A Győztes oldalán

F

olytatja kutatásait a prédikátor, aminek nyomán felismeri, hogy minden Istenben nyer értelmet (Préd 2,13-27). Akkor jelentenek áldást, hoznak örömöt a számunkra, ha minden dolgot Isten kezéből veszünk el, és az Ő dicsőségére használunk. Fontos, hogy megtaláljuk az Úrtól kijelölt helyünket, hogy ott és azt tegyük, amivel Ő megbízott. Nagy motiváció ez, és a még nehezebb és monotonabb munkába is értelmet és lendületet visz.

A király úgy látja, nincs változás az emberek életében, mindig ugyanazt csinálják, ugyanazok a célok mozgatják. Milyen csodálatos is, amikor az Úr belép az életünkbe, és már nem másokat utánozva élünk, nem a többség után futunk, hanem Krisztust követve egyéniségekké válunk. A tizenkét tanítványt is kihívta az Úr az addigi megszokott monoton életritmusból. Mennyire mássá lettek Jézus követése által. Feltöltődtek, másképp látták az életet, mint addig. Jézus nyomában haladva minden átértékelődik. Az addig lenézett feladatok új tartalommal telítődnek, azok az emberek, akik mellett megszokottan tovább haladtunk, most fontossá válnak. Miért van ez? Mert az evangélium átalakító erő, ez formál minket, és ezt adhatjuk tovább. Az örömhírt hallva megtaláljuk életünk értelmét és célját. Nincs más és jobb orvosság ma sem a kiábrándult ember számára, mint az evangélium, az Úr Jézussal való találkozás. Ő tud felemelni a csüggedés mocsarából, Ő ad értelmet az értelmetlen életeknek.

Ehhez azonban meg kell állni, csöndben kell lenni. A tékozló fiú is, amikor magába szállt, értette meg azt, ahol tart, és azt, hogy van visszaút. Énekeljük vagy mondogassuk gyakran a következő énekszöveget: „Szíven csendben az Úrra figyel, ki segít. Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít. Szívem csendben az Úrra figyel.” Figyeljünk ma is Urunkra, csendesítsük el szívünket, és meghalljuk halk és szelíd szavát.

Fontos, amit kiemel a prédikátor: „A bölcs ember nyitott szemmel jár.” Az Úrban élő embert nem lefelé húzzák a mindennapi gondok, hanem az Isten gyermekeinek szabadságában él. Így azután nyitva van a szeme, van látása a teremtett világ szépségeinek meglátására. Ezért tud örülni és hálát adni. A nyitott szemű ember hálás és örvendező. A szemet azért kaptuk, hogy használjuk, meglássuk Isten akaratát, meglássuk Jézusban az Isten Fiát. Sok ember nem lát, nem látja meg az Úr dicsőségét.

A nyitott szem azt is jelzi, hogy meglátjuk a másik embert, a szomorút, a segítségre várót, amint a király is meglátta Nehémiás szomorúságát, és Péter és János is meglátta az Ékes kapuban ülő bénát. Látjuk-e a mellettünk levőt? Meglátjuk-e azt, ami a szívében van, vagy csak a felszínnél maradunk?

Aki nem látja, hogy élete Istentől való ajándék, megkeseredik. Úgy jár, mint a prédikátor, csalódás tölti el a szívét. Mert úgy gondolja, minden értelmetlen, hiszen másokra hagyjuk mindazt, amiért fáradtunk. Aki azonban az Úrkezébe helyezi életét, tudja, van folytatás, Isten országába tart az életünk, de van folytatás itt is, mert átveszi más a helyünket és feladatainkat. Sok kiváló hívő elment már ebből a világból, de az evangélium továbbra is halad előre. Mert Isten Igéje nem emberfüggő, az Úr elvégzi munkáját, mindig talál megfelelő eszközöket. Ezért hálás szívvel és alázattal végezzük a ránk bízottakat.

János ismét egy angyalt lát, mégpedig, amint a napban áll (Jel 19,17-21). Micsoda hatalmas lény, a nap sem árt neki. Milyen csodálatos is a mindenható Isten. Minden az Ő alkotása, és ha az angyal dicsősége elhomályosítja a napot, mennyivel ragyogóbb és hatalmasabb az Örökkévaló Úr? Ennek a képnek alázatra kell bennünket intenie, milyen kicsik is vagyunk. Nemhogy a napba nem tudunk állni, de még az erős sugárzást sem bírjuk, megbetegedünk, súlyos változások állhatnak be a szervezetünkben, ha nem vigyázunk a nap sugaraival. Mégis gyakran mindenhatónak képzeli magát az ember, pedig teremtmények vagyunk, Isten alkotásai, és kegyelemből lehetünk a gyermekei. Ennél nagyobb kiváltság nem is kell, Isten gyermeke lehetek. A Jézusba vetett hit által válhatok Isten gyermekévé.

Az angyal Isten vacsorájára hívogat, de nem az embereket, hanem a madarakat. Ez már nem a Bárány győztes és örömteljes vacsorája, hanem az ítéleté. Az ember végső tragédiáját látja János; akik nem használták a fülüket és nem hallották meg az evangéliumot, hanem elutasították azt, most szembefordulnak a lovon ülővel, a királyok Királyával. Mennyire megvakít a bűn, a sátán, azt gondolják, győzhetnek ellene. Most már nincs lehetőség a megtérésre, a csata megvívásra kerül, és végső győzelmet arat az Úr.

A fenevad és a hamis próféta a tüzes tóba vettetik. Megsemmisül a gonosz, amely megtévesztette az embert. Mindez azért íratik meg, hogy még most, mindezek előtt lássunk. Ne tévesszen meg a fenevad, se a prófétája, és még most álljunk a Győztes oldalára. Mert nem emberek, sem nem birodalmak, hanem Isten országa, az élő Krisztus győz. A végső csatát Krisztus nyeri. Legyünk részesei már most e győzelemnek. Ne keseredjünk el a gonoszt látva, hanem tekintsünk a végső győztesre. Merítsünk erőt az Úrból, és győzzünk a gonosz minden megnyilvánulása felett.

Győzhetetlen én kőszálom

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.

Isten áldásával.