Ajándék

E

zt a csodálatos éneket olvasva felüdül a szívünk, mert olyan őszintén és tisztán láttatja meg velünk az igazi szeretetet (Énekek 2,1-17). Nincs benne semmi erőltetés, mesterkéltség. Mind a két fél meglátja a másikban Isten ajándékát, és ezért hálásak, öröm van a szívükben. Az is megfigyelhető, hogy az igazi szeretet egy személyre koncentrál, vele akarja végig élni az életet, mert annyi ajándék, szépség van a másikban, amit nem lehet egy pillanat alatt felfedezni, egy élet is kevés hozzá.

Nagyon megragadó, hogy értéket látnak egymásban - mennyire más szemlélet ez, mint ami minket tölt be. Mi a hasznosságot keressük, ők pedig önmagában értéknek látják a másik életét. Nem teljesítmény- és egészségfüggők, önmagáért szeretik a másikat, szeretik akkor is, ha a másik nem szeretetreméltó.

Ebben a szeretetben felfedezhetjük Isten országának titkát, másságát. Nagyon áthat ezen az éneken, hogy a szerelmesek Isten gyermekei; milyen jó lenne, ha a mai kapcsolatok is az Úrtól indulnának. Milyen jó lenne, ha a mai házasságokon is keresztülvilágítana a világ Világosságának a jelenléte. Ahogyan ez a pár értéknek látja a társát, úgy lát minket is drága értéknek az Úr Jézus Krisztus. Az egyik példázatban drágagyöngyhöz hasonlítja az embert, amely megszerzéséért a kereskedő mindenét odaadja: így adta oda az életét értünk Urunk. Viszonozzuk mi is ezt a szeretetet, adjuk oda számára az életünket.

Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy mennyi szép dicséretet el tudnak mondani egymásról. Meglátják egymásban a szépet, a jót, kiemelik a másik mosolyát, arcának ragyogását. Tudunk-e még örülni társunk mosolyának? Fel tudjuk-e még fedezni egymás szépségeit? Sőt, ők nem csak felfedezik, hanem ki is mondják, mi az, amit a másikban szépnek, értéknek találnak. Nem elég meglátni, ki is kell mondani a pozitívumot, mert az erősíti a bizalmat, a kapcsolatot. Nemcsak a fiatalság idején vannak szépségek és értékek, hanem ezek végigkísérnek bennünket. Az életünk átalakulásával az értékek is változnak, olyanok bukkannak fel, amelyek korábban nem voltak. Az életnek mindig megvannak a maga szépségei, csak látó szemre van szükségünk hozzá.

A férfi-nő kapcsolat, a szerelem nem felelőtlen játszadozás. Nem arra van, hogy kiéljük magunkat, hanem Isten drága ajándéka, amely hosszútávra, egy életre adatott. Az a feladatunk, hogy mindent tegyünk meg házasságunk egészségéért vagy gyógyulásáért. Mert a házasság gyógyítható, az Úr szeretete és kegyelme gyógyíthatja meg. Jó felfedezni és meglátni, hogy a házasság önmagáért van. Nem a gyermekáldás a cél, az a házasság gyümölcse lehet, Isten ajándéka. Ahol nincs gyermek, a házassági kapcsolat ott is érték, azzal is van célja az Úrnak.

Igénkben ez a két személy felismeri, hogy a szerelem felelősséget jelent. Felelősek vagyunk egymásért. Ezért azt kéri, hogy mindenki várja ki az Istentől elkészített idejét.  Minden a maga idejében válik igazán értékké. A gyümölcs is akkor jó, amikor megérik. Az erőltetés semmiben nem jó. Az a csodálatos, amikor kivárjuk a szerelem Istentől való idejét, amikor az Úrtól kérjük és várjuk életre szóló társunkat, akit szeretni és gazdagítani akarunk. És igazán akkor teljesedik ki a kapcsolat, ha ez az Úr jelenlétében történik, ha a pár együtt kívánja szolgálni az Urat. Az énekes figyelmeztetését jó komolyan venni, és tegyünk meg mindent, hogy szánt szándékkal ne költsük fel a szerelmet, hanem várjuk ki Istentől rendelt idejét.

A hét poharat tartó angyal közül az egyik Jánoshoz megy, hogy feltárja előtte azoknak az értelmét, amiket lát (Jel 17,1-6). János megdöbbent és elcsodálkozott e félelmetes és kavargó képanyag láttán, amelyben valószínűleg számára ismerős személyeket láthatott. Valami olyan átalakulást figyelt meg, ami megdöbbentette, ami elsősorban Isten népe életében következett be. Hiszen János elsősorban az egyházra koncentrált. Számára az volt a fontos, hogy Isten kicsiny nyája hogyan fogja megállni a helyét az évezredek viharaiban. Igen, János az egyház életére koncentrált, a tanítványok helytállása foglalkoztatta.

Amit lát, megdöbbenti, mert egy alkalmazkodó, a világgal szövetkező egyház bontakozik ki előtte. Olyan kapcsolatokat lát, amelyek már nem hitből fakadnak, hanem politikai kapcsolatokból. Az egyház uralkodik ebben a látomásban. Az asszony az egyház képe, és most nem mint szolgálót látjuk, hanem olyat, mint aki uralja a világ vezetőit. Pedig az Úr Jézus határozottan megmondta, hogy az Ő népe közt ne úgy legyen, mint a világban. Aki naggyá akar lenni, az alázza meg magát és szolgáljon a másiknak.

Az egyháznak nem az uralkodás, hanem a szolgálat a feladata. Azért vannak jelen Jézus tanítványai, hogy ebben a másikat eltaposó, kihasználó világban lehajoljanak az elnyomottakhoz, kihasználtakhoz, gyengékhez, betegekhez, és vigyék számukra Krisztust, az Ő segítségét. Mert ennek a világnak Krisztusra van szüksége.

Legjobban az döbbenti meg Jánost, hogy az asszony Jézus tanúinak vérétől részeg. Még az egyházba is befurakszik a harc, még itt is üldözik a hűségeseket. Mint az Ószövetségben, aki hű maradt az Úrhoz, azt üldözték. Urunk könyörüljön, hogy az egyházból ne menekülni kelljen, hanem legyen mindenkor a Jézust szeretők mentsvára.

Jézus, vigasságom! Esdekelve várom

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.