

A prédikátor felismeri, hogy Isten ajándéka az élet, azonban ez nem sorsszerűséget jelent, hanem lehetőséget. A mi kezünkben van az életünk, és megkapjuk az esélyt, hogy jól éljük meg. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, írja a szentíró, azonban ezt gyakran félreértjük vagy visszaélünk vele. Nem azt jelenti ez, hogy a tékozló fiúnak kötelező tékozlóvá lenni, hanem azt, hogy az Atya nyitva hagyta az ajtót (elrendelte), de a fiúnak kell visszafordulni, hazamenni, az ajtón belépni. Vagyis a fiún múlik, él-e a felkínált lehetőséggel, ismét fiú lesz-e belőle, vagy végleg elveszik. Tehát mindig az a kérdés, hogy azzá leszünk-e, akinek az Atya rendelte az életünket, akinek látni akar? Az a kérdés, hogy Simonból lesz-e Péter, a mennydörgés fiából pedig a szeretett tanítvány? Azért szól az Úr hívása minden nap, hogy az Ő követésében azzá váljunk, akivé formálni akar.

Mi már az Újszövetség által tájékozódhatunk, így tudjuk, hogy aki Krisztusban hisz, annak örök élete van. Az Élet következik Krisztussal a földi lét után. Boldog, aki felismeri, amit a tanítványok is felismertek: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad, és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68).

A mennyei Jeruzsálem szépségeit szemléli továbbra is János (Jel 21,22-27). Nem tud betelni vele, alig talál szavakat rá, hogy leírja. Mi is gyönyörködjünk benne. Szemléljük ma is Isten országát, és örüljünk gazdagságának. Mi jelent örömöt? Mi tölti be a szívünket? Mi van lényünk középpontjában egész nap? Mi is gyönyörködhetünk az Úrban, erre biztat a zsoltáros is: „Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit” (Zsolt 37,4).

Abban a városban sem templomra, sem világító testekre nem lesz szükség, mert Isten és a Bárány lesz minden mindenekben. Itt valóban igaz, hogy ha Isten jelen van, nincs szükség másra, mert Ő elég mindenre. Milyen jó lenne, ha már itt a földön valósággá válna mindez, és úgy élnénk, hogy az Úr elég nekünk. Örülünk akkor is, ha nincs semmink, csak Ő. Meg tudunk-e Vele elégedni? Boldogok lennénk-e, ha mindent, amit ez a világ ad, elveszítenénk, és csak Urunk maradna, ha csak egy Bibliával a kezünkben élnénk? Valljuk be, ma nagyon is az anyagi javaktól függünk, gyakran néhány fillér megléte vagy elvesztése befolyásolja hangulatunkat. Pál a börtönben is boldog volt, mert ott volt az Ő Ura. Ha emberek, a tanítványai nem is voltak mellette, átélte az Úr közelségét, és neki elég volt. Ez az igazi megelégedettség.

Legyen az Úr a mi világosságunk, legyen lámpás Igéje a mai napon is lábunk előtt. Vegyük komolyan az Igét, igazítsunk mindent Hozzá.

Nagy vigasztalás, hogy abba a városba már semmi tisztátalan nem megy be. Tehát semmi olyan, ami megnyomorítja az életet, ami szenvedést, bajt okozhat. Csak azok mehetnek be, akik az élet könyvébe vannak beírva. Csak azok, akik a Bárány vére által megtisztíttattak. Mert csak az Ő vére tisztít meg minden bűntől.

Gyönyörködjél az Úrban

Gyönyörködjél az Úrban.

Gyönyörködjél az Úrban.

Csillapodjál! Ne bosszankodjál!

Gyönyörködjél az Úrban!

Mit ér felindulásod, örülj,

hogy van Megváltód.

Hagyd rá magad!

Gonoszt megtagadd!

Gyönyörködjél az Úrban!

Isten áldásával

Új Jeruzsálem

R

ámutat a prédikátor annak fontosságára, hogy nem mindegy, kit vagy mit szeret az ember, mire irányulnak gondolatai, mi határozza meg életét (Préd 5,9-20). Meglátta, hogy sok embernek a szíve a pénzhez, a gazdagsághoz rögzül. A pénz azonban függővé tesz, átveszi az irányítást, és nem tud megelégíteni, sosem elég belőle. A szívünknek az Úrral való élő kapcsolatra van szüksége, amennyiben Ő tölt be, Rá irányulnak gondolataink és vágyaink, az életünk kiteljesedik. Ha az Úrhoz rögzülünk, ha Ő vonz, szabaddá válunk a szenvedélyektől, és minden a helyére kerül. Az Úr Jézus rámutat: a földi kincsek tönkremennek vagy elrabolják őket, máséi lesznek, mindig nyugtalankodunk miattuk. Vannak azonban mennyei, örökkévaló kincsek és értékek. Ezekért fáradozzunk, ezeket tegyük az első helyre (Mt 6,19-20).

Minden rossznak oka a pénz szerelme, írja Pál apostol (1Tim 6,10) - bizony, sok rossz származott már a pénzhez való helytelen viszonyból az emberekre.  Bizony, sok nyomorúság származik az egész világra a pénz imádásából, mert vannak, akik túl jól élnek, és vannak éhezők. Igazságtalan világban élünk, mert nem ismeri a világ az Igazságot. Krisztus az igazság, az Ő munkája nyomán lehetünk énközpontú emberekből Krisztusközpontúvá. Ha Ő a középpont, a pénzhez és az emberekhez való viszonyunk is megváltozik.

Fontos igazságot látott meg Salamon, olyat, ami minden emberre vonatkozik. „Ahogyan mezítelenül jött ki anyja méhéből, mezítelenül megy el, úgy, ahogy jött” (15). Ennek ellenére sokan úgy élnek, mintha ez rájuk nem vonatkozna. Pedig jó szembenézni azzal a valósággal, hogy mindent itt hagyunk, amiért fáradoztunk, amit gyűjtöttünk. Kedvenc vagy a mai korban nélkülözhetetlen eszközeink is itt maradnak.  Mindent itt hagyunk, mert a határon semmi nem mehet át. A szoros kapun csak az ember jut át, itt marad minden más. Nem mehetnek át bűneink, szenvedélyeink, csak az újjászületett ember. Ezért szükséges még most újonnan születnünk, ahogyan az Úr tanácsolja Nikodémusnak. Jó, ha minél hamarabb felkészülünk arra, hogy üres kézzel kell mennünk, és boldog az, aki úgy tud majd átmenni ebből a világból az Atya világába, hogy mindentől szabad. Azonban mégsem kell teljesen üres kézzel menni, hanem vihetjük életünk, szolgálatunk gyümölcseit. Nem az eredményeket, nem azt, amit itt elértünk. Nem számítanak a címek, a tudományos fokozatok, csak az életünk gyümölcse, a Lélek gyümölcse. Az Úr ezt fogja keresni. „A Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség,  szelídség, mértékletesség” (Gal 5,22-23).

A nagyszerű látomás folytatódik, kitárul a jövő lelki szemeink előtt, mert az Úr mindent újjá tesz (Jel 21,9-21).  Akinek az élete megújult az élet vize által, az részt vesz majd ebben az új teremtésben.

János az új Jeruzsálemet látja, ami tulajdonképpen Isten népét is szimbolizálja. A Gyülekezet a menyasszony, ő fog találkozni az Úrral.

Másrészt ezekben a versekben Isten világának, az új földnek a gazdagságát, ragyogását villantja fel az Úr. Ezáltal vonzóvá teszi számunkra a jövőt, a célt. Azt üzeni, ide tartotok. Arany utcák várnak rátok, és az Isten dicsőségének jelenléte. Nem is kell ennél több, Isten dicsősége mindennél többet ér a számunkra. Jó, ha már ebben a világban megtapasztaljuk, mint ahogy a tanítványok közül is hárman átélték a hegyen, Jézus isteni dicsőségét. Még nagyobb dolog, ha személyes életünk újjá tételében tapasztaljuk meg Jézus hatalmát.

