Krisztus a Király

A

 szerelmesek vágyódnak egymás után, szeretnének mindig együtt lenni (Énekek 3,1-11). Ez magától értetődő és természetes, ha azonban valami megakadályozza a találkozást, igyekeznek az akadályokat legyőzve minél hamarább találkozni. A menyasszony keresi vőlegényét, addig megy, amíg rá nem talál, nem törődik bele, hogy távol van, hogy nem láthatja. Jó, ha minél több időt igyekeznek egymással lenni a házastársak, jó, ha évek és évtizedek múlva is vonzzák egymást, keresik egymás közelségét. Gyakran tenni kell azért, hogy minél több időt egymással tölthessünk. Annyi minden igyekszik egymástól a társakat elválasztani, az egymásra szánt időt lefaragni, de meg lehet találni. Akinek a szívében van vágyakozás a másik után, megtalálja a lehetőséget a közös csöndre, az Úr előtti együttlétre. A szeretet legyőzi az akadályt, és igyekszik minél több időt a másikra fordítani. Az a jó, ha a házastársak ketten, de mégis hármasban tudnak lenni. A kapcsolatot erősíti, ha együtt tudnak Igét olvasni, imádkozni. Azonban erre nekünk kell megtalálni a lehetőséget, elhárítani az akadályokat. Ahogy itt a menyasszony elindul a vőlegény keresésére, úgy kell nekünk elindulni egymás felé.

A menyasszony vőlegény utáni vágyakozása felébreszti szívünkben az Úr utáni vágyakozást. Aki megszereti Őt, aki átélte Krisztus iránta való szeretetét, belerendült a golgotai áldozatba, viszontszereti az Úr Jézust. A Krisztust szerető szív is vágyakozik Vőlegénye után, szeretne mindig Vele lenni. Aki megtapasztalja a szabadítást, az új életet, az Neki akar élni, az egész életét Neki szánja.

A meggyógyított gadarai ördöngős számára magától értetődő, hogy innentől kezdve Szabadítóját követi, ott akar lenni, ahol Jézus van. Ezt látjuk Bartimeusnál is, amikor visszakapja látását, követi Jézust az úton. Megy Vele egészen a keresztig, és ott döbben majd rá, hogy Jézus szemei azért csukódtak le, hogy az övé felnyílhasson. Van-e még ilyen vágyakozás a szívemben? Vágyom-e minél többet az Úrral lenni, mert az mindennél jobb? Az Úrral való közösség érdekében is kell tennünk, minden nap meg kell harcolni, hogy egy bizonyos időt rá tudjak szánni. Testünk gyakran összefog ellenünk, mert fáradtak vagyunk, szeretnénk még egy kicsit pihenni, ezért gyakran a bibliaolvasástól és az istentisztelettől vonjuk el az időt. Pedig, pont akkor nyerünk időt, ha van időnk Urunkra. A vele töltött percek nem elvesztegetett időt jelentenek, hanem időnyereséget, mert megújulhatunk. A csendességből olyan energiatöbblettel indulhatunk tovább, mint Illés, amikor csüggedéséből Isten felemeli és egy darab lángossal kínálja. Annak az ételnek az erejével negyven napig ment tovább. Így újít meg és tölt fel minket is az Ige, mert benne energia van. Ezért még fizetni sem kell, csak időt rászánva szívünkbe fogadni.

A menyasszony felnéz vőlegényére, számára ő a király, ő a férfi. A házasság ezt is jelenti, számomra a társam a nő, a férfi egy életen át. Felnézek rá, tisztelem, becsülöm, és figyelek szavára. Milyen csodálatos is az, amikor túl a szavakon a mindennapokban is megvalósul, hogy az Úr Jézus a királyunk. Mindenben figyelünk Rá, és engedjük, hogy vezessen. A tanítvány számára Jézus szavának mindenkor és mindenben tekintélynek kellene lenni. Arra van szükségünk, hogy az élet minden kérdésében rábízzuk magunkat az Úr szavára, hogy tekintély legyen számunkra az Ige. Ma gyakran fordítva van, megnézzük az Igét, de igazi tekintéllyel a körülöttünk élők szava és életgyakorlata bír. Úgy cselekszünk, ahogyan az ma elfogadott. Pedig Urunk azt akarja, az Ő szava legyen számunkra ír és gyógyító erő, legyen lámpás, ami vezet az úton. Isten Igéje számunkra az a fegyverzet, ami biztonságot nyújt, ami által megvédhetjük magunkat az ellenség támadása idején, mert szerelmesünk nem hagy magunkra.

