A szél

A

 szerző felismeri a bölcsesség jelentőségét, mégpedig az Istentől való bölcsesség fontos szerepét (Préd 8,1-8). Hiszen a bölcsesség nem azonos a tudással. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. Tehát az igazi bölcsesség Isten ajándéka. Így azután nem vonatkoztatható el Isten megismerésétől. A bölcsesség Isten megismerésével arányosan növekszik bennünk. A bölcsesség gyakorlati jelentőségű. Megtanít Isten akarata szerint élni, képessé tesz felismerni a jót, és azt választani. Bizony, erre szükségünk van, hiszen nem tudjuk igazán, hogyan is kell élni. Isten bölcsessége megmutatja számunkra az Úr Jézus életét, mintaként rajzolja elénk. A bölcsesség a Szentlélek által Jézusra mutat, és azt mondja: az Ő nyomdokait kövessétek. Mert Jézus élete követésre méltó, mert az Ő nyomai életre vezetnek. Aki Őt követi, nem téved el. Gondoljuk végig a mai napon: mindig Őt követem? Állandóan az Ő lábnyomába lépek? Mert bizony Jézus általában nem arra megy, amerre én szeretnék. Általában arra megy, amerre nekem egyáltalán nem lenne kedvem menni, és ami magamtól eszembe sem jutna. Mert az Úr akarata legtöbb esetben ellenkezik az én akaratommal.

A bölcs felismeri az alkalmas időt, írja Salamon. Az idő kérdése mindmáig probléma a számunkra. Valóban bölcsességre van szükség ahhoz, hogy jól éljünk vele, jól használjuk ki. Mert az idő múlik, egyre gyorsabban száguldozik, és ami elmúlt, az már nem jön vissza. Ráadásul megállítani sem lehet, ezért nagyon lényeges, hogy időnket mi tartsuk a kezünkben, és ne az tartson kézben minket. Másrészt az is lényeges, hogy időnket az Úrtól kérjük el, hiszen életünk ideje az Ő kezében van, vagyis az Ő ajándéka. Így azután akkor élünk jól a személyes, a számunkra kimért idővel, ha azt az Úr kezéből vesszük el.

Jó elgondolkodni azon is az Ige mellett, mire kaptam az időt? Igen, mire kaptam az időt: arra, hogy csak a magam kedvtelésére éljek vele? Hogy valahogyan elverjem az időt?  A bölcsesség rámutat, hogy mindig vannak alkalmas idők, ami azt jelenti, olyan lehetőségek, amelyeket csak akkor tehetünk meg. Ráadásul abban a pillanatban nem is tudjuk, hogy ez a lehetőség nem fog megismétlődni. Ezért szükséges mindig felfelé nézni és meglátni az alkalmas időt. Mire alkalmas? Elsősorban a bizonyságtételre. Urunk mindig készít alkalmat arra, hogy másoknak az Ő kegyelméről bizonyságot tegyünk. Felismerjük-e ezeket a lehetőségeket, és élünk-e velük? Fülöpnek egy nagy városi evangelizáció közben mondta az Úr, hogy menjen el a Gázába vezető útra. Nem tudta előre, hogy miért, de Fülöp engedelmeskedett, és ennek következtében találkozott a szerecsen főemberrel. A vele folytatott beszélgetés által az az ember megismeri az Úr Jézust és megkeresztelkedik. Majd örömmel megy tovább az útján, és most már ő viszi tovább az evangéliumot, mégpedig Afrikába. Fülöp meglátta az alkalmas időt, és ki is használta, mégpedig arra, amire kapta. Mi is használjuk jól fel az Ige hirdetésére és az egymással való kapcsolat építésére. A legfontosabb az életben a kapcsolat, a személyes kapcsolat, a beszélgetés, az egymással eltöltött idő. Mindig a mostani idő az alkalmas idő, hiszen nem tudjuk, lesz-e még lehetőségünk leülni a másik mellé és beszélgetni vele.

Beszél a szélről is a prédikátor, és ezt olvasva Urunk szavai jutnak eszünkbe: „A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született” (Jn 3,8). És Ő a Szentlélekről beszél, Aki által újonnan születhetünk, és erre szükségünk is van. A szél fúj, kényszeríteni nem lehet, merre menjen, de alázattal kérhetjük és várhatjuk. Kérhetjük bűnbánattal, hogy jöjjön az életünkbe, formáljon új emberré. És ha ez megtörténik, várhatjuk a szelet kifeszített vitorlákkal. A hívő ember, az egyház feladata ez: kifeszített vitorlákkal várja a szelet, és engedje, hogy a szél vigye őt oda, ahová akarja. Ne mi akarjuk befogni a szelet, hanem hagyjuk, hogy a szél kapjon bele életünk vitorlájába.

A halál fölött sincs hatalmunk. Bármennyire igyekszik is a mai ember uralmát a halál fölé is kiterjeszteni, ez nem lehetséges. Az Istentől való bölcsesség tudja, a halál egyszer megérkezik, ezért készül rá. Készülni azt jelenti, Jézussal várom, Benne van elrejtve az életem.

Az angyal az utolsó szavakat mondja el János számára, de amikor mindent leír, nem kell lezárnia a könyvet. Nem kerül rá pecsét, nyitva marad. Nyitva, hogy olvasható legyen, nyitva, hogy cselekedhető legyen. Benne van a sürgetés is, gyorsan vegyétek komolyan, mert az idő közel van. A leírtak hamar végbemennek, most vegyétek komolyan, amit az Úr mond, mert később már nem lesz lehetőség a változtatásra. Megtérni, új életet kezdeni most lehet. Most kell komolyan venni az Úr szavát, mert nem tudjuk, holnap lesz-e még rá mód.

Az Úr eljön, jutalmat hoz magával hűséges szolgái számára. Én vajon kapok-e jutalmat? Mennyire szeretjük, ha elismerik munkánkat, ha megjutalmaznak, különösen, ha az pénzzel jár. Az Úr is készít jutalmat övéi számára. Vágyol-e arra, hogy Ő jutalmazzon meg, vagy a világ jutalmára áhítozol, néhány euróra?  Aki a világtól kap jutalmat, az nem biztos, hogy az Úrtól is fog kapni. De én Tőle szeretnék jutalmat. Ó, Uram, tégy hűségessé, engedelmessé.

Az időt, a lehetőséget arra kapjuk, hogy megmossuk ruhánkat. Az Úr elé nem lehet szennyes ruhában állni, de most még megtisztulhatunk. Ő vette magára szennyes ruhánkat, és ezáltal megtisztított és megbékéltetett az Atyával. Csak tiszta ruhában lesz jogunk az élet fájához. Tiszta-e már a ruhánk? Kimostuk-e már, vagy még mindig a régi öltözetünkben vagyunk?

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.