Újrakezdés

M

ikeás döbbenten kesereg az felett, amit Izráel életében tapasztalt (Mik 7,1-6). Sőt, rajta keresztül az élő Isten vizsgálja meg népe életét. Ez a vizsgálat semmi jóval nem kecsegtet, nagyon nagy a baj, súlyos problémák vannak. A próféta a szüretelés utáni helyzethez hasonlítja a népet. Az Úr úgy keresi életükben a pozitív értékeket, gyümölcsöket, ahogyan a szegény emberek reménykedve mentek végig a szőlőben, abban bízva, hogy maradt néhány fürt. Isten népének az élete teljesen ki van fosztva, az Úr nem talál gyümölcsöt. A próféta az országos hűtlenség ellenére reménykedett, hogy valami még maradt a kegyes életből, az Istentől kapott értékekből, felsejlik néhány emberben a hit, a törvény szeretete és tisztelete. Azonban csalódnia kell a prófétának és így az Úrnak is.

Álljunk őszintén Urunk elé ezen a mai napon, engedjük, hogy most a saját szívünket és életünket vizsgálja meg. Vajon mit talál benne? Van-e gyümölcs? Az Úr Jézus is beszélt arról, hogy a gazda gyümölcsöt keres a fügefáján, de mivel nem talál, elhatározza, hogy kivágatja. Azonban a vincellér kikönyörög még egy esztendőt a számára. Ígéri, hogy mindent megtesz a fával azért, hogy mire ismét jön a gazda, találjon rajta gyümölcsöt (Lk 13,6-9). Hányszor kikönyörögtük már azt a kegyelmi évet. Hányszor kiáltottunk: Uram, még ne vágj ki. Még adj egy kis időt, és mire jövőre jössz, minden megváltozik, lesz gyümölcs. De változtunk-e valamit? Másabb e ma az életünk? Van-e gyümölcs? Vagy minden maradt a régiben?  Vegyük komolyan Isten böngészését, és kérjük, könyörüljön rajtunk, adjon igazi változást, adja Szentlelkének erejét, mert Nélküle semmit sem cselekedhetünk. Talán azért maradtunk gyümölcs nélkül, mert mi akartunk teremni, és elfelejtettük, hogy csak Krisztusba oltva lehet gyümölcs az életünkben.

A tapasztalatait írja le Mikeás, és amit ír, az elkeserítő. Miért? Mert nem arról van szó, hogy igen, az ember bűnös; nem bújhatunk el az mögé, hogy mindenki vétkezik, mert itt Isten népéről van szó. Arról a népről, amelyről a tegnapi szakaszban olvastuk, hogy Isten mennyi mindent tett értük. Átélték a szolgaság házából való megszabadulást, megismerkedtek hatalmával, de átélték szeretetét, gondviselését, vezetését is. Tehát Izráel személyes kapcsolatba került az élő Istennel, úgy bánt velük az Úr, mint az Atya gyermekével, tele volt irányukban gyöngédséggel, megértéssel, szeretettel. Ennek ellenére elfordultak tőle, és így teljesen kiüresedtek. Az Istennel való kapcsolat feltölti, gazdagítja az életet, de a világban való elmerülés, a bálványokhoz való igazodás kiüresít. Így vált üressé Isten népe, és ez megdöbbentő.

Sajnos, ma is a világhoz való igazodást látjuk, és ennek következtében az egyház is egyre üresebbé válik. Az igazi, tiszta biblikus értékek háttérbe szorulnak, sőt van, ahol kivesznek. Üressé válnak az életek, a kapcsolatok. Azonban ma még lehet ezen változtatni, még visszatérhetünk az élő víz forrásához, Urunkhoz, hogy megújuljunk.

A javulás helyett további romlást lát a próféta, zűrzavar következik. Ezt át is élik, amikor eljön az Úr Jézus, és ők elutasítják. Mert rend, béke, megújulás csak Általa lehetséges. Ahol azonban Jézus kikerül a szívből, az életből, ahol már az Ige nem norma, zűrzavar keletkezik. Ott meghasonlanak az emberek. A hatodik verset az Úr is idézi, rámutat, hogy az Ő jelenléte megosztja az embereket. Megosztja, mert nem várja mindenki nyitott szívvel, sőt, aki befogadja Őt, azt fogják támadni, kirekeszteni, azt tartják bolondnak. Ma is megtörténik, hogy az Ige értékeit komolyan vevő tanítványt bolondnak nézik. Azonban ne keseredjünk el, merítsünk erőt Urunkból, mert Ő is vállalta értünk a szenvedést.

A Szentírás szembesít bennünket a valósággal, és ezáltal lerombolja a bennünk kialakult hamis képet (Jel 15,5-8). Ma előszeretettel beszélnek a szerető, a mindent megbocsátó Istenről, Aki majd a végén mindenkinek elnézi gyengeségét, bűnét, és az örök életbe vezeti őket. A mai emberek többsége szerint nem lehet Isten haragjáról beszélni, mert Ő a Szeretet, a harag ószövetségi maradvány. A Jelenések könyve világosan rámutat, hogy Istennek van haragja, és ha az ember nem tér meg, szembe kell vele néznie. János ezt a szembesülést látja. Hét angyal Isten haragjával telt poharat vesz át. Az angyalok készek a harag poharainak kiöntésére, de még mindig van lehetőség bűneink megbánására. Lássuk meg, hogy Istennek van haragja, sőt, már harag alatt vagyunk születésünkkor - ebből az állapotból a kegyelem által kerülhetünk ki. Jézus magára vette Isten bűneink miatti haragját a kereszten. Aki ezt felismeri és bűnbánattal, bocsánatkéréssel fordul Hozzá, kegyelemben részesül.

János azt is látta, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye, onnan jön ki a hét angyal. Tehát eddig a bizonyságtételé volt a főszerep. Eddig lehetőség volt meghallani a vallomásokat. Az Úr hirdettette az evangéliumot, és akinek volt füle a hallásra, meghallotta és új életet kezdett. Mert nem vallásról van szó, nem arról, hogy valamiben mindenkinek hinnie kell, hanem krisztuskövetésről. Vagyis krisztusi életformáról: úgy igyekszem élni ebben a világban, ahogyan az én Uram élt. Ehhez Ő ad számomra erőt. Ha nem is sikerül mindig és mindenben így élni, de ha van bűnbánat a szívemben, újra lehet Vele kezdeni. Ez az evangélium csodálatos híre: van újrakezdés.

Új szívet adj, Uram, énnekem

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A mennyben odafönn.

Isten áldásával.