Végig megmaradni

A

z eddig látott hitetlenség, szociális érzéketlenség, a bűn térhódítása nem csüggeszti el a prófétát, mert továbbra is figyel fölfelé (Mik 4,1-8). Ha a nép nem is akarja meghallani az Úr szavát, Ő figyel Rá. Így azután egy csodálatos látásban részesül, nagyszerű üzenetet kap, amely reménységet és fantasztikus jövőképet vetít elé. A jelenlegi helyzet szomorú, de nem ábrándul ki Mikeás, hanem meglátja az Úr terveit. Gyakran kiábrándító az, amit magunk körül látunk, azonban ha figyelünk felfelé, új látást nyerünk. Megláthatjuk Urunk hatalmát és lehetőségeit.

Az utolsó napokról szól a próféta, arról az időről, amikor a Messiás uralkodik. Mi már tudjuk, ha minden még így nem is teljesedett be, de eljött a Megváltó ebbe a világba. És Ő pont azért jött, hogy életünkben megvalósítsa azokat, amikről Mikeás beszél. Mert ha még az egész emberiségre nem is érvényes, még nem valósult meg a béke korszaka, de egyéni életünkben mindez lehetséges. Az Úr Jézus azon munkálkodott, hogy az emberek Hozzá jöjjenek, tanítását hallgassák - mi is mehetünk Hozzá, hallgathatjuk, amit mond. Ma nagy hangsúly kerül az oktatásra, azonban az a legjobb, amikor az Úrtól taníttatunk. Bár ott lenne már a szívünkben ez a vágy: „Gyertek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járhassunk” (2)! Az Úr nem pusztán elméletet oktat, hanem gyakorlatot. Azért tanít, hogy megtanuljunk az Úr útján járni. Erre van szükségünk. Ha azon az úton járunk, amit mutat, áldott lesz az életünk, akkor mindazt megtapasztaljuk, amiről itt olvasunk, és amire a szívünkben vágyunk. Mindezt az Úr be is mutatja számunkra, mert azt, amit tanít, éli is.

Csodálatos látomás ez, amelynek beteljesedésére mindannyian vágyunk. Hiszen ma még mindennek az ellenkezőjét látjuk. Soha ennyi fegyver nem volt még, ennyit háborúkra nem költöttek, mint ma. Soha annyi ember nem halt meg korábban háborúkban, mint az utóbbi száz esztendőben. És a fegyverek ma is ropognak. Egyre kíméletlenebbekké válnak, ma már a levegőből hullatjuk a halált. Egyszerre ezrek halhatnak meg, és szenvedhet sok millió ember. Mégis megvalósulhat mindez, elsősorban a saját életünkben. Megtapasztalhatjuk, hogy az Úr békéje tölti be a szívünket, és így mi már másképp cselekszünk. Letesszük saját fegyvereinket, és már csak az Úr fegyvereivel, Igével és imádsággal küzdünk a gonosz ellen. Ha a szívekben létrejön az Úrral való megbékélés, akkor egymással is képesek leszünk megbékülni.

Mindenki a szőlője és a fügefája alatt ülhet, mi is félrevonulhatunk, megkereshetjük azt a helyet, ahol zavartalanul együtt lehetünk az Úrral. Szükségünk is van arra, hogy a világ zaját magunk mögött hagyva csak az Úrra figyeljünk. Meg kell tanulnunk ülni, ülve maradni, mert állandóan mozgásban vagyunk. Az Úr azonban azt várja, hogy üljünk le Mellé. Telepedjünk lábaihoz, ahogyan Mária is tette. Minden megváltozik, ha lenni is tudunk, nemcsak mindig tenni. Ebből a csöndből kilépve válunk határozottakká. Amikor az Úr lénye feltölt, látjuk a helyes utat, és ki is tudunk mellette tartani. Szükség van erre az elhatározásra: ha mások más utakon járnak is, én az Úr útját követem, Hozzá ragaszkodom.

A sok emberi gonoszság, a fenevadak tombolása után ismét a Bárányt láthatjuk (Jel 14,1-5). Nézzük Őt rendületlenül ma is. Szemléljük a Bárányt, a dicsőséges Urat, Aki életét adta értünk. Amire nézek, az vagyok, és János tudja ezt, ezért a földi viharok közepette felemeli tekintetét, és látja az Urat. Őreá néz tudatosan, mert én döntöm el, mire nézek, és amire nézek, az átformál. Nézzük Jézust, hogy az Ő lénye formáljon át.  Az Úr a legnehezebb időkben is közel van övéihez. Láthatjuk győztes alakját.

A Bárány nincs egyedül. Még csak annyit, hogy a sárkányok és fenevadak közt is megmaradt Báránynak, Ő soha nem azonosul másokkal. A vele levők arról tesznek bizonyságot, hogy aki Benne hisz, az is megmaradhat tanítványnak, embernek. Aki az Urat követi, nem változik, nem igazodik másokhoz, hanem mindig tanítvány, krisztusi ember marad. Nem könnyű ez, hisz látjuk, vannak, akik egy darabig követik a Bárányt, aztán a világ különféle csábítása másfelé viszi őket, vagy a kényükben átformálja. Nagy dolog, ha végig bárányok maradunk és a Bárány eszközeit használjuk.

Meg lehet maradni a hűségben, lehet végigjárni az utat. Ezek is kitartottak. Életük példa számunkra, hiszen mindennél fontosabb volt számukra Jézus és az Isten országa. Jézusért mindent odaadtak, mindenről lemondtak, amit az emberek általában fontosnak, nélkülözhetetlennek tartanak. Ők Krisztus nélkül nem tudnának élni. Áron vétettek meg, tehát azokat jelöli, akik átélték Isten kegyelmét, meglátták, hogy Krisztus megvásárolta őket, saját vére által. Erre válaszul magukat adták az Úrnak. Készek voltak követni, bárhová megy. Kövessük mi is Őt, akkor is, ha nekünk is kerül valamibe. Ez a csoport kész volt mindent vállalni az Úrért. Most is Neki énekelnek, olyan éneket, amit csak ők tudnak. Adja az Úr, hogy mi is így tudjunk ráhangolódni, hogy már most csak Neki énekeljen a szívünk, az életünk, Őt dicsérje lényünk.

Végig megálld a nagy tusát!

1.  

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2.  

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3.  

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4.  

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.