Ahogyan a menyasszony beszél a vőlegényéről, úgy kellene nekünk is Urunk szépségét, nagyságát, irgalmasságát, kegyelmét méltatni az emberek előtt. A menyasszony nem a maga szépségével van eltelve, nem magáról beszél, hanem a vőlegényéről. Mi is Őt állítsuk a középpontba, mindig Őreá mutassunk, és ne magunkat emeljük ki.

János csodálkozik mindazon, amit lát (Jel 17,7-14). Valószínűleg ott van a szívében, hát mindez megtörténhet? És nem egyre jobb lesz a világ? Talán úgy gondolta, idővel az egész emberiség meghódol az Úr Jézus előtt. Leteszik koronájukat, és az Ő uralma alatt békés, szeretetteljes életet élnek. Mert János tudja, hogy az igazi fejlődés Krisztus uralma alatt lehetséges. Az ember akkor fog kiteljesedni, akkor lesz az Atya gyermeke, és éli az Ő akaratát, ha Krisztusban új teremtéssé válik.

A János számára adott kijelentés azonban arról tesz bizonyságot, hogy az emberek többsége nem akar új teremtés lenni. Meg vannak elégedve gonosz szívük gonosz kívánságaival. Sőt, ezek a kívánságok fogják uralni őt, a sátán vezetése által. Az idő telik, az ember nem változik. Csak a színtér változik, de maga az ember marad a lényében ugyanaz. Változnak az eszközök, a díszletek, de sajnos a szívünk nem, mert csak az Úr tudja megváltoztatni. Fel kellene már ébrednünk és meg kellene látnunk, hogy egyedül Krisztus tud számunkra új szívet adni. A szívcserére szükségünk van, mert a bűnös szív továbbra is bűnben él. Kérjük Urunkat, hogy ajándékozzon új szívet a számunkra.

Mivel az ember megmaradt a bűn útján, a fenevad egyre szélesebb kört von uralma alá, egyre több ember válik áldozatává.  Azt azonban meg kell látni, hogy az áldozatokat úgy vonja magához, hogy ők nem áldozatnak látják magukat. Dicsőítik a fenevadat, mert benne látják vágyaik beteljesedését és életük kiteljesedését. A fenevad birodalmában nincs tíz parancsolat, hegyi beszéd, ott mindenki kibontakoztatja magát, azt tehet, amit jónak lát. Mert amikor nem Krisztus a király, mindenki maga szabja meg, mi a jó.

Döbbenetes, hogy a fenevad milyen hatással van az emberiségre, a Bárány ellen hangol mindenkit, és sikere van. A Bárány ellen egy véleményre jutnak. Megdöbbentő, hogy mennyi széthúzás van, még gyakran Isten népe között is, ám amikor Krisztus ellen kell összefogni, Őt kell eltávolítani, nagy az egyetértés. Így értettek egyet az eddig ellenséges személyek és csoportok, amikor Jézust meg akarták ölni. Nem mindegy, kire hallgatok és kivel vagyok egy véleményen. Mindig az Úrra figyeljek. Sőt, amint látjuk, nem elég csak arra figyelni, hogy emberek egyetértenek, és ez milyen jó, hanem azt kell megnézni, miben értenek egyet. Krisztus követésében? Mert ha igen, azt támogathatjuk.

A fenevad kihagyja a számításból, hogy ami nagypénteken megtörtént, az még egyszer nem fog megismétlődni, Krisztust legyőzni nem lehet. Ő arat győzelmet. Már most álljunk be az Úr seregébe, ne engedjük magunkat megtéveszteni, mert Krisztus a Király, Ő a győztes.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.