Isten az Ő dicsőségét már itt a földi életben meg kívánja mutatni a számunkra, mégpedig munkássága által. Krisztusban legyőzte a bűnt, és ez a győzelem már most a miénk lehet. Isten dicsősége nyilvánul meg mindig, amikor Krisztus gyógyító, szabadító ereje valakinek az életében megjelenik. Ő ragyog fel, amikor megtisztul a szívünk, amikor új emberré leszünk. Képviseljük Urunk dicsőségét ebben a világban, merjük felvállalni hatalmát és üzenetét, amely az evangélium. Mert ma is erre van szükségünk, az evangéliumra.

Ne veszítsük el a napok szürkeségében sem szemünk elől ezt a csodálatos képet. Töltse be szívünket a mennyei Jeruzsálem ragyogása, erősítsen, amikor elgyengülünk, és segítsen tovább, amikor feladnánk, amikor kiábrándít ez a világ. Isten országának ragyogása, az új teremtés valósága vonzza ma is a szívünket. Legyen bennünk öröm, mert látjuk a célt. Haladjunk úgy, mint amikor szabadságra készülünk: tudjuk, pár hét vagy pár nap, és elmehetünk egy más vidékre, kipihenhetjük magunkat, örülhetünk a sok szép látnivalónak. Még egy kis idő, és megláthatjuk az új Jeruzsálemet, az arany utcákat. Nemcsak megláthatjuk, hanem ott élhetünk örökre, mert ez a szabadság örökké fog tartani. Áldott legyen érte Urunk.

FENN A MENNYBEN AZ ÚR

1.Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád,

aki Krisztussal járt, s benne hitt:

aranyból koronát,fehér égi ruhát,

s hárfa húrjait pengetheti.

Refr.:Igen ott minden kész,igen ott minden kész.

Minden győztesnek jár örök rész.

Boldog véghetetlen öröm vár odafenn,

Jézusért én is elnyerhetem.

2.Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

halljuk angyalok dícséretét,

Szemünk láthatja Krisztus szent ábrázatát,

aki vért ontott bűneinkért.

Refr.

3.Élet forrása kínálja élő vizét,

tiszta hűs vizét bőségesen.

Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,

Halál nem lesz ott, éjszaka sem.

Refr.

Isten áldásával.

Új teremtés

T

ovább olvassuk a prédikátor meglátásait és tanácsait, és amint eddig is tettük, Urunk lényén keresztül értelmezzük és alkalmazzuk ezeket az Igéket is (Préd 5,1-9). Lényeges, hogy alkalmazzuk is, mert azért szól az Úr, hogy azt komolyan vegyük és beépítsük az életünkbe. A legjobb receptek sem érnek semmit, ha nem próbáljuk ki őket. Így amit olvasunk, azt is vegyük komolyan és alkalmazzuk a saját életünkben. Azért rekedünk meg, mert az Úr tanácsai nem mindig válnak életté, valósággá.

Vigyázz a lépteidre, mikor Isten házába mész. Figyelmeztet, mert nem mindegy hogyan is állunk Urunk elé. Az Úr Jézus is rámutatott, hogy bűneink meglátásával, tehát bűnbánattal, és bűneink elrendezésével menjünk. Úgy, hogy előbb elrendezzük problémás dolgainkat. A legtöbb Jézust felkereső, amikor találkozott Vele, alázattal leborult előtte, így fejezte ki a különbséget, másrészt ezzel megvallotta, hogy Jézus Úr. Tehát mi is csak szívünket megalázván jöhetünk Hozzá, nincs más út, csak a bűnbánat, az alázat útja.

A következő a beszéd problémája, már a prédikátor is felismerte, hogy a szánkkal van a legtöbb baj. Azzal, vagyis a nyelvünkkel okozzuk a legtöbb sebet. Bizony halálos fegyver ez.  Az Újszövetség korára sem változott a helyzet, a nyelv továbbra is problémás területnek számított. Jakab apostol a levelében sokat foglalkozik vele, olvassuk el ezt a részt lassan, átgondoltan és kérjük, Urunkat segítsen megfékezni nyelvünket (Jak 3,1-12). Az Újszövetségben megoldást is találunk erre a problémára. Urunk azt mondja: „a szív teljességéből szól a száj” (Mt 12,34). Tehát a nyelvünk működése, hatása attól függ, hogy mivel van tele a szívünk. Ha Igével, a Biblia és Urunk ismeretével, akkor kevésbé lesz ártó a nyelvünk. Ez azt is jelenti, hogy az Ige olvasása, megtanulása, napközbeni ismételgetése átmossa a szívünket és gondolatainkat. Ha megtanuljuk, hogy a Biblia verseit forgassuk elménkben a nyelvünk is hozzá fog idomulni. Jakab pedig azt is hozzáfűzi, legyünk gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra. Meg kell tanulnunk meghallgatni a másikat.

Lényeges még, hogy inkább ne tegyünk fogadalmat. Bizony gyakran a fogadalmakkal, ígéretekkel kívánjuk bizonyítani tettre készségünket, szavahihetőségünket, de legtöbbször elmarad a cselekvés, mert nincs hozzá erőnk. Fogadalom helyett, kapaszkodjunk az Úrba és bízzunk abban, hogy Ővele, a kőfalon is képesek leszünk átugrani, a neve által még Góliátot is legyőzzük.

A Biblia legcsodálatosabb szakaszát olvashatjuk ma (Jel 21,1-8). Isten terve céljához ér, és most látjuk meg, amit eddig is tudtunk, hogy az Úr nem pusztít, Ő nem a rombolás, hanem az építés, a helyreállítás, a teremtés Istene. Az első ég és föld elmúlik, tehát ez amin most élünk, elmúlik, mert a bűn megrontotta, de Isten új eget és földet készít az övéi számára. Ez csodálatos, örömmel töltheti meg a szívünket, mert mindaz, ami most sok szenvedést és gyötrelmet okoz, elmúlik. Az Úr újjá tesz mindent, amit az ember elrontott, azt újjá teszi, és ezen az új földön nem lesz már jelen az életet megnyomorító dolgokból semmi. Ami a bűnből származik, az mind elmúlik. Betegség, halál, gyász, szenvedés ezek mind a bűneset, az engedetlenség következményei így elmúlnak. Az új földön már kiteljesedett bűntől, betegségtől, bajtól mentes életet élünk. Az új teremtésben válik életté az élet, lesz olyan, amilyennek Isten eredetileg is elgondolta.

Legyen hála a szívünkben mindezért, és lássuk meg, hogy az új teremtés felé halad az életünk. A földi lét nyomorúságai közepette soha ne veszítsük szem elöl a célt, ahová tartunk. A mindennapokban ez adjon erőt és reménységet. Örvendeztessen meg, hogy a földön látható rengeteg gonoszság, a belőle származó nyomorúság csak átmeneti jelenség, el fog múlni, mert Isten megítéli, és ezt követi majd az új teremtés, az új ég és föld. A  mi Urunk ajándékozó isten, új földet, új lakhelyet ajándékoz övéinek. Mert ez is kegyelem.

Azt olvassuk, Isten kijelenti ezek az Igék megbízhatók és igazak, és kimondja: megtörtént. Mert amit Isten mond, az megtörténik. Talán nem mindig látjuk szavai beteljesedését, de higgyük, hogy amit mond, azt úgy is gondolja, és ezért meg is történik.

Látjuk, vannak kimaradók is, igen mert csak azok mehetnek be, akiknek az életében még ezen a földön végbe megy az új teremtés. Mert nemcsak a földnek, hanem az embernek is új teremtéssé kell lenni, ez Krisztus által történik.  „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden” (2Kor 5,17). Ennek most van itt az ideje. Most halljuk meg a hívó szót és menjünk az Úrhoz, Aki kínálja az élet vizét. Ez a víz tehet újjá bennünket. Ebből a vízből mindennap ihatunk. Ma még te is lehetsz új teremtéssé, ne add fel, ne törődj bele, ne mond, hogy nekem úgy sem sikerül. Mert ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges (Lk 18,27). Ma még van esélye, azoknak is, akik 7-8. versekben leírtak szerint élnek. Mert aki látja ezt az életében, és segítségül hívja az Urat, a bűntől elhatárolódik a szívében, szabaddá válik. Ő tud megszabadítani ezeknek a bűnöknek a hatalma alól, és tesz képessé arra, hogy immár Neki éljünk. Elvégzi az élő víz, a Lélek által, hogy úgy éljünk, ahogy Ő élt.

 Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.

Az élet könyve

M

ai ószövetségi Igénk tükröt tart elénk: ez a tükör a mi Urunk Jézus Krisztus, mert a prédikátor írását is Rajta keresztül kell szemlélnünk (Préd 4,1-16). Ha beletekintünk ebbe a tükörbe, megláthatjuk önmagunkat, azt, ahogyan élünk, ami a szívünkben van, de felragyoghat előttünk az Úr élete, az Ő megoldása is. A szerző meglátja korának nyomorúságait, az igazságtalanságot, az elnyomást. Már az is nagy dolog, hogy mindezt észreveszi, hogy egyáltalán meglátja a szenvedőt, és érzékeny a problémáira. Azért nagy dolog ez, mert mi már meg sem látjuk a másik baját, el vagyunk foglalva a saját nyomorúságainkkal, és nem gondolunk arra, hogy a másiknak is fájhat valami, hogy a mellettünk levő is segítségre szorul. Pedig a mi Urunkról is azt olvassuk, hogy meglátta azokat, akiket mások nem vettek észre, akik mellett közömbösen elmentek, akik ezáltal értéktelennek látták magukat. Így látta meg Lévit, a vámszedőt (Mk 2,14), a naini özvegyasszonyt, aki egyetlen fiát siratta (Lk 7,13).

Azonban Jézus nemcsak meglátta őket, hanem cselekvőleg lépett fel. Tett értük valamit. Elhívta, vigasztalta, meggyógyította az embereket. Ide kell növekednünk nekünk is, meglátni, majd tenni azért, hogy megváltoztassuk azt, amit lehet. Salamon csak meglátta az elnyomottakat, de nem tett értük. Az Úr Jézus azonban arra bátorítja követőit, hogy tegyenek is értük. Az ötezer ember megvendégelésekor Jézus felszólította a tanítványait, hogy ők adjanak enni a sokaságnak, az éhező embereknek. Ma is hangzik a felszólítás, hogy Jézus nyomdokain járva tegyünk is egymásért. Tegyünk azért, hogy a gonosz, az igazságtalanság visszaszoruljon, és érvényre jusson Isten országa.

A prédikátor azt látta, hogy az emberek úgy gondolják, jobb annak, aki már meghalt, mint a szenvedőnek, nyomorgónak. Azt hiszik, a halál megoldja a dolgokat, de nem, mert csak azok a halottak a boldogok, akik az Úrban halnak meg. Tehát az a hangsúlyos, hogy a kegyelem gyermekei vagyunk-e, mert akik az Úréi, azok egyszer halnak meg.

Vannak olyan dolgok, amelyek makacsul kitartanak a múló évezredek ellenére, az evangélium jelenléte ellenére is. Ilyen az irigység és az elégedetlenség. Salamon is tapasztalta jelenlétüket, azonban ahhoz, hogy eltűnjenek, Krisztusnak kell belépnie az életünkbe. Pál a börtönben is megtanulta, hogy körülményei között elégedett legyen. Nem hagyta el a száját zúgolódás, hanem mindenért hálát adott. Milyen messze is vagyunk ettől a lelkülettől. Ezért úgy élünk, mint a bolond gazdag, aki csak gyűjtött és csűröket épített, de megfeledkezett arról, hogy ha elkérik a lelkét, mindene itt marad. A megelégedettség kiegyensúlyozott életet eredményez és felszabadultságot.

Kihangsúlyozza a prédikátor, hogy az tudja jól megélni az életét, akinek hármas kötél köré szövődik az élete. A három kötél összefonva erős és kitartó, ilyen lehet az életünk, a kapcsolatunk, ha Jézus az a középső kötél. Ha Köré szövődik az életünk, akkor stabillá válik. Fontos, hogy az Úr jelen legyen mindennapjainkban. Ha így van, akkor bölcsek leszünk, megtanuljuk elfogadni a tanácsot is, felismerjük, ha segítségre van szükségünk, és nem tiltakozunk ellene. A bölcs ember, a bölcs idős látja, hogy szüksége van segítségre, és hálás szívvel el is fogadja azt. Legyünk hálásak azokért, akiket az Úr mellénk állított, azért, hogy mi elmondhatjuk, van emberem! Mert, aki egyedül él is, annak is lehet embere, a másik testvérben, mint ahogy a tanítványokat is kettesével küldte ki Jézus, jelezve, hogy szükségük van egymásra. De ha a másik emberben nem kapnánk meg a segítséget, maga az Úr lesz emberünkké.

János apostol egy nagy fehér trónt lát és a rajta ülőt; nem nevezi meg, ki az, mégis mindenki tudja, hogy az élő Isten az (Jel 20,11-15). Az Ő tekintete elől eltűnik a föld és az ég. Nem bírják elviselni az Úr nézését, mert az ítélet lobog tekintetében. Eljött az utolsó ítélet ideje, ami azt jelzi, hogy ez az utolsó, több nem lesz. Többé már nem ítélet jön Istentől, hanem egy új teremtés, ahol személyes jelenlétébe öleli azokat, akik az élet könyvébe lesznek bírva. Ezt megelőzően is voltak ítéletei Istennek a földön, gondoljunk az özönvízre vagy Izráel életének ítéleteire, a fogságokra. Azonban ezek után mindig volt újrakezdés. Az utolsó ítélet után nincs itt újrakezdés, hanem lesz majd új teremtés.  Tehát az ítélet lezárja a történelmet.

A halottak az Úr előtt állnak, és könyvek nyittatnak meg. Úgy tűnik, hogy ezek a könyvek kinek-kinek az élettörténetét tartalmazzák. Urunk előtt nyitott képeskönyv vagy videó lesz életünk. Az ítélet gyakorlatilag azt jelenti, hogy senki nem bújhat ki a felelősség alól, nem tagadhatja le korábbi tetteit, mert látni fogja, ez vagyok én, így éltem. Nem lehet semmit másokra fogni. Megrendítő lesz önmagunkkal szembesülni. A már elfeledett vagy megszépült tetteink is ott lesznek. Nem mondhatunk mást, mint azt, hogy igen, ez vagyok, Uram.

Azonban nem csupán bűnkatalógust fogunk látni, hanem szembesülünk az Isten által felkínált lehetőségekkel is, amiket nem használtunk ki. Nem mondhatjuk, de én soha nem halottam az Igét, mert látjuk magunkat a konfirmációnkon, egy esküvőn, temetésen, és az Ige vádolni fog: halottad, miért nem vetted komolyan. Áldott legyen az Úr, hogy még most szembenézhetünk magunkkal, és kimondhatjuk: Uram, bűnös ember vagyok. Jó, ha nem csupán általánosságban hangzik el, hogy bűnös vagyok, hanem konkrétan néven nevezzük bűneinket. Amint a leprás kimondta, leprás vagyok, a gadarai pedig azt, hogy a nevem: Légió, úgy kell nekem is kimondani a valódi nevem. Ha ez megtörténik, nem megyünk ítéletre, hanem életre, mert Jézus vére által bekerülünk az élet könyvébe. Oda csak Jézus vérével lehet írni, ez az egyetlen tinta, amely fog benne, és aki oda bekerül, azt senki ki nem törölheti onnan.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.