Odaszentelt élet

A

z élet megfigyelése és az Úrtól kapott bölcsesség arra indítja a prédikátort, hogy a hálás szívű, reménységgel előretekintő munkálkodást javasolja (Préd 11,1-10). Különösen fontos meglátni, hogy Isten országa is a munkálkodáson alapul. Csak akkor megy előre az élet, lesz növekedés, ha bátran, reménységgel telve végezzük az Úrtól ránk bízott feladatokat. Jézus elhívta tanítványait, majd kiküldte őket. Az volt a feladatuk, hogy amint Ő, úgy a tizenkettő is hirdesse az Igét. A magot el kell vetni, mert egyébként nem lesz termés. Az Igét hirdetni kell, el kell juttatni az életekbe, mert egyébként nem lesz életváltozás. De ki tegye ezt? Az Úr Jézus is elmondta, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Felszólította tanítványait, hogy kérjék az Atyát, küldjön munkásokat az aratásába. Azonban nem olvashatjuk úgy ezeket a sorokat, hogy ne gondoljunk arra, az Úr azt várja, hogy előlépjünk és azt mondjuk, itt vagyok, küldj el engem.

Annak idején Ézsaiás próféta pontosan így állt az őt megszólító Úr elé: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem” (Ézs 6,8)! Igen, Urunk pontosan azt akarja, hogy szenteljük oda magunkat a szolgálatra. Vessük a kenyeret a víz színére, vagyis ne tartsuk meg magunknak, hanem adjuk tovább. Az ötezer ember megvendégelése során az Úr a tanítványok kezébe adta az élelmet, ők pedig továbbadták a sokaságnak. Így adjuk tovább mi is azt, amit az Úrtól kapunk. De ahhoz, hogy adhassunk, előbb nekünk kell kapnunk.

Látja az akadályokat is, amelyek megakadályozzák a tettrekészséget, az indulást. Ezek az akadályok legtöbbször bennünk vannak. Inkább szeretjük a kényelmet, mint a küzdelmet. A sátán felnagyítja a problémákat, és elülteti a szívünkben, hogy nincs értelme belekezdeni, mert úgy sem fog sikerülni. A szelet és a felhőt figyelteti velünk. Ne indulj, mert nem éri meg, úgyis mindjárt esni fog. Azonban a Úr gyermeke nem meteorológus, hanem Jézus szolgája, aki Urára figyelve haladhat előre. Saul és emberei is úgy gondolkodtak, hogy nem érdemes megpróbálni a küzdelmet Góliáttal szemben, mert nincs esélye senkinek, úgyis ő fog győzni. Ezzel a mentalitással eleve feladjuk a küzdelmet, és teret adunk a gonosznak a terjedésre, lelkek megfertőzésére. Ne az eget kémleld, hanem nézz Jézusra! Nézz reá, és hittel indulj, „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással” (2Tim 4,2).  Jézussal van esély, csak bízz Benne ma is! Talán borongós feletted az ég, de ne feledd, a felhők mögött ott ragyog a nap, így hát menj tovább, nézz a világ Világosságára. Jézussal lehet győzni önmagunk és a bűn felett is. Mert először magamat kell legyőzni, a tétlenségre való hajlamot, a kényelemszeretetet, a magam féltését.

Az eredményes hívő élet titka az Ige kerete. Fontos, hogy az Ige foglalja keretbe a napunkat. Reggel kezdjünk vele, vessük el a magot, majd este zárjunk szintén az Igével. Próbáljuk ki ezt, még ha ma nehéz is az időt megtalálni, de szánjunk rá minden nap néhány percet, és meglátjuk, áldást hoz életünkbe. Ha lehet, ha van kivel, olvassuk együtt is az Úr szavát. Vagy reggel, vagy este közösen tekintsünk az Ige tükrébe.

A végén még kiemeli az Isten előtti élet felelősségét. A fiatal is úgy éljen, úgy örüljön az életnek, hogy közben ne feledje, számadással tartozik mindenért az Úr felé. Az Isten színe előtt zajló élet kiűzi a szívünkből a felelőtlenséget, és hangsúlyozza az élet komolyságát. De arra is rámutat, hogy szabad örülni, szabad örülni az életnek és Istennek. Pál apostol számára is természetes a hit és az öröm. Sőt, az igazi örvendező élet a Krisztusba vetett hitből fakad. Igazán az tud örülni, akinek az élete Isten országába tartozik.

A kolosséiak egykor ellenséges érzületűek voltak Isten iránt, mert nem ismerték Őt, és a bűn útján jártak (Kol 1,20-29). Ámde az Úr megbékéltette őket Önmagával, Krisztus halála által. Csodálatos, hogy Isten azért fáradozik, hogy ellenségeit megbékéltesse magával. Nem leszámol velük, hanem munkálkodik a szívükben. Adjunk hálát ezért. Legyünk hálásak, mert Urunk lehetőséget kínál a Vele való új kezdésre. Az a célja, hogy tiszták és feddhetetlenek legyünk. Jézus vére által tisztítja meg a szívünket.

Azonban a keresztyénség nem ér véget a megtéréssel, hanem ott kezdődik. Az Úr munkálkodik a szívünkben, de meg kell maradni a folytatásban az evangélium útján. Ez már az én feladatom. Maradjak végig hűséges az Úrhoz, az evangéliumhoz. Nem elég elindulni, hanem célba is kell érni. Sokan elindulnak, de később lemaradnak - figyeljünk oda, hogy le ne maradjunk, el ne tántorodjunk az evangélium reménységétől. Azt jelenti ez, hogy egy darabig örültek az Igének, de egy idő után már nem arra figyeltek, hanem a világ mondanivalója lett iránytűjük. A világ életmódjához szabták életvezetésüket. Átvették gondolkodását.

Pál rámutat, ő az evangélium szolgája lett. Neki szentelte az életét, és így csak rá figyel. Talán azért tántorodnak meg egyesek, mert az evangélium útja szenvedéssel jár. Nemcsak a Krisztus szenvedett, hanem a követőire is ez vár. Pál azonban soha nem a szenvedésekre, fájdalmakra figyelt, hanem az Úrra.

Pál Isten titkát viszi az emberek számára. Őt ismerteti meg velük, mert mindnyájuknak Krisztusra van szüksége. Isten Jézus Krisztusban ismerhető meg. Pál átéli, hogy először őt szólítja meg az Ige, majd rajta keresztül elindul szíveket hódító útjára. A reformáció, a változás mindig egy emberben kezdődik. Így volt ez Pál, majd Luther és a többi reformátor esetében is. Őket ragadta meg először a Krisztus, majd az ő odaszentelt életükön keresztül ragadott meg másokat is. Így válhatunk mi is a reformáció, a változás eszközeivé. Szánjuk oda az Úr szolgálatára önmagunkat.

Az egyháznak a Jézus a fundámentoma

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hivőt.

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.

3. A világ fejedelme feltámad ellene, Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve, S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala, Csak virrasztói kérdik: „Meddig az éjszaka?”

4. Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett, De szent megújulásért És békéért eped, Míg látomása egykor dicsőn teljesül S a győzelmes egyház Urával egyesül.

5. A három-egy Istennel már itt a földön egy S az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg. Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!

Isten áldásával.