Hála és öröm

A

 prédikátor az életet, az embereket figyelve meglátta, hogy nagy áldás a szelídség (Préd 10,1-11). Nem mindegy, hogyan reagálunk váratlan helyzetekben, vagy miként hordozzuk el az igazságtalanságot, a bántást. Felismerte Salamon, hogy lehet csendesen, szelíden is reagálni, bár tudjuk, hogy nem ez az alaptermészetünk. Hajlamosak vagyunk a sérelmekre indulatosan, visszafizetéssel válaszolni. Nem véletlenül hív magához az Úr Jézus ezekkel a szavakkal: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Mt 11,29). Erre a lelkületre Jézus követésében tehetünk szert, Őt követve, Tőle tanulva alakulhat át a reakciónk. Valahogyan nem szoktunk figyelni a Jézustól való tanulásra. Úgy gondoljuk, a megtéréssel minden megváltozott. Azonban az Úr azért kéri, hogy Tőle tanuljuk meg a szelídséget és alázatot, mert ez egy életen át tartó formálódás. Nem minden változik meg azonnal az életünkben, van, ami hosszú folyamat, és rendszeres, tudatos tanulást, Jézusra hangolódást igényel.  Így van ez az indulatainkkal is, van, ami hamarabb átalakul, és van, amivel oda kell menni állandóan az Úrhoz, és kérni, hogy tanítson, formáljon. Hozzá megyünk-e, vagy azonnal engedünk a testnek és a vérnek, a régi természetnek? Urunk pont azt akarja, hogy ne ezekre hallgassunk, hanem menjünk Hozzá, és helyezzük kezébe indulatainkat is. A szelídség lecsöndesít, ez a mi szerepünk, lecsendesíteni egymást, a másik testvért. Meg tudunk-e felelni ennek a feladatnak? Bizony, könnyebb szítani a tüzet, mint lecsendesíteni a másikat. Az Úr is csendesítette, helyreigazította tanítványait, amikor azon vitatkoztak, ki a nagyobb? Krisztus lénye alázatra, önmagunk szolgálatra nevelésére indít.

Mindennek következménye van, ezért jó mindig az Úr előtti csöndben végiggondolni reakciónkat és tetteinket. Jó előre látni, mi következik abból, amit tenni szándékozunk. A szentíró hangsúlyozza a felkészülést a munkára, a szolgálatra. Nem lehet a munkának sem életlen szerszámmal nekifogni, mert sok fölösleges energiát fogunk elhasználni.  A veszélyes dolgokkal való foglalkozásnál pedig vigyázni kell, mert baleset történhet. Ugyanígy az életre és a szolgálatra is fel kell készülni. Azért történik sok probléma, mert előre nem készülünk arra az eshetőségre, hogy lesznek problémák. Ezért nem tudjuk, hogyan is oldjuk meg azokat. Emlékszem, hogy amikor a nagyapám kaszálni indult, mindig vitt magával kaszakövet, és amikor élét vesztette a szerszám, megfente. Így azután tovább tudott dolgozni. Számunkra Isten Igéje az az eszköz, amivel felkészíthetjük szívünket, életünket a mindennapokra. Ha valami nem megy, meg kell állni és az Igébe tekintve megkeresni a választ. Hálásak lehetünk, hogy Isten megadta számunkra a Vele való kapcsolat lehetőségét. Az elcsendesedés, az imádság által forró vonalat építhetünk ki Vele. Elmondhatjuk, ha elakadtunk, és a Szentírásban megtalálhatjuk a választ. A felkészülésben nagy segítséget jelenthet az előttünk járó tanítványok bizonyságtétele. A probléma, amivel küzdünk, nem csupán minket érint. Az előttünk járó testvéreknek is sok mindennel szembe kellett nézni, így a velük való beszélgetés segítséget nyújthat saját problémáink helyes megoldásában.

Visszatérő motívum a bölcsesség és a beszéd összekapcsolása. A beszédünk, szóbeli megnyilvánulásunk mutatja meg, mennyire vagyunk bölcsek, mennyire járt át minket az Ige. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34). Töltsük fel szívünket Isten Igéjével, akkor bölcs gondolatok hagyják el a szánkat, jó tervek születnek.

Pál apostol még nem járt Kolosséban, Epafrász mondta el mindazt, ami ott történt (Kol 1,9-14). Ő számolt be a gyülekezet életéről. Ha figyeljük, akkor nem is annyira tettekről volt szó, hanem a szívükben, a lényükben bekövetkező változásról. Igaz, ez a magatartásukban és tetteikben is megnyilvánult, hiszen mindazt, amit az Úrtól kaptak, továbbadták. Az evangéliumról bizonyságot tettek mind szavakkal, mind megváltozott életükkel. Jó, ha rólunk is ilyeneket hallanak. Jó, ha azt látják, hogy az evangélium gyümölcsöt terem a mindennapjainkban.

Azonban nem lehet megelégedni, egyrészt azért, mert mindez az Úr munkája és ajándéka, másrészt azért, mert tovább kell növekedni. Nem elég megszületni, felnőtté kell válni. Ez igaz a hívő életre is. Ez nem megy magától, ezért tenni kell. Pál azért imádkozik, hogy beteljesedjenek Isten akaratának a megismerésével. Ezért kell fáradozni is, megismerni Isten akaratát imádságos tusakodással és várakozással jár. Nem mindig értjük meg azonnal, mi is Isten akarata, de kitartó igeolvasással és csöndességgel meg fogjuk ismerni, mit is akar az Úr.

Az apostol rámutat, hogy nem elég megismerni az Úr akaratát, hanem azt cselekedni is kell. Fontos, hogy a megismert igazság szerint járjunk, vagyis alakítsuk mindennapjainkat. A keskeny úton járni nem könnyű, ezért az Úrtól való erőre és kitartásra van szükség. Ő erősít meg, hogy ne adjuk fel. Sőt, az Úr azt akarja, hogy örömmel járjuk utunkat. Ő nem savanyú keresztyéneket akar, vagyis a hívő élet, Isten akaratának cselekvése ne kényszer legyen. Hanem abból a felismerésből táplálkozzon, hogy ez az igazi, a helyes út, és örömmel járok rajta, mert ez életre visz.

Az öröm akkor marad meg szívünkben, ha mindenkor meglátjuk azt, amiért hálát lehet adni. Az öröm forrása a hála. Lássuk meg tudatosan, mi az, amiért hálát adhatunk. Mindig hálára késztet az Úr megmentő kegyelme, amellyel kiemelt a sötétségből. Hálás lehetek azért, hogy én már világosságban járhatok és Isten Fia országának polgára lehetek. Ez nem magától értetődő, ez nem jár nekem, ez kegyelem. Ha pedig a Fiú országának vagyok a polgára, nincs okom félelemre, aggodalomra, panaszra, csak örömre.

Hála a bűnbocsánatért, mert nagy dolog, hogy van bocsánat. De mivel azt is tudjuk, hogy ez Jézus életébe került, mindig hálával tartozunk.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.