Az élet könyve

M

ai ószövetségi Igénk tükröt tart elénk: ez a tükör a mi Urunk Jézus Krisztus, mert a prédikátor írását is Rajta keresztül kell szemlélnünk (Préd 4,1-16). Ha beletekintünk ebbe a tükörbe, megláthatjuk önmagunkat, azt, ahogyan élünk, ami a szívünkben van, de felragyoghat előttünk az Úr élete, az Ő megoldása is. A szerző meglátja korának nyomorúságait, az igazságtalanságot, az elnyomást. Már az is nagy dolog, hogy mindezt észreveszi, hogy egyáltalán meglátja a szenvedőt, és érzékeny a problémáira. Azért nagy dolog ez, mert mi már meg sem látjuk a másik baját, el vagyunk foglalva a saját nyomorúságainkkal, és nem gondolunk arra, hogy a másiknak is fájhat valami, hogy a mellettünk levő is segítségre szorul. Pedig a mi Urunkról is azt olvassuk, hogy meglátta azokat, akiket mások nem vettek észre, akik mellett közömbösen elmentek, akik ezáltal értéktelennek látták magukat. Így látta meg Lévit, a vámszedőt (Mk 2,14), a naini özvegyasszonyt, aki egyetlen fiát siratta (Lk 7,13).

Azonban Jézus nemcsak meglátta őket, hanem cselekvőleg lépett fel. Tett értük valamit. Elhívta, vigasztalta, meggyógyította az embereket. Ide kell növekednünk nekünk is, meglátni, majd tenni azért, hogy megváltoztassuk azt, amit lehet. Salamon csak meglátta az elnyomottakat, de nem tett értük. Az Úr Jézus azonban arra bátorítja követőit, hogy tegyenek is értük. Az ötezer ember megvendégelésekor Jézus felszólította a tanítványait, hogy ők adjanak enni a sokaságnak, az éhező embereknek. Ma is hangzik a felszólítás, hogy Jézus nyomdokain járva tegyünk is egymásért. Tegyünk azért, hogy a gonosz, az igazságtalanság visszaszoruljon, és érvényre jusson Isten országa.

A prédikátor azt látta, hogy az emberek úgy gondolják, jobb annak, aki már meghalt, mint a szenvedőnek, nyomorgónak. Azt hiszik, a halál megoldja a dolgokat, de nem, mert csak azok a halottak a boldogok, akik az Úrban halnak meg. Tehát az a hangsúlyos, hogy a kegyelem gyermekei vagyunk-e, mert akik az Úréi, azok egyszer halnak meg.

Vannak olyan dolgok, amelyek makacsul kitartanak a múló évezredek ellenére, az evangélium jelenléte ellenére is. Ilyen az irigység és az elégedetlenség. Salamon is tapasztalta jelenlétüket, azonban ahhoz, hogy eltűnjenek, Krisztusnak kell belépnie az életünkbe. Pál a börtönben is megtanulta, hogy körülményei között elégedett legyen. Nem hagyta el a száját zúgolódás, hanem mindenért hálát adott. Milyen messze is vagyunk ettől a lelkülettől. Ezért úgy élünk, mint a bolond gazdag, aki csak gyűjtött és csűröket épített, de megfeledkezett arról, hogy ha elkérik a lelkét, mindene itt marad. A megelégedettség kiegyensúlyozott életet eredményez és felszabadultságot.

Kihangsúlyozza a prédikátor, hogy az tudja jól megélni az életét, akinek hármas kötél köré szövődik az élete. A három kötél összefonva erős és kitartó, ilyen lehet az életünk, a kapcsolatunk, ha Jézus az a középső kötél. Ha Köré szövődik az életünk, akkor stabillá válik. Fontos, hogy az Úr jelen legyen mindennapjainkban. Ha így van, akkor bölcsek leszünk, megtanuljuk elfogadni a tanácsot is, felismerjük, ha segítségre van szükségünk, és nem tiltakozunk ellene. A bölcs ember, a bölcs idős látja, hogy szüksége van segítségre, és hálás szívvel el is fogadja azt. Legyünk hálásak azokért, akiket az Úr mellénk állított, azért, hogy mi elmondhatjuk, van emberem! Mert, aki egyedül él is, annak is lehet embere, a másik testvérben, mint ahogy a tanítványokat is kettesével küldte ki Jézus, jelezve, hogy szükségük van egymásra. De ha a másik emberben nem kapnánk meg a segítséget, maga az Úr lesz emberünkké.

János apostol egy nagy fehér trónt lát és a rajta ülőt; nem nevezi meg, ki az, mégis mindenki tudja, hogy az élő Isten az (Jel 20,11-15). Az Ő tekintete elől eltűnik a föld és az ég. Nem bírják elviselni az Úr nézését, mert az ítélet lobog tekintetében. Eljött az utolsó ítélet ideje, ami azt jelzi, hogy ez az utolsó, több nem lesz. Többé már nem ítélet jön Istentől, hanem egy új teremtés, ahol személyes jelenlétébe öleli azokat, akik az élet könyvébe lesznek bírva. Ezt megelőzően is voltak ítéletei Istennek a földön, gondoljunk az özönvízre vagy Izráel életének ítéleteire, a fogságokra. Azonban ezek után mindig volt újrakezdés. Az utolsó ítélet után nincs itt újrakezdés, hanem lesz majd új teremtés.  Tehát az ítélet lezárja a történelmet.

A halottak az Úr előtt állnak, és könyvek nyittatnak meg. Úgy tűnik, hogy ezek a könyvek kinek-kinek az élettörténetét tartalmazzák. Urunk előtt nyitott képeskönyv vagy videó lesz életünk. Az ítélet gyakorlatilag azt jelenti, hogy senki nem bújhat ki a felelősség alól, nem tagadhatja le korábbi tetteit, mert látni fogja, ez vagyok én, így éltem. Nem lehet semmit másokra fogni. Megrendítő lesz önmagunkkal szembesülni. A már elfeledett vagy megszépült tetteink is ott lesznek. Nem mondhatunk mást, mint azt, hogy igen, ez vagyok, Uram.

Azonban nem csupán bűnkatalógust fogunk látni, hanem szembesülünk az Isten által felkínált lehetőségekkel is, amiket nem használtunk ki. Nem mondhatjuk, de én soha nem halottam az Igét, mert látjuk magunkat a konfirmációnkon, egy esküvőn, temetésen, és az Ige vádolni fog: halottad, miért nem vetted komolyan. Áldott legyen az Úr, hogy még most szembenézhetünk magunkkal, és kimondhatjuk: Uram, bűnös ember vagyok. Jó, ha nem csupán általánosságban hangzik el, hogy bűnös vagyok, hanem konkrétan néven nevezzük bűneinket. Amint a leprás kimondta, leprás vagyok, a gadarai pedig azt, hogy a nevem: Légió, úgy kell nekem is kimondani a valódi nevem. Ha ez megtörténik, nem megyünk ítéletre, hanem életre, mert Jézus vére által bekerülünk az élet könyvébe. Oda csak Jézus vérével lehet írni, ez az egyetlen tinta, amely fog benne, és aki oda bekerül, azt senki ki nem törölheti onnan.

Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

Isten áldásával.