A
|
z életben
sokféle emberrel és élethelyzettel találkozunk, a prédikátor is többféle
életvezetést lát (Préd 6,1-12). Ezek közt nem mindegyiket tartja jónak. Most is
olyan emberről beszél, akinek ugyan áldássá tette az életét az Úr, eredményes a
munkája, de nem tud javaival jól élni. Miért? Mert az eredmények még többre
sarkallják, nem elégszik meg, hanem mindig többet akar, azonban az idő telik,
leperegnek a homokszemek, és egyszer csak befejeződik a földi vándorút. Amit
felhalmozott, a másé lesz. Úgy járnak sokan, mint a bolond gazdag, akinek még
azon az éjjelen elkérik a lelkét, amikor meg van elégedve magával.
A mai ember is egyre több minden után vágyakozik, általában sikerül is
kielégíteni vágyait, újabb és újabb dolgokat akar megszerezni, rohan, szinte
forma 1-es autóhoz hasonlóan száguld keresztül az életen, csak éppen nem él.
Pedig azért kaptuk az életünket, hogy jól éljük meg. Örüljünk neki, adjunk
hálát az Úrnak, és ne rohanjunk. Meg kell tanulni megállni, meglátni az igazi
értékeket, mert azok mellett elmegyünk. Hiába állunk jól anyagilag, a békesség,
szeretet, öröm, a belső harmónia hiányzik. Mindez az Úrban található meg.
Rajtunk áll, hogy rohanunk együtt a tömeggel, vagy változtatunk, megállunk és
az Úrral leszünk. Az élet legfontosabb eleme a kapcsolat. Kapcsolatra lettünk
teremtve, először Istennel való élő, személyes kapcsolatra, majd az egymással
valóra. De ápoljuk-e a kapcsolatot? Van-e időnk Istenre és egymásra? Nem elég
megválaszolni ezeket a kérdéseket, hanem tennünk is kell a kapcsolatért.
Helyezzük Urunkat az első helyre: minél több időt szentelünk Neki, annál több
időnk lesz egymásra. A több egymásra fordított idő javítja a kapcsolatok
minőségét.
A prédikátor felismeri, hogy Isten ajándéka az élet, azonban ez nem
sorsszerűséget jelent, hanem lehetőséget. A mi kezünkben van az életünk, és
megkapjuk az esélyt, hogy jól éljük meg. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből,
írja a szentíró, azonban ezt gyakran félreértjük vagy visszaélünk vele. Nem
azt jelenti ez, hogy a tékozló fiúnak kötelező tékozlóvá lenni, hanem azt, hogy
az Atya nyitva hagyta az ajtót (elrendelte), de a fiúnak kell visszafordulni,
hazamenni, az ajtón belépni. Vagyis a fiún múlik, él-e a felkínált lehetőséggel,
ismét fiú lesz-e belőle, vagy végleg elveszik. Tehát mindig az a kérdés, hogy
azzá leszünk-e, akinek az Atya rendelte az életünket, akinek látni akar? Az a
kérdés, hogy Simonból lesz-e Péter, a mennydörgés fiából pedig a szeretett
tanítvány? Azért szól az Úr hívása minden nap, hogy az Ő követésében azzá
váljunk, akivé formálni akar.
Mi már az Újszövetség által tájékozódhatunk, így tudjuk, hogy aki Krisztusban
hisz, annak örök élete van. Az Élet következik Krisztussal a földi lét után.
Boldog, aki felismeri, amit a tanítványok is felismertek: „Uram, kihez
mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad, és mi elhittük és megismertük,
hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68).
A mennyei Jeruzsálem szépségeit szemléli továbbra is János (Jel
21,22-27). Nem tud betelni vele, alig talál szavakat rá, hogy leírja. Mi is
gyönyörködjünk benne. Szemléljük ma is Isten országát, és örüljünk
gazdagságának. Mi jelent örömöt? Mi tölti be a szívünket? Mi van lényünk középpontjában egész
nap? Mi is gyönyörködhetünk az Úrban,
erre biztat a zsoltáros is: „Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved
kéréseit” (Zsolt 37,4).
Abban a városban sem templomra, sem világító testekre nem lesz szükség,
mert Isten és a Bárány lesz minden mindenekben. Itt valóban igaz, hogy ha Isten
jelen van, nincs szükség másra, mert Ő elég mindenre. Milyen jó lenne, ha már itt
a földön valósággá válna mindez, és úgy élnénk, hogy az Úr elég nekünk. Örülünk
akkor is, ha nincs semmink, csak Ő. Meg tudunk-e Vele elégedni? Boldogok
lennénk-e, ha mindent, amit ez a világ ad, elveszítenénk, és csak Urunk maradna,
ha csak egy Bibliával a kezünkben élnénk? Valljuk be, ma nagyon is az anyagi
javaktól függünk, gyakran néhány fillér megléte vagy elvesztése befolyásolja
hangulatunkat. Pál a börtönben is boldog volt, mert ott volt az Ő Ura. Ha
emberek, a tanítványai nem is voltak mellette, átélte az Úr közelségét, és
neki elég volt. Ez az igazi megelégedettség.
Legyen az Úr a mi világosságunk, legyen lámpás Igéje a mai napon is
lábunk előtt. Vegyük komolyan az Igét, igazítsunk mindent Hozzá.
Nagy vigasztalás, hogy abba a városba már semmi tisztátalan nem megy be.
Tehát semmi olyan, ami megnyomorítja az életet, ami szenvedést, bajt okozhat.
Csak azok mehetnek be, akik az élet könyvébe vannak beírva. Csak azok, akik a
Bárány vére által megtisztíttattak. Mert csak az Ő vére tisztít meg minden
bűntől.
Gyönyörködjél az Úrban
Gyönyörködjél az Úrban.
Gyönyörködjél az Úrban.
Csillapodjál! Ne bosszankodjál!
Gyönyörködjél az Úrban!
Mit ér felindulásod, örülj,
hogy van Megváltód.
Hagyd rá magad!
Gonoszt megtagadd!
Gyönyörködjél az Úrban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése