T
|
ovább
gondolkodik a szerző a földi élet dolgairól, és nem a másoktól kapott
felismeréseket fogadja el, hanem maga vizsgál meg mindent (Préd 3,9-22).
Utánajár a dolgoknak, és ez számunkra is követendő. De megvan-e bennünk is ez a
készség: utána járok az igazságnak, keresek és kutatok Isten Igéjében, mert
szeretném Őt minél jobban megismerni? Nikodémus éjjel is felkelt, hogy megkeresse
Jézust, amikor megrekedt a Vele kapcsolatos állásfoglalásban, vette a
bátorságot és felkereste éjnek idején az Urat. Annyira fontos volt számára,
hogy megtudja, ki is ez a Jézus. Tudni akarta, Ő-e a Messiás. Vannak életbe,
örök életbe vágó kérdések, amelyekre halaszthatatlanul meg kell keresni a
választ. A pásztorok az agyalok bejelentése után elindultak Betlehembe, hogy
megnézzék, valóban úgy vannak-e a dolgok.
Induljunk el mi lelki zarándokútra. Nem kell hozzá elhagynunk még
otthonunkat sem, elég, ha a Lélek vezetésével tanulmányozzuk a Szentírást.
A prédikátor kimondja, mert ezt a világ értelmes vizsgálata után ki kell
mondani, Isten mindent szépen alkotott. A teremtett világ jó, Isten jónak
alkotta. Ezt még mi is felismerhetjük, nem a teremtett világgal van a baj. Hát
akkor mivel? Az emberrel. A dolgokat mi rontottuk el, és rontjuk el a bűneset
óta is egyvégtében. Nagy hibákat követtünk el, a legnagyobb volt, amikor
megöltük azt a Jézust, Aki helyreállítani jött az életet. Azért jött, hogy az
eredeti kapcsolatot helyreállítsa köztünk és közte. Isten véghetetlen
kegyelmének köszönhető, hogy ennek ellenére még mindig van lehetőségünk az
újrakezdésre. Jézusra van szükségünk, nélküle semmire sem megyünk.
Az Úr képessé tette az embert a Vele való kapcsolatfelvételre. A
szívünkbe helyezte a hit készülékét, amin keresztül a láthatatlan világ
jelzéseit foghatjuk. Hit által érthetjük meg, hogy a világot Isten alkotta. Hit
által tárul fel előttünk Isten országa, élhetjük át a kegyelmet is. Azonban a
bűn elválaszt Tőle, leárnyékolja a vevőkészüléket, és nem halljuk szavát. Azért
jött el az Úr Jézus, hogy közelebb hozza Isten Igéjét hozzánk, és szava által
helyreállítsa hitünket is.
A munkaképesség és munkalehetőség is Isten ajándéka, ha jól élünk vele.
Nem az ember van a munkáért, hanem a munka az emberért, bár ezt gyakran
összetévesztjük. Nem is menekülésre kaptuk, hanem azért, hogy segítse az életünket és az Úrról való bizonyságtételünket.
A szentíró felismeri, hogy csak az Úr előtt való csendességben jut helyes
önismeretre az ember. Az igét olvasva rádöbbenünk, hogy kegyelem az élet, és
kegyelem az üdvösség is. Az ember teremtmény, és az is marad, de a Krisztusba
vetett hit által örök élet birtokosává válhat. Aki hisz Jézus Krisztusban,
annak örök élete van, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka (Ef 2,8).
Legyünk hálásak ezért az ajándékért, és éljünk vele. Mi már azt is tudjuk, hogy
az Úr Jézus Krisztus által van feltámadás, nem a sírig tart az élet, Benne és
Általa van folytatás. Isten gyermekei már ebben a földi világban mennyei
állampolgárként élhetnek.
Eljön az idő, és a sátán eloldatik fogságából (Jel 20,7-10). De miért?
Miért nem semmisíti már meg az Úr? Talán azért kap még szabadságot, hogy
kiderüljön, valóban és tartósan minőségivé vált-e az életünk. Mert csak a gonosz
jelenlétében derül ki igazán, hogy életerős, felnőtt-e a hitünk. Amikor a sátán szabad lesz, ott folytatja, ahol abbahagyta. Ismét megtéveszti az embert.
Tehát a sátánt nem lehet megváltoztatni, nem használ a nevelő célzatú
fenyítés sem. A gonosz, a bűn ellen csak a kegyelem használ, már ami a mi
életünket érinti. Mert a sátán soha nem lesz mássá, azonban az ember lehet más
emberré Isten igéje által. Az a kérdés, akarunk-e mások lenni? Az a kérdés, miként éljük meg hitünket?
Ezek az emberek nem érezték jól magukat Krisztus uralma alatt, és alig
várták a sátánt. Döbbenetes, hogy ismét sikere van, felhívását nem utasítják el, hanem háborúba indulnak Isten ellen. Velejéig romlott az ember, a gonosz
pusztításra kódolta az embert. Ha az evangéliumot nem engedjük lényünkbe
hatolni, embergyilkossá leszünk. Ezeket
az embereket nem járta át az Ige, belül a lényükben változatlanok maradtak. Úgy
voltak, mint a patakban levő kavics, amely kívül vizes, belül száraz.
Lényeges, hogy mivel vesszük körül magunkat, milyen hatásoknak tesszük ki az
életünket, gyermekeinket. Ha terrorakciókról hallunk, gyilkosságokkal
szembesülünk, megdöbbenünk és elítéljük. De ne feledjük el, kár csodálkozni,
méltatlankodni, amikor a szülő játékfegyvert vesz ajándékba gyermekének, és
játéknak tartja a lövöldözést. A filmek és a számítógépes játékok is azt sugallják
belénk, pusztítsd el a másikat. Az a megoldás, ha megölöd. Jó lenne meglátni,
hogy mindez a gonosztól van, mert ő embergyilkos kezdettől fogva, és az is
marad.
Ezt jól látjuk a végidők eseményeinél. Most is sereget gyűjt az Úr ellen
és harcba száll Vele. Azonban a vesztébe rohan, és vele együtt azok is, akik hallgatnak
rá.
Hallgassunk most az Úr Jézusra, aki követésére hív és az életet kínálja
számunkra. „A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson,
én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor,
és a jó pásztor életét adja a juhokért” (Jn 10,10-11). Kövessük a jó
Pásztort!
A MENNYBEN OTTHONOM
A menyben otthonom, hol nincsen szenvedés,
Hol gond és fájdalom, s halál nem ismerős.
Hol béke vár reám, s vihar nem ostromol,
Ahol szegény szívem megnyugodhatol.
Ó szép hazám, dicső hazám,
Hol öröklét derül reám!
Ahol nem lesz sírás,
Elválás, búcsúzás,
Csak fény, s megújulás,
Ó szép hazám.
Ott túl idők ködén, dicsőség fényiben,
Révpartod int felém, és látja már hitem.
Mit véred ád nekem, mit életfád terem,
Ott csendbe, boldogan élvezhetem.
Ó szép hazám…
Gondolt az Úr velem, hajlékot alkotott,
Szent vérén énnekem örök üdvöt adott.
Ott túl a fényben én szent arcát nézhetem,
S az üdvösség enyém lesz teljesen.
Ó szép hazám…
